A régészek egy bonyolult temetési szoborra bukkantak Spanyolország déli részén, Baza városától északra. A római kor előtti nekropolisz a Cerro del Santuario nevet viselte, amely a „Baza hölgye" műalkotást rejtette. A szobor ikonográfiája egy hatalmas külső kultúra hatását tárta fel.

A mészkő szobor közel másfél méter magas

A titokzatos szobrot még 1971-ben tárták fel, amikor július egy forró reggelén az egyik munkás a szerszámával valami kemény tárgyba ütközött. Először azt hitte, hogy csak egy színes szikláról van szó, ám a helyszínre érkező Francisco José Presedo régész meglátott azon valami érdekeset. Ahogy a szakemberek minél több földet kitisztítottak körülötte, megjelent egy nő arca, aki eddig majdnem 2500 évig a föld alatt hevert, elzárva a fénytől. A ma már a „Baza hölgye" néven ismert, közel másfél méter magas mészkő szobor egy drágakővel díszített nőt ábrázol, aki gazdag öltözékében egy szárnyas trónon ül.Miután megtisztították, a művészeti alkotás továbbra is pigmentek nyomait hordozta magában, köztük rózsás pírt a női alak arcán és piros-fehér négyzeteket köpenyén. A régészek a helyszínen hamvasztott emberi maradványokat is találtak, amelyek megerősítette azt az elméletüket, miszerint a „Baza hölgye" egyfajta temetési urna szerepet tölthetett be.

Baza-hölgye egy szárnyas trónon ülForrás: Pinterest

A szobor ráadásul hasonlít más, faragott kőből készült női alakokra, amelyeket Spanyolország más területen fedeztek fel a szakemberek.

Kiemelték ennek kapcsán az 1897-ben felbukkant Elche-hölgy alakját. Mindkét művet (Baza és Elche hölgyét is) gazdagon festették, akiket ibériai öltözékkel, fejdíszekkel, fülbevalókkal és nyakláncokkal díszítették.
Ezek a tárgyak az ibérusok ősi törzseinek a kézműves termékei voltak: annak kultúrának, amelyet még mindig számos rejtély kísér – mutatott rá a National Geographicban megjelent tanulmány, amely a műalkotás körüli rejtélyeket boncolgatja. – Bonyolult díszeivel azonban a „Baza hölgye" érdekes válaszokat adhat a kutatóknak arra vonatkozóan, hogy ki lehet a testében és mi történt abban a korban.

Hasonlóságokat mutat az Elche-hölggyelForrás: Wikimedia Commons/Daniel Andrew Loero

A szobor részletei összekapcsolják az ibéreket a Földközi-tenger más kultúráival, köztük a rómaiakkal és a karthágóiakkal (punokkal) is. Ráadásul az ősi törzs hazája egy évszázaddal a mű faragása után elveszett ennek a két hatalomnak a harcában.

Titokzatos kultúra nyomait tárták fel

A történetírók az ókorban ibéreknek azokat az embereket nevezték, akik a történelem előtti időkben az Ibériai-félsziget területén éltek. A régészek azonban szigorúbb értelemben használják az adott régió eredeti bronzkori népeinek meghatározására. Eredetüket azóta sem sikerült pontosan bezonosítani.

Az ibériai harcosok valószínűleg vörös és fehér ruhát viseltekForrás: Wikimedia Commons/Jerónimo Roure Pérez

Az Argar néven ismert kultúrából származtak, amely egy hierarchikus, vezető által vezetett társadalom, amely Krisztus előtt 1500 körül összeomlott – magyarázza a tanulmány. – Krisztus előtt 1000 körül így kezdődött el az új, összetett ibériai társadalom kialakulása.

Argari elődeikhez hasonlóan ők is jártasak voltak a fémmegmunkálásban, és a Földközi-tenger keleti részéről érkező kereskedőkkel üzletelve gazdagodtak meg. A kelta népek azonban a Krisztus előtt 8. századtól kezdve elkezdtek beáramolni Spanyolország északi, nyugati és középső részeibe, ahol keveredtek a helyi ibériai lakossággal, és egyfajta „hibrid keltibér" kultúrát hoztak létre. A kelták azonban nem jutottak el a Földközi-tenger délkeleti partjának száraz domboldalaira, ahol így magasabb számban meg tudott maradni az eredeti, ibériai lakosság.A kelták beszéde indoeurópai eredetű (csakúgy, mint a világ 445 nyelve), de az ibérek anyanyelvének eredetét eddig még nem sikerült feltárni. Az ibériai írásmóddal ellátott feliratok némi hasonlóságot mutatnak a föníciai ábécével, de nagy része így is ismeretlen maradt a tudósok előtt.

Az ibérek homályos eredete

Az ibérek eredetét eddig még nem sikerült pontosan megállapítani, ám néhány tudós szerint Észak-Afrikából vándoroltak be, és a berberekkel rokonok. Egy másik tudományos elmélet azt állítja a régészeti leletekre, antropológiai és genetikai bizonyítékokra hivatkozva, hogy az ibérek inkább a Földközi-tenger keleti részeiből vándoroltak be. Egy harmadikként felbukkanó vélemény szerint Európa őslakóihoz tartoztak, akik egy nagy, megalitikus kultúrát hoztak létre ebben a régióban.

Az eddig előkerült leletekből úgy tűnik, hogy a délkeleti ibériai törzsek közül kiemelkedik egy,

akik Krisztus előtt a 4-3. század körül voltak a legbefolyásosabbak. A rómaiak később Bastetani-nak nevezték el őket Basti városa révén, amely a fővárosuk volt. A település ma Baza néven ismert és itt találták meg közel ötven évvel ezelőtt „Baza-hölgyét".

Sokat tanulhatunk a hölgytől

Az ibériai szakemberek úgy vélik, hogy a „Baza-hölgye" mellett elhamvasztott maradványok egy arisztokrata származású, helyi bastetán-i nőéi lehetnek, akik Krisztus előtt 380 körül halhattak meg. A figurát eredetileg a nekropoliszban található négyszrögletes kamrás sír északi falához erősítették, mintegy hat méterrel a föld alatt.

A szobor színes alakja egészen megkapóForrás: ASF/ALBUM

A temetés során az ősi törzs tagjai különféle felajánlásokat helyeztek a földbe: díszített kerámia edényeket és fém fegyvereket. Az elhunyt lábánál lévő tárgyak kiemelik annak a magas státuszát. Ezek a leletek ráadásul stilisztikai hasonlóságokat is hordoznak azokon a görög és föníciai népekkel, akikkel az ibérek kereskedtek. A trónt és az alakot is egyetlen kőtömbből faragták, vakolatréteggel bevonták, és több különböző, kék, piros, fekete és fehér színekkel festették. A kutatók úgy gondolják, hogy az alak arca reális ábrázolást mutathat az elhunytról, de ezt nem tudhatják biztosan.

Ibéria a második pun háború idején, bemutatva a rövid életű karthágói (sárga) és római (vörös) területeket és szövetségeseketForrás: Wikimedia Commons/Alcides Pinto

A szobor ikonográfiája egy hatalmas külső kultúra hatását tárja fel – emelték ki a szakemberek. – A „Baza-hölgy" életében az ibériai gazdagság egy nagyszerű új, kereskedelmi központtól függött, amelyet Észak-Afrikában a föníciai gyarmatosítók hoztak létre; fővárosukat Karthágónak nevezték el, ami föníciai nyelven azt jelenti, hogy „az új város".

A művészeti alak szárnyas trónja egy istennőre enged sejtetni, akárcsak a bal kezében tartott galamb. A tudósok úgy vélik, hogy ezek a madár szimbólumok a föníciai Tanit istenségre, anyaistennőre és a Földközi-tenger nyugati főistenére vonatkoznak, akinek a kultusza Krisztus előtt a 4. században központi szerepet játszott ezeknél a népcsoportoknál.

Karthágó romjai maForrás: Wikimedia Commons/Farkas Gergely

Karthágó Krisztus előtt 264-től kezdett el Spanyolország felé kezdett terjeszkedni, miközben harcot vívott Rómával.

Végül 206-ban az ellenségeik kiszorították őket és az Ibériai-félsziget fokozatosan római ellenőrzés alá került. Amint Róma befolyása nőtt, a helyi ibériai kultúra és ősi nyelve elkezdett eltűnni.

A "Baza-hölgye" szobor ma a madridi Nemzeti Régészeti Múzeumban látható.