1845 májusában két hajó, a HMS Erebus és a HMS Terror indult útnak Angliából, a fedélzetén 129 tiszttel és a személyzettel, Sir John Franklin parancsnoksága alatt. Célként tűzték ki, hogy feltérképezzék a kanadai sarkvidék ismeretlen területeit és felfedezzék az északnyugati átjárót, amely az Atlanti-óceánt és a Csendes-óceánt köti össze.
Ami történt, arra azonban senki sem számított: a csapatból senki sem élte túl az expedíciót.
A legénység maradványait később a Vilmos király-szigeten fedezték fel. A katasztrófa akkor történt, amikor a két hajó 1846 szeptemberében a jég csapdába esett a mai Nunavut territórium területén található Viktória-szorosban.
A legénység egy része a hajón ragadt és itt halt meg, míg 105 ember a hajó készleteit felhasználva végül úgy döntött, hogy elhagyja azt
– áll a Waterloo Egyetem közleményében, amit a LiveScience online tudományos portál idéz.
Az utolsó ismert hír róluk egy rövid, 1848. április 25-i megjegyzés volt, amelyet később a hajók közelében találtak. Ez jelezte a felfedezők azon szándékát, miszerint elhagyják hajóikat, és délre indulnak egy szárazföldi kereskedelmi állomásra. Valamennyien meghaltak, mielőtt túl messzire jutottak volna; valószínű, hogy fagyás, skorbut és éhezés következtében.
A régészek azóta már több tucatnyi felfedező maradványait fedezték fel a környéken, többségüket a Vilmos Király-szigeten, a tervezett menekülési útvonal mentén. Bár a történészek ismerték a hajók fedélzetén tartózkodók nevét, eddig a csontvázak egyikét sem sikerült azonosítani.
A tudósok most azonban fog- és csontmintákból származó DNS mintát tudtak venni az expedíció 27 tagjától.
A Polar Record folyóiratban publikált tanulmány szerint a genetikai vizsgálatnak köszönhetően sikerült azonosítaniuk az egyik tiszthelyettest, John Gregory mérnököt, aki a HMS Erebus fedélzetén szolgált. A genetikai mintát, az adatokat az egyik élő utód, a férfi ük-ük-ükunokájától származó információival vetették össze, aki szintén a Jonathan Gregory névre hallgat.
Az azonosítás kirajzolta a felfedező történetét:
valószínűleg három évig tudott életben maradni a jéggel körülzárt hajón, és mintegy 75 kilométerre délre hunyt el az Erebus-öbölnél, miközben megpróbált elmenekülni.
Az, hogy John Gregory maradványait elsőként tudták azonosítani a genetikai elemzéssel, óriási jelentőségű a családunknak, valamint mindazoknak, akik érdeklődnek a sorsdöntő Franklin-expedíció iránt
– nyilatkozta Gregory leszármazottja. – Az egész család rendkívül hálás a kutatócsoportnak elkötelezettségéért és a kemény munkájáért, amely olyan kritikus a történelem egy fontos darabjainak felkutatásában.
Douglas Stenton, a Waterloo Egyetem antropológiai adjunktusa azonban szintén háláját fejezte ki a Gregory családnak azért, hogy DNS-mintákat szolgáltattak és megosztották a családjuk történelmét. Csapatával együtt most szeretnének további áldozatokat is azonosítani.