Ezt a püspököt titokzatos módon egy magzattal együtt temették el

Winstrup bíboros teste természetes módon mumifikálódott - még arcvonásait is fel lehet ismerni

Peder Pedersen Winstrup, Lund püspöke 1669-ben halt meg. Fontos és tiszteletben álló ember révén testét mumifikálva helyezték örök nyugalomra a lundi székesegyház egyik családi boltozatában. A maradványok kivételes megőrzésén kívül egy ideig semmi sem tűnt szokatlannak halálában vagy temetésében a tudósok számára, ám 2012-ben meglepetés érte őket.

Rejtélyt jelentett a magzat jelenléte

Amikor 2012-ben döntés született Winstrup püspök koporsójának elmozdításáról, a tudósok esélyt kaptak, hogy tanulmányozzák maradványait. Ekkor találták meg egy magzat apró holttestét a koporsó bélésében, amely öt vagy hat hónapos terhesség után születhetett.

A régészetben nem szokatlan egy magzat vagy a kisbaba felfedezése egy nő maradványai mellett (akit általában az anyának vélnek).

A feljegyzések azt mutatják, hogy a gyermekek maradványait a Lund-székesegyházban is sírba helyezték, és néha nem is kapcsolódtak a többi holttesthez, mivel a sírokat esetenként a maradványok ideiglenes tárolására is használták.

Peder Pedersen Winstrup püspök Forrás: Wikimedia Commons/Albert Haelwegh

Azon azonban a kutatók is meglepődtek, hogy ezúttal miért pont egy 74 évesen elhunyt püspök koporsójába helyezték.

A kis testet ráadásul a koporsó bélésében rejtették el, mintha elhamarkodottan és titokban tették volna oda. Ezt a rejtvényt a régészeknek eddig nem sikerült megoldaniuk.

Nem volt ritka, hogy a kisgyerekeket felnőttekkel együtt helyezték el egy koporsóba, ám ezt a magzatot a temetés után rakták oda

– mondta Torbjörn Ahlström, a svédországi Lundi Egyetem régésze a ScienceAlert online tudományos portálnak. – A koporsó boltozatba helyezése egy dolog, de a magzat elhelyezése a püspök koporsójában már egészen más.

A kicsi "köteg" a koporsó bélésébe szorult Forrás: Gunnar Menander

A szakemberekben emiatt felmerült a kérdés, hogy vajon létezik-e kapcsolat a gyermek és a püspök között.

Rokoni szálak köthették össze őket

A csoport mindkét maradványból mintát vett, és elvégezte a DNS teljes genetikai szekvenciáját. Itt találták meg a lehetséges választ, amit a Journal of Archaeological Science: Reports tudományos szaklapban publikáltak.

A két személy génjei mintegy 25 százalékban egyeztek.

Ez a tudósok szerint másodlagos kapcsolatot jelez közöttük, például nagybácsi és unokaöccs, féltestvérek, második unokatestvérek, vagy – a maradványok relatív életkorát tekintve sokkal valószínűbb – nagyszülő és unoka lehettek. Ezt támasztják alá a kromoszómális bizonyítékok is: a püspök és a magzat nem osztozott a mitokondriális DNS-ben, amelyet az anya ad át, ami azt jelenti, hogy az anya nem lehetett Winstrup lánya.

Winstrup bíboros teste természetes módon mumifikálódott - még arcvonásait is fel lehet ismerni Forrás: Youtube / Lund Múzeum

Ezenkívül a két holttestnek volt egy Y-kromoszómája is, amelyet csak az apa adhat át.

Emiatt a kutatók úgy vélik, hogy a gyermek apja Winstrup fia lehetett; a püspök első házasságából született egy fia, akit szintén Peder Pedersen Winstrup néven ismertek.

A történelmi feljegyzések szerint a fiatalabb Winstrup nem teológiát, hanem hadtudományt tanult a hollandiai Leiden Egyetemen.

Később, 1679-ben feleségül vett egy Dorothea Sparre nevű, fiatal nemeslányt.

A tudósok úgy gondolják, hogy a koporsóba helyezett magzat csakis a püspök unokája lehetett, mert az is valószínűnek tűnik, hogy a rokonok hozzáférhettek a kriptához.