Szinte az egész világsajtót bejárta a hír, hogy a Mars déli pólusa alatt furcsa jellegzetességek figyelhetők meg, amik akár folyékony, sós vizet tartalmazó tavak is lehetnek. Egy most napvilágot látott kutatás szerint azonban egészen más rejtőzhet a mélyben – írja a Science Alert weboldala.

Az új elemzés szerint azok a fényes foltok, amiket a bolygó körül keringő Mars Express űrszonda radarja érzékelt az égitest felszíne alatt, valójában fagyott agyagrétegek – elsősorban hidratált alumínium-szilikátok vagy szmektit ásványok – lehetnek. 

Az összes eddig megjelent publikáció tavakkal kapcsolatos érvelése tele volt lyukakkal. A miénk az első, ami szerint egy másik anyag magyarázhatja a megfigyeléseket"  – írta a kiadott közleményben Isaac Smith bolygókutató, a kanadai York Egyetem és Bolygótudományi Intézet munkatársa. Tanulmányunk az első hihetőbb, valószínűbb alternatív hipotézis, ami értelmezheti a MARSIS méréseit."

A Mars déli pólusa az ESA felvételénForrás: ESA/DLR/FU Berlin / Bill Dunford

Miről van szó?

A közelmúltban a Mars Express MARSIS nevű műszere furcsa adatokat gyűjtött a bolygóról; a Mars déli pólusának jégsapkái alatt ugyanis valami erőteljesen visszaverte a radarjeleket. Ez az eszköz működtetéséért felelős kutatócsoport szerint csak egyet jelenthetett: egy felszín alatti tó jelenlétét.

A későbbi vizsgálatok feltárták, hogy nem a déli pólus az egyedüli furcsán viselkedő terület, a MARSIS a bolygó további három régiójában észlelt még fénylő foltokat. 

A felfedezés nagy visszhangot keltett, ugyanis ha folyékony víz van a felszín alatt, akkor ott szélsőséges környezeti körülményekhez adaptálódott kemoszintetikus (azaz fény helyett különböző kémiai reakciókból energiát merítő) organizmusok is élhetnek. 

Más kutatók azonban jóval szkeptikusabban fogadták az eredményeket. Véleményük szerint a Mars túlságosan hideg ahhoz, hogy nagy mennyiségű folyékony víztartalékai legyenek, még akkor is, ha a sós víz olvadáspontja alacsonyabb, mint az édesvízé.

Az ESA Mars Express űrszondájának művészi ábrájaForrás: NASA/ESA/JPL/Caltech

Felmerült a kérdés: 

ha nem folyékony vizet tartalmazó tavak, akkor mik lehetnek valójában a MARSIS által detektált fényes foltok? 

Szmektit

Smith és kutatócsoportja az elméleti modelleket összevetették a laboratóriumi mérésekkel és az űrszonda megfigyeléseivel. Ez alapján arra a következtetésre jutottak, hogy fagyott agyag okozhatja a visszaverődéseket. 

Ráadásul bizonyították, hogy a szóban forgó déli pólusnál is van szmektit. 

A szmektit egy agyagásvány, és nagyjából a Mars felszínének közel 50 százalékán megtalálható. Legnagyobb mennyiségben a bolygó déli felföldjeinél van jelen, korábban már a Curiosity is talált belőle a Gale-kráterben.

A CuriosityForrás: NASA/JPL-Caltech/MSSS

Rengeteg bizonyíték van arra is, hogy több mint 100 millió évvel ezelőtt a Mars déli pólusánál folyékony vizet tartalmazó kiterjedt tórendszer létezhetett. Smith úgy véli, a szmektit ekkor keletkezhetett, majd később a déli-sark jégsapkái alá temetődött. Az agyagrétegből eltűnő jeget a felszíni jégsapkák és a mélyebben fekvő fagyott rétegek folyamatosan pótolják, így az a mai napig fennmaradhat.

A laboratóriumi tesztek is igazolhatják az új elméletet

A kutatócsoport a hipotézisét a következő módon tesztelte: a Marson is fellelhető kalcium-montmorillonit agyagásvány mintákat hűtöttek -43 Celsius-fokra, majd megvizsgálták a fagyasztott agyag dielektromos permittivitását – vagyis azt a tulajdonságot, amit a földradarok érzékelnek. 

A kapott eredmények összhangban voltak a MARSIS radar által gyűjtött adatokkal. 

A szakértők több más eltérő forgatókönyvet is megvizsgáltak, és mindig ugyanoda lyukadtak ki: a radarjelek csakis szmektitektől származhatnak.

Így nézhetett ki egykor a Mars (illusztráció)Forrás: ESA

Smith szerint felszín alatti tavak csak abban az esetben létezhetnek, ha a Mars belsejét vulkáni folyamatok fűtik, ilyenekre azonban a déli-sark mélyén nincs bizonyíték, így véleménye alapján csakis a szmektit jöhet számításba.

A most ismertetett publikáció a Geophysical Research Letters című szakfolyóiratban jelent meg.

(Science Alert)