A hallstatti kultúra nevét a felső-ausztriai Hallstatt településről kapta, melynek közelében a 19. század közepén több mint 900 kora vaskori sírt tártak fel. A régészeti kultúrkör Nyugat-Franciaországtól a Dunántúlig terjedt, az urnamezős kultúrából fejlődött ki, és elsőként használt tömegesen vasfegyvereket és -eszközöket.
A kultúra dominánsnak számított a nyugat- és közép-európai területeken a késő bronzkorban és a kora vaskorban.
Az agyagfigura felfedezésére a Mönchstockheim elkerülő út építési munkálatai során került sor, ahol a régészek épp egy úgynevezett mentőásatást végeztek egy kis víznyelőben, ahol feltárták a kis agyagfigurát, mellette üvegdarabokat, kerámiát és csontból készült szerszámokat.
A kerámialeleteken nem látszik a hidraulikus hatás által okozott lekerekített mállás, ami a szakemberek szerint arra utal, hogy
szándékosan rakták le őket a víznyelőben, mint egyfajta felajánlást.
A tudósok szerint a kerámiát valamikor az időszámításunk előtt 8. és 6. századra között készítették, ami megfelel a hallstatti kultúra korszakának.
Az agyagfigura mindössze 19 centiméter magas, és hiányoznak a lábai, valamint a felsőtest elülső felülete. A fej mindkét oldalán 5 perforált lyuk található az alsó áll magasságától a szemkörnyékig, ami esetleg fémgyűrűkkel díszített fejfedőt jelenthetett.
Hasonló agyagból készült figurákat a Fekete-tenger nyugati vidékéről ismerünk, amelyek az időszámításunk előtti 5. évezredből származnak
– mondta Dr. Stefanie Berg, a Bajor Állami Műemlékvédelmi Hivatal munkatársa a HeritageDaily online tudományos portálnak. – A többi lelet azonban a figura sokkal fiatalabb keltezésére utal; mindez viszont nagy teret hagy a jövőbeli értelmezéseknek.
A Bajor Állami Műemlékvédelmi Hivatal kutatói szerint a helyiek egykor talán vízistennőként imádhatták a figurát, és a víznyelőket a rituális felajánlások szent helyének tekintették. Abban azonban biztosak, hogy figura egyfajta kultusztárgyként funkcionált, ami erősen kötődött a vízhez.