Tudja-e, hogy ki volt a 17. század egyik legragyogóbb elméje?

Francia 500 frankos bankjegy Pascal portréjával, 1969.01.02. kibocsájtás. A típus 1969. január 7. és 1997. március 1. között volt forgalomban.

Háromszázhatvan éve, 1662. augusztus 19-én halt meg Párizsban a 17. század egyik legragyogóbb elméje, a francia Blaise Pascal, aki maradandót alkotott a matematika, a fizika és a filozófia területén is. Gondolatok című műve nem csak a francia próza remekműve, de a nyugati és keresztény gondolkodás egyik csúcspontja is. Hozzájárult a természettudományok fejlődéséhez, mechanikus számológépet szerkesztett, megalapozta a projektív geometriát, kidolgozta másokkal közösen a valószínűség matematikai elméletét.

Édesapja kezdetben eltiltotta a matematikától

Blaise Pascal 623. június 19-én született a franciaországi Clermont-Ferrand városában, de nehéz gyerekkor jutott neki. Édesanyját már kisgyermek korában elvesztette, ami óriási törést jelentett a korai életében. Nem véletlen, hogy beteges gyermek volt, akinek egyszer már az életéről is lemondtak, de ő nem adta fel és annál nagyobb szellemi képességekről tett tanúbizonyságot.

Jómódú adóbérlő édesapja, aki mellesleg amatőr matematikusként is tevékenykedett, személyesen felügyelte a fiú neveltetését.

Jelentőset alkotott a fizika, a matematika, a teológia, a filozófia és az irodalom témakörében is Forrás: Wikimedia Commons/François II Quesnel

Kezdetben minden matematikai tárgyú könyvtől eltiltotta a kis Pascalt, mert azt szerette volna, hogy inkább latint és görögöt tanuljon. A legenda szerint a kisfiú szembeszegült ezzel a neveltetéssel, majd mégis magától fedezte fel a később a geometria atyjaként is emlegetett Alexandriai Euklidész, egyiptomi hellenisztikus matematikus legfontosabb teorémáit, mire

édesapja végül beadta derekát és hagyta, hogy fia a kedvenc tudományával foglalkozhasson.

Blaise Pascal és édesapja 1631-ben Párizsba költözött, ahol az ifjú Pascal rendszeresen részt vett olyan összejöveteleken, ahol korának neves tudósaival, művészeivel és egyházi vezetőivel találkozhatott, beszélgethetett, akiktől tanulhatott. Tizenhét évesen már értekezést publikált a mértani kúpokról – René Descartes francia filozófus, természetkutató és matematikus el sem hitte, hogy a művet „csak" egy kamasz fiú írta. Pascal ezt soha nem felejtette el, ezért élete végéig ellenérzéssel viseltetett tudós vetélytársa iránt.

Francia 500 frankos bankjegy Pascal portréjával, 1969.01.02. kibocsájtás. A típus 1969. január 7. és 1997. március 1. között volt forgalomban. Forrás: Wikimedia Commons/French Banknote Designers

Egy évvel később – annak érdekében, hogy megkönnyítse édesapja munkáját – fogaskerekekkel működő számológépet (úgynevezett pascalin-t) készített, amely képes volt összeadásra és kivonásra.

Találmányát a gyakorlatban – lévén túl drága az elkészítése – nem hasznosították, de ez lett a ma is ismert, modern pénztárgépek őse. Pascal az aritmetikai háromszögekről írt tanulmányt 1655-ben: ebben írta le az úgynevezett Pascal-háromszöget. Ez a binomiális együtthatók háromszög alakban való elrendezése, amelyben a szélső egyesek kivételével minden szám úgy áll elő, hogy a fölötte álló két számot összeadjuk.

Neki köszönhetjük a valószínűség-számítás tudományát

Blaise Pascal levelezésben állt az amatőr, de kimagasló képességű Pierre de Fermat-val (az ő leghíresebb sejtését csak napjainkban sikerült megoldani), korának műkedvelő matematikusával.

A két tudóst különösen izgatta egy szenvedélyes szerencsejátékos kérdése, aki a kockajáték nyerési esélyeit firtatta – ezekből a levélváltásokból született meg a valószínűség-számítás tudománya.

Mindennek azért volt jelentősége, mert kiküszöbölte a matematikából az abszolút bizonyosság elvét, és lehetővé tette, hogy bizonytalan adatokból is megbízható következtetést lehessen levonni. Ennek egyik legismertebb példája, hogy a feldobott pénzérméről soha nem tudhatjuk, hogy melyik oldalára esik, de a megfelelő számú kísérlet esetén biztonsággal megjósolhatjuk a dobások eredményét.

Pascal Fermat-nak írt első levele a pont-problémáról (pontok elosztásáról) Forrás: Wikimedia Commons

A tudós nevéhez köthető emellett a hidrodinamika megalapozása is:

megállapította, hogy zárt rendszerben a nyugalomban lévő folyadék minden azonos magasságban lévő pontjában a nyomás azonos és minden irányban egyenlő.

Publikált elmélete szerint a nyugvó folyadékban a nyomás csökkenés nélkül minden irányban továbbterjed – ennek a törvénynek a gyakorlati alkalmazásának eredménye a hidraulikus fék és a hidraulikus prés.

Az örökké vitatkozó Pascal a gázok nyomásviszonyait vizsgálva megállapította, hogy a légnyomás a magasságtól függ.

1648-ban elvégzett híres barométeres kísérlete során két higannyal töltött csőben hasonlította össze a higany szintjét egy ezer méter magas hegy lábánál és tetején. A nagyon gondosan dokumentált kísérlet során a két műszer között mintegy nyolc centiméternyi magasságkülönbség mutatkozott. Mindez azt bizonyította, hogy a levegőnek bizony van súlya, amely a magassággal csökken, és hogy a nyomás annál nagyobb, minél nagyobb a nyomóerő, és minél kisebb a nyomott felület. (A nyomás mértékegysége munkásságának tiszteletére lett pascal.)

Pascal számológépe 1652-ből Forrás: Wikimedia Commons/David.Monniaux

Ez volt egyben az első távkísérlet is, mivel a beteges, koponyatorzulása miatt állandó fejfájásban is szenvedő Pascal nem mászhatott hegyet.

A kísérlet végrehajtására így a sógorát kérte meg, aki viszont alpinista alkat lehetett, mert a tudomány és kedves családtagja érdekében még öt alkalommal hajlandó volt a hegy tetejére felbaktatni.

Utolsó éveiben nagyszabású apológián dolgozott

Egy évvel e kísérlete után Pascal az úgynevezett janzenizmus (a jezsuitákkal szemben álló, a kegyelem tanát a középpontba állító katolikus teológiai irányzat) hatása alá került. 1654-ben, miután csodával határos módon túlélte, hogy kocsiját elragadták a lovak, „tüzes kinyilatkoztatást" kapott és teljesen megtért.

Rövid élete hátralévő részét aszkétaként egy Párizs melletti kolostorban a meditálásnak szentelte, az „ész bizonyossága" után a szívvel való látáshoz jutott el.

Ragyogó stílusban papírra vetett írásaiban, így a Vidéki levelekben a jezsuitákat ostorozta. Utolsó éveiben nagyszabású apológián dolgozott, amelyben össze akarta egyeztetni a keresztény vallás tanait az ésszel. Művét nem tudta befejezni, halála után a jegyzetekből, töredékekből állították össze a Gondolatok (Pensées) című kötetet.

Barométer kísérlet Rouenben Forrás: Wikimedia Commons

Műve a nyugati és a keresztény gondolkodás egyik csúcsa, amely részben már az egzisztencialisták tragikus életérzését vetítette előre.

Pascal legismertebb mondása azonban sem a tudományhoz, sem a filozófiához nem kapcsolódik: egy aforizmája szerint, ha Kleopátra orra egy kicsit nagyobb, az egész történelem másként alakul. A francia matematikus, fizikus, vallásfilozófus, teológus, moralista és vitatkozó 1662. augusztus 19-én hunyt el Párizsban, a Saint-Etienne-du-Mont templomban helyezték örök nyugalomra.

(MTVA Sajtóarchívum, Origó)