Így tartotta rettegésben az ősi tengert ez az óriási gyík

A mára kihalt Thalassotitan atrox művészi illusztrációja

Egy óriási tengeri gyík hihetetlen kövületeinek felfedezése felfedte, hogyan uralkodhatott ez az ősi, mára kihalt vadállat a tengeren 66 millió évvel ezelőtt. A fenevad egy újonnan felfedezett moszaszaurusz-féle: ezek az óriás tengeri hüllők a késő kréta időszakában vadásztak az óceánokban.

Bátran vadászott nagyobb zsákmányokra

A mára kihalt, tengeri életmódhoz alkalmazkodott hüllőt Thalassotitan atrox-nak hívják. A szakemberek szerint a fogainak kopása, valamint az ásatási helyén talált egyéb maradványok arra utalnak, hogy ez a félelmetes állat bizony nem volt szelíd óriás – hanem olyan prédákból lakmározott, mint a tengeri teknősök, pleuioszauruszok és más moszaszauruszok.

Fajtársai általában kisebb zsákmányt kerestek, például halakat vagy ammonitákat; de persze ezek sem voltak valójában mindig olyan kis méretűek.

Ez azt is jelenti, hogy a Thalassotitan valószínűleg a korabeli tápláléklánc legtetején foglalt helyet, és úgymond fenntartotta az ökoszisztémákat azáltal, hogy „kordában tartotta" a többi ragadozót.

A mára kihalt Thalassotitan atrox művészi illusztrációja Forrás: Pinterest

A Thalassotitan egy csodálatos, de félelmetes vadállatként uralkodott

– mondta Nick Longrich, az angliai Bath Egyetem paleontológusa és evolúcióbiológusa a ScienceAlert online tudományos portálnak. – Képzeljünk el egy komodói sárkányt egy nagy fehér cápával, egy T. rexszel és egy gyilkos bálnával keresztezve.

Ma már nem él olyan hüllő a Földön, amely a moszaszauruszokhoz hasonlítható lenne, és elérné a 12 méteres testméretet: az állat körülbelül kétszer akkora volt, mint a legnagyobb modern hüllők, a krokodilok. A moszaszauruszok ehelyett a modern kígyókkal és leguánokkal állnak távoli rokonságban.

Fajtársaikon is lakmároztak

A moszaszauruszok jobban alkalmazkodtak a teljesen vízi életmódhoz, mint a galapagosi tengeri leguánok. Hüllőfejük volt, de karmos láb helyett uszonyukkal áldotta meg őket a természet, a farkukat pedig cápauszonyokkal.

A különböző moszaszaurusz fajok az eltérő fogaik miatt ráadásul a különböző zsákmányokra specializálódhattak.

Néhányuk foga ugyanis kicsi volt és tüskés, amivel nagy valószínűséggel könnyedén zsákmányolhattak halakat és a tintahalat; míg másoknak tompább fogai és zúzós állkapcsai voltak, amely tökéletesnek bizonyultak a héjas lények elejtésére és elfogyasztására. Mivel azonban – úgy tűnik – ezeknek az állatoknak nem volt jó szaglásuk, valószínű, hogy túlnyomórészt ragadozók voltak, nem pedig dögevők.
Az elemzések azt sugallják , hogy a moszaszauruszok halakon, lábasfejűeken, teknősökön, puhatestűeken, más moszaszaurusz-féléken, sőt madarakon is lakmároztak.

Egy Thalassotitan atrox koponya Forrás: University of Bath

Úgy tűnik, a Thalassotitan mondhatni a „leghevesebbek" közé tartozott.

A most elemzett kövületeket Marokkó foszfátkövületeiben fedezték fel a tudósok, amely régió változatos és kiválóan megőrzött kréta és miocén kövületekben gazdag. A maradványok közé koponyák, csigolyák és végtagcsontok is tartoznak. Mindezek együtt lehetővé tették a Thalassotitan koponyájának, állkapcsának és fogainak, valamint a csontváznak, a vállnak és a mellső végtagnak a teljes leírását.

Több nyomot találtak az állat étrendjére vonatkozóan

Longrich és csapata megállapította, hogy a vizsgált állat körülbelül 9-10 méteresre nőhetett, tehát valamivel nagyobbra, mint egy gyilkos bálna. A koponyája azonban közel kétszer akkora volt, mint egy mai kardszárnyú delfiné, ráadásul körülbelül 1,5 méteres hosszúságot ért el.

Más, karcsú orrú moszaszauruszoktól eltérően a Thalassotitan állkapcsa széles és rövid lehetett, nagy kúpos fogakkal, amelyekkel tökéletesen meg tudta ragadni és széttépni a zsákmányát.

Ezek a fogak azonban egy másik nyomot is tartalmaztak az állat étrendjére vonatkozóan: sok közülük eltört és elhasználódott, ami olyan károsodásra utal, amely a túlnyomórészt puha prédákból álló étrendtől nem származna.

A Thalassotitan atrox fogai Forrás: Univesity of Bath

A kutatók szerint ez azt jelentheti, hogy a Thalassotitan kemény felületeken, például teknőspáncélokon, valamint más, talán félénkebb moszauruszok csontjain törhette ki és törte le a fogait.

Ezt támasztják alá az állat maradványai közelében talált egyéb kövületek is: nagy ragadozóhalak csontjai, tengeri teknőspáncél, plezioszaurusz-koponya és legalább három különböző moszaszaurusz-féle csontjai.
Ezek a maradványok mind az úgynevezett savas kopás jeleit mutatják, bár erre a szakemberek számítottak, hiszen különféle emésztősavak előfordulhatnak egy óriási fenevad gyomrában. A kutatók azért megjegyezték, hogy ez „közvetett bizonyíték, de így is elég érdekes".

Nem tudjuk biztosan megmondani, hogy mely állatfajok vadásztak ezekre az állatokra, de akadnak köztük olyan tengeri hüllők csontjai ia, amelyeket biztosan egy nagy méretű ragadozó ölt és evett meg

– magyarázta Longrich. – Nem véletlen, hogy ugyanazon a helyen találtuk meg a Thalassotitan fajt, amely illeszkedne ehhez a „gyilkos profilhoz", bár ami szintén egy moszaszaurusz, de más tengeri hüllők zsákmányolására „specializálódott".

A biológiai sokféleség hatalmas méreteket öltött

Szakemberek szerint a kréta földtörténeti kor utolsó 25 millió évében a moszaszaurusz-félék egyre inkább „specializálódtak" és változatosabbá váltak. A Thalassotitan felfedezése most ráadásul azt sugallja, hogy a moszaszauruszok még annál is változatosabbak voltak, mint azt a tudomány eddig gondolta, miközben

ökoszisztémájuk virágzott, és elegendő zsákmányfélével rendelkezett ahhoz, hogy a ragadozók diverzifikálódjanak.

Ennek viszont akadt néhány érdekes következménye is a 65 millió évvel ezelőtti kréta-paleogén tömeges kihalás előtti időkre vonatkoztatva. Kutatók szerint mindez arra utalhat, hogy ahelyett, hogy ez a világ hanyatlott és sebezhető lett volna – ahogy azt néhány tudós véli –,

a biológiai sokféleség hatalmas méreteket öltött, valószínűleg egy kisebb, középső kréta korabeli kihalási esemény nyomán.

Az Iharkúton felfedezett, világszenzációnak számító édesvízi moszaszaurusz, a Pannoniasaurus inexpecatus tudományos rekonstrukciója Forrás: Pecsics Tibor

A tudósok szerint ezt az érdekes lehetőséget majd egy marokkói fosszilis kövületekben való mélyebb vizsgálat tisztázhatja, tehát még rengeteg a megfejtendő kérdés.

Marokkó rendelkezik az egyik leggazdagabb és legváltozatosabb tengeri faunával, amelyet a kréta korszakból ismer a tudomány

– magyarázta Longrich. – Még csak most kezdjük megérteni a moszaszauruszok sokféleségét és biológiáját.

A tanulmányt a Cretaceous Research tudományos folyóiratban publikálták.