Korábban azzal számoltak, hogy a fagyott tőzegföldek a 2070-es évekig stabilak maradnak, de egy új analízis azt állítja, hogy már a 2040-es években elkezdődhet az intenzív kiolvadásuk.

Az eddigi várakozásokhoz képest a sarkköri vidékek fagyott talajában fellelhető kiterjedt tőzeglföldek  sokkal hamarabb átléphetik a klímatikus fordulópontot azzal fenyegetve, hogy rengeteg üvegházgáz szabadul fel a talajból, ami meggyorsítja a klímaváltozást.

A globális felmelegedés miatt az arktiszi permafroszt má elkezdte felszabadítani a szenet, méghozzá jóval többet, mint, amennyit elnyel.

Grönlandi tájkép. Az olvadó jég miatt nyaranta évről-évre egyre több olvadékvíz keletkezikForrás: Orvar Atli

Richard Fewster a Leeds Egyetem munkatársa és kollégái egy új analízissel kimutatták, mikor és hol fog  annyira felmelegedni a lokális klíma, hogy a permafrosztba zárt tőzegföldből elinduljon az üvegházgázok intenzívebb kiszabadulása .

A 2040-es évekre Finnország, Norvégia, Svédország és Észak-Nyugat Oroszország egy része túl meleggé fog válni a permafroszt-tőzegföld számára a csapat által figyelembe vett lehetséges jövőbeni szénkibocsátási forgatókönyvben. Eddig úgy vélték, hogy ez a folyamat csak a 2070-es évektől válhat reális forgatókönyvvé. A három magasabb kibocsátást prognosztizáló forgatókönyvben Nyugat-Szibéria legnagyobb része  a 2090-es években fog áthaladni ugyanezen a küszöbértéken.

Szibéria sarkkör környéki vidéke, ahol mélyebben örökké fagyott a talaj. A kép jobb szélén a pleisztocén végén kihalt gyapjas mamut agyara áll ki a permafrosztbólForrás: AFP/Love Dalén

Ez mintegy 39.5 milliárd tonna szén - ez a mennyiség kétszer annyi, mint amennyit Európa erdei tartalmaznak - felszabadulásának és a klímaváltozás felgyorsulásának a kockázatát jelenti.

A permafrosztba csapdázódott szén döntő többsége Nyugat-Szibéria fagyott talajában van elzárva, amelynek sokkal régibb és nagyobb tőzegföldjei vannak mint más, a tanulmányban vizsgált területeknek.

Skandináv hegylánc az Északi-sarkkör felett Észak-Svédországban.Forrás: https://www.newscientist.com/article/2311947-frozen-peatlands-could-pass-climate-tipping-points-sooner-than-thought/

„Egy kiterjedt potenciális szénraktárat vizsgálunk, ami gyors változásokon megy keresztül. Ennek a permafrosztba zárt szénnek igen nagy mennyisége szabadulhat ki az atmoszférába" – mondja Fewster.

A legalacsonyabb kibocsátási forgatókönyv szerint, körülbelül 14 milliárd tonna szén még a talajban maradhat

Nyugat-Szibéria távoli, északi részében. A pesszimistább és magasabb kibocsátással számoló forgatókönyvekben azonban még ez mennyiség is felszabadul.

Az Arktisz jege visszahúzódott állapotban 1984-ben és 2012-ben. Az ábra az adott év minimális jégborítását mutatja beForrás: NASA/Images of Change

Fewster és kollégái azt követően jutottak erre a következtetésre, miután megszerkesztették a permafrosztban lévő tőzegföldek kiolvadására  alkalmas helyi klíma alapvonalát Észak-Eurázsia egy régiójában, kihagyva azokat a helyeket, mint amilyen például Kelet-Szibéria, ahol nincsenek még pontosan feltérképezve a permfrosztba zárt tőzegföldek.  Ezután a legkorszerűbb klímamodelleket alkalmazva vázolták fel, hogy mennyi ideig maradnak ezek a területek elég hidegek ahhoz, hogy fenntartsák a tőzegföldek fagyott állapotát.

Az északi-sarki jégtakaró zsugorodása egyelőre még feltartózhatatlan folyamatnak tűnikForrás: Wikimedia Commons

Ami még bizonytalan, az a kiolvadás sebessége. Azokon a területeken, ahol már túl meleggé vált a helyi klíma, a megfigyelések azt mutatják,

hogy permafroszt olykor nagyon gyorsan, akár két éven belül is megolvadhat,

más esetekben viszont akár több évtizedig is elhúzódhat ez a folyamat. Hogy mi ennek a pontos oka, és mit lehet tenni e folyamat lelassítására, az még a jövő kutatásainak tárgya.

Észak-kelet szibériai tájForrás: Pinterest

„A tőzegföldek a legfontosabb szárazföldi szénraktárak a bolygón, és ha - amint ez a tanulmány állítja-, lehetséges, hogy jelentős részük szénforrássá alakuljon a közeli jövőben, akkor valódi bajban vagyunk"

– mondja Christian Dunn az Egyesült Királyságban lévő  Bangor Egyetem munkatársa, aki a tanulmányt „nyomasztóan lenyűgözőnek" tartja.

(Forrás: New Scientist)