A Marsot sokáig kihűlt, belül élettelen égitestnek hitték, de egyre több adat utal arra, hogy a vörös bolygó belsejében még ma is maradt forró magma, amely földrengéseket és vulkánkitöréseket produkál.

Megdöbbentette a kutatókat a marsi rengések nagy száma

Amióta a NASA a 2018-as InSight misszió keretében leküldte a SEIS szeizmométert a Mars felszínére, az ETH Zürich (Svájc) szeizmológusai és geofizikusai több mint 1300 marsi rengés jeleit regisztrálták.

A kutatók újra és újra kisebb-nagyobb rengéseket észlelnek,

és e rengések előfordulási helyének és spektrális jellegzetességeinek részletes elemzése érdekes meglepetést tartogatott a számukra.

Az InSight kutatóegysége a Mars felszínén, a robotvakonddalForrás: NASA/JPL-CALTECH

A rengések epicentruma következetesen a Cerberus-árkok közelébe lokalizálható, és abból, ahogy ezen a hasadékok – ún. grabenek – sokaságával tarkított területen sorra földrengések pattannak ki, arra lehet következtetni,

hogy a vulkanizmus ma is aktív szerepet játszik a Mars felszínének alakításában.

Az ETH Zürich által koordinált nemzetközi kutatócsoport több mint 20 közelmúltbeli rengéscsoportot elemzett, amelyek mind a Cerberus-árkok graben-rendszere környékéről eredtek.

A Cerberus-árkok vidékén szokatlanul intenzív szeizmicitást észleltekForrás: ESA/DLR/FU Berlin

A szeizmikus adatok elemzéséből a tudósok arra a következtetésre jutottak, hogy az alacsony frekvenciájú rengések egy meleg forrást sejtetnek, és ez a mintázat magyarázható lenne a mai napig jelen lévő olvadt lávával, például mélységi magmával, illetve a hozzá köthető vulkanikus aktivitással.

Porlerakódások is bizonyítják a vulkáni aktivizmust

A kutatók megállapították, hogy a rengések leginkább a Cerberus-árkok legbelső területeit érintik. A szeizmológiai megfigyelések és az ugyanezen területről készült felszíni felvételek összevetésével azt is észrevették, hogy sötétebb porlerakódások nemcsak az uralkodó széliránynak megfelelően,

hanem a Cerberus-árkok palástrégiója körül minden irányban kiterjednek.  

A Cerberus-árkok térségében lerakódott por szintén a közelmúltbeli vulkanizmus bizonyítékaForrás: ESA

„A por sötétebb árnyalata a közelmúltban – talán az utóbbi 50 ezer évben, vagyis geológiai értelemben egész frissen – lezajlott vulkáni aktivitásról tanúskodik" – magyarázza Simon Staehler, a Nature folyóiratban megjelent közlemény első szerzője, aki az ETH Zürich Geofizikai Intézetében a Domenico Giardini professzor vezette szeizmológiai és geodinamikai csoport tudományos főmunkatársa. A Föld testvérbolygóinak megfigyelése koránt sem egyszerű feladat.

A Cerberus-árkok térségeForrás: ESA/DLR/FU Berlin

A Mars az egyetlen olyan bolygó a sajátunkon kívül, amelynek a felszínére vizsgálóberendezéseket – marsjárókat, szondákat, illetve most már drónokat is – juttattunk, és ezektől adatokat tudunk fogadni. Az összes többi felfedező tevékenység a bolygók körül keringő űrszondák készítette képekre korlátozódik.

„Az InSight misszió által leküldött SEIS a legérzékenyebb szeizmográf, amit valaha is egy másik bolygón üzembe helyeztünk – mondta el Giardini.

A Mars belső szerkezetének művészi illusztrációjaForrás: © IPGP / David Ducros

– Lehetőséget nyújt a geofizikusoknak és szeizmológusoknak arra, hogy a pillanatnyi állapotot tükröző adatokkal dolgozzanak, s így kiderítsék, mi zajlik éppen most a Mars felszínén és a bolygó belsejében." A professzor hangsúlyozta: a szeizmológiai adatok és a műholdképek egymást erősítő információi alapján megbízhatóbb tudományos következtetéseket lehet levonni.

Itt található a Naprendszer legmagasabb vulkánja is

Legközelebbi bolygószomszédunk, a Mars fontos tanulságokkal szolgál a Földön zajló hasonló geológiai folyamatokra nézve. A Mars mindmáig az egyetlen ismert bolygó, amelynek vasból, nikkelből és kénből áll a magja, s ez a mag valaha feltehetőleg mágneses mezőt vont a bolygó köré.

Emellett a topográfiai bizonyítékok arra vallanak, hogy a Marsnak valaha hatalmas területeit boríthatta víz, és a légköre is jóval sűrűbb lehetett a mainál.

Még mindig sok a nyitott kérdés a Mars egykori óceánjáról és éghajlatárólForrás: ESA

A tudósok mostanában azt pedzegetik, hogy a vörös bolygó sarki jégtakarójának mélyén talán még ma is találhatunk folyékony vizet. „Bár még sok kideríteni valónk maradt, a magma lehetséges jelenlétére utaló jelek mindenképpen izgalmasak" – fogalmazott Anna Mittelholz, az ETH Zürich és a Harvard Egyetem posztdoktor kutatója és a Nature-cikk társszerzője. A mai Mars végtelen porsivatagán végigtekintve nehéz elképzelni, hogy körülbelül 3.6 milliárd évvel ezelőtt a vörös bolygó – geofizikai értelemben legalábbis – nagyon is életteli hely volt.

A Preserverance a Mars felszínén. A Mars napjainkban kietlen és száraz égitestForrás: NASA/JPL-Caltech

Elég hosszú ideig okádott magából vulkáni törmeléket ahhoz, hogy felépítse naprendszerünk legnagyobb vulkánrendszerét, a Tharsis-hegyeket, és az Olympus Mons tűzhányót,

amely csaknem háromszor magasabb a Mount Everestnél.

A Naprendszer legmagasabb hegye, a több mint 20 kilométer magas Olympus Mons marsbeli pajzsvulkánForrás: NASA/JPL/Caltech

A közeli Cerberus-árkokból pedig – amelyek nevüket a görög mitológiai alvilágot, a Hádészt őrző kutyafejű szörnyetegről kapta – mindmáig olyan földrengések pattannak ki, amelyek arról árulkodnak, hogy a Mars legbelül nem is egészen halott.

Így nézhet ki a távolból az Olympus Mons, a Naprendszer legmagasabb vulkánja a Mars felszínénForrás: NASA/ESA

A vulkanikus terület itt a saját súlya alatt megsüllyedve hasadékvonalakat – grabeneket – képez, s e hasadékok mentén a Mars kérge szétszakadozik, valahogy úgy, ahogy a torta teteje megrepedezik sülés közben. Staehler véleménye szerint „lehetséges, hogy amit látunk, az egy valaha vulkanikusan igen aktív terület utolsó lehelete, és hogy a magma épp most tart kelet felé egy újabb kitörés helyszínére".