Rejtélyes lökéshullám repesztette meg a Földet

Egy koronakidobódás illusztrációja

December 19-én ismeretlen eredetű, a Napból érkező lökéshullám érte el a Földet. A napszéllel érkezett energialöket megrepesztette a Földet a központi csillagunkból és a kozmosz mélyéről érkező kozmikus sugárzástól védő magnetoszférát, ami jelentősen megnöveli egy G1-es kategóriájú geomágneses vihar kialakulásának esélyét.

Erős koronakidobódással hozzák összefüggésbe a Földet elért lökéshullámot

December 19-én hétfőn a napszéllel együtt egy titokzatos nagy erejű lökéshullám találta telibe a Földet, ami repedést okozott bolygónk mágneses erőterében, a magnetoszférában.

A lökéshullám eredetével kapcsolatosan egyelőre még tanácstalanok a kutatók.

A napkitörésekről készült egyik leglátványosabb kép. Egy ilyen esemény"rendesen összerázza" a Föld mágneses mezejét és súlyos károkat okoz a földi transzformátorokban, kommunikációs és energiaelosztó rendszerekben Forrás: NASA

Azt feltételezik, hogy a különös jelenség az AR3165 jelű napfolttal összefüggésbe hozott erős koronakidobódás következménye lehet. A napfizikusok azért tekintenek első számú „gyanúsítottként" az AR3165-ös napfoltra, mivel december 14-én legalább nyolc napkitörést produkált, amelyek rövid ideig tartó rádióvételi zavart, illetve szünetet okoztak az Atlanti-óceán térsége felett.

A Nap felszínén látható napfoltok 2022 december 14-én, amikor már történt egy erős napkitörés. A kép jobb alsó szélén van bejelölve az AR 3165-ös jelű napfolt Forrás: Twitter

Mivel a Földet elért lökéshullám megrepesztette a magnetoszférát,

ennek következtében megnőtt egy geomágneses vihar esélye is,

amit a prognózisok szerencsére csak a viszonylag gyengébb G1-es kategóriájúra jósolnak. A geomágneses vihar miatt átmeneti zavarok alakulhatnak ki a rádióforgalmazásban, illetve a GPS-navigációban, valamint a szokásosnál jóval alacsonyabb szélességi körökön is kialakulhat az „aurora borealis", vagyis a sarkifény-jelenség.

Sarki fény Tromsoe felett, Norvégiában Forrás: AFP/Scanpix/Rune Stolty Bertinussen

A naptevékenység intenzitása tizenegy éves periodicitást mutat a maximumok és a minimumok között. Jelenleg a naptevékenység intenzitása növekvőben van, ami 2025-ben fogja elérni a maximumát.

A Carrington-eseményhez hasonló napviharnak ma katasztrofálisak lennének a következményei

A naptevékenységhez kapcsolódó jelenségek közül az úgynevezett koronakidobódásoknak (Coronal Mass Ejection, CME) lehet a legerősebb a földi hatásuk.

A koronakidobódások oka a Nap mágneses terének az instabilitása.

A mágneses erők hatására a Napból kidobódó plazmafelhő egyre gyorsuló sebességgel hagyja el a központi csillagunkat, és bolygóközi mágneses felhővé válik.

Egy koronakidobódás illusztrációja Forrás: AFP

Az erős, és ezért nagy sebességű koronakidobódások a környező koronában rendkívül nagy sebességgel haladva maguk előtt, illetve oldalirányba lökésfrontokat keletkeztetnek. A koronakidobódásokat kísérő rádiókitörések megzavarhatják a földi rádiókommunikációt, a radarok működését, továbbá az elektromos hálózatokat is.

A lökésfrontban felgyorsított rendkívül nagy energiájú protonok és más részecskék károkat okozhatnak az űreszközökben, sőt, az asztronauták számára is veszélyessé válhatnak.

A koronakidobódás során nagyenergiájú részecskék forró felhője lökődik ki a bolygóközi térbe Forrás: Afp

Mágneses vihar akkor alakulhat ki, ha a Föld pont koronakidobódás irányába fekszik.

A Napból érkező nagy energiájú részecskék a magnetoszférával ütközve megzavarhatják a navigációt, megbolondítják az iránytűket, és úgynevezett kóboráramot indukálhatnak az elektromos hálózatokban. Az eddig ismert legnagyobb napvihar, az úgynevezett Carrington-esemény 1859-ben érte el a Földet.

A naptevékenység maximuma idején megnövekszik a napfoltok és a napkitörések száma Forrás: NASA/JPL-Caltech

Noha ekkoriban még nem léteztek elektromos hálózatok, de a már meglévő távírórendszereket teljesen tönkretette, szabályosan megsütötte a kitörés, és még a karibi térségben is a teliholdnál fényesebb sarkifény-jelenségek alakultak ki.

Egy fler a Nap felszínén Forrás: Spaceweather.com

A modern számítások szerint a Carrington-eseményt okozó napvihar tízmilliárd, egyenként 1 megatonnás atombomba felrobbanásának megfelelő energiát szabadított fel. Ha most érné el a Földet az 1859-eshez hasonló erejű napvihar, annak katasztrofálisak lennének a következményei.

(Forrás: Live Science)