Egy 2,9 millió éves mészárszék mesél a kőkorszaki technológiáról

Cro-magnoni emberek barlangi medvére támadnak a késői pleisztocén korban. A pattintott kőből illetve csontból készített íjak és dárdák használata 60 ezer éves múltra tekinthet vissza

Egy új tanulmány szerint az afrikai Victoria-tó partján élő, korai emberek vízilovak lemészárlásához kőszerszámokat használtak mintegy 2,9 millió évvel ezelőtt. A tudósok szerint ezek a valaha felfedezett legrégebbi ilyen eszközök.

A Science című folyóiratban megjelent tanulmány a kőkorszaki technológia valószínűleg legrégebbi innovációját, más néven az oldowai szerszámkészletet mutatja be, emellett pedig a nagytestű állatokra vadászó emberfélék valószínűleg legrégebbi bizonyítékát.

A szakemberek a Nyayanga nevű régészeti lelőhelyen fedezték fel az eszköztárat a nyugat-kenyai Homa-félszigeten, ahol az ásatások során a kihalt emberfélék nemzetséghez, a Paranthropushoz tartozó őrlőfogpárral együtt találták meg.

Utóbbi körülbelül 2,6 és 1,2 millió évvel ezelőtt, a pliocén végétől a középső pleisztocénig élt. A 2,9 millió éves kőszerszámokat tartalmazó lelőhelyen talált őrlőfogak felfedezése azonban most új kérdéseket vet fel azzal kapcsolatban, hogy melyik emberi ős készíthette ezeket az eszközöket.

Paranthropus-koponya Forrás: Photo12 via AFP/Marc Charuel

A kutatók körében sokáig az volt a feltételezés, hogy csak a Homo nemzetség volt képes kőszerszámokat készíteni

– mondta Rick Potts, a tanulmány vezető szerzője, a National Museum of Natural History emberiség eredetével foglalkozó Peter Buck tanszékének vezetője a HeritageDaily online tudományos portálnak. – Ám a Paranthropus megtalálása e kőszerszámok mellett izgalmas kérdéseket vethet fel.

Hozzátette: bármelyik emberféle is volt a felelős a szerszámokért, azokat közel 1300 kilométerre találták meg az oldowai kőszerszámok eddig ismert legrégebbi példáitól:

az etiópiai Ledi-Geraruban feltárt eszközök 2,6 millió évesek.

Ahogy arra a tudósok rámutattak, ezzel jelentősen kibővült az oldowai technológia legkorábbi eredetével összefüggésbe hozott terület. Sőt, az etiópiai lelőhelyről származó kőszerszámokat nem lehetett semmilyen konkrét funkcióhoz vagy használathoz kötni, ami találgatásokhoz vezetett arról, hogy vajon mi lehetett azok legkorábbi felhasználási területei.

Cro-magnoni emberek barlangi medvére támadnak a késői pleisztocén korban (a kép illusztráció) Forrás: Zdenek Burian

A kutatócsoport a Nyayangában felfedezett kőszerszámok és állati csontok kopási mintázatának elemzésével kimutatta, hogy ezeket az eszközöket a korai emberi ősök a legkülönbözőbb anyagok és élelmiszerek, többek között növények, hús, sőt még csontvelő feldolgozására is használták.

Mint kiderült, ezek az emberfélék háromféle kőszerszámot alkalmaztak: kalapácsköveket, kemény magokat és lemezeket.

Ezekkel az eszközökkel jobban lehetett összetöri valamit, mint egy elefánt fogával, és hathatósabban tudtak vágni, mint egy oroszlán agyarával

– mutatott rá Potts. – Ez a technológia olyan volt, mintha hirtelen egy vadonatúj fogsor fejlődött volna ki a testünkön kívül, és ez az afrikai szavannán újfajta táplálékok választékát nyitotta meg őseink előtt.

A szerszámokat szisztematikusan állították elő, és gyakran az úgynevezett „szabadkézi ütögetéssel" készítették, ami azt jelenti, hogy a magot az egyik kézben tartották, majd a másik kézzel a megfelelő szögben tartott kalapácskővel ütötték meg, hogy lemezeket hozzanak létre. A technika minden bizonnyal jelentős kézügyességet és ügyességet igényelt.