A Boston College Global Observatory on Planetary Health (a bolygó egészségének globális megfigyelőközpontja) által az ausztrál Minderoo Alapítvánnyal és a Centre Scientifique de Monacó szervezettel együttműködve vezetett vizsgálat megállapította, hogy „a műanyaggyártás, a -felhasználás és -elhelyezés jelenlegi mintái nem fenntarthatóak, és jelentős károkat okoznak az emberi egészségnek, valamint mély társadalmi igazságtalanságokért felelősek".
A súlyosbodó ártalmak fő mozgatórugója a globális műanyaggyártás szinte exponenciális és még mindig gyorsuló növekedése
– állapította meg az Annals of Global Health című orvosi folyóiratban közzétett elemzés, amit a The Guardian online portál idéz. – A műanyagok ártalmait tovább növeli a visszanyerés és az újrahasznosítás alacsony aránya, valamint a műanyaghulladék hosszú ideig tartó fennmaradása a környezetben.
A jelentés megállapította, hogy a műanyaggyártáshoz szükséges fosszilis szén alapanyagokat kitermelő szénbányászok, olajmunkások és gázmezőkön dolgozók, valamint a műanyaggyártásban dolgozók különösen ki vannak téve a műanyagszennyezés okozta kockázatoknak.
Ezek a munkavállalók a dokumentum szerint „fokozott kockázatú halálozást szenvednek el a traumás sérülések ... szilikózis, szív- és érrendszeri betegségek, krónikus obstruktív tüdőbetegség és tüdőrák miatt.
Hozzátették: a műanyaggyártásban dolgozókat fokozottan fenyegeti a leukémia, a limfóma, az agydaganat, a mellrák, a mezotelióma (a mellhártya rosszindulatú daganata) és a csökkent náluk termékenység, miközben születési rendellenességeket is tapasztaltak. A jelentés szerint a műanyagok újrahasznosítását végző munkásoknál is megnövekedett a szív- és érrendszeri betegségek, a mérgező fémmérgezés, a neuropátia és a tüdőrák aránya.
Eközben a műanyaggyártó és hulladéklerakó telepekkel szomszédos települések lakói körében megnőtt a koraszülések, az alacsony születési súlyok, az asztma, a gyermekkori leukémia, a szív- és érrendszeri betegségek, a krónikus obstruktív tüdőbetegség és a tüdőrák kockázata. A jelentés arra a bizonyítékra hivatkozott, hogy
az anyaméhben lévő csecsemők és a kisgyermekek különösen nagy kockázatnak vannak kitéve.
A dokumentumot összeállító szakemberek egyfajta globális műanyag-egyezmény összeállítását javasolják a műanyagok gyártásának és használatának ellenőrzésére, valamint a műanyagok partmenti és óceánoktól függő közösségekre, valamint a nagy kockázatú iparágakban dolgozókra gyakorolt aránytalan egészségügyi és környezeti hatásainak csökkentésére. A szerzők azt írják, hogy
bármilyen szerződés is születik, annak összhangban kell lennie az ENSZ Környezetvédelmi Közgyűlésén 2022 márciusában meghatározott mandátummal.
A határozatot a 2015-ös párizsi megállapodás óta a legnagyobb klímamegállapodásként emlegetik a szakmában, amely során a világ 173 országának vezetői, környezetvédelmi miniszterei és más képviselői állapodtak meg egy jogilag kötelező erejű műanyag-egyezmény kidolgozásában, amit sokan „valóban történelmi pillanatnak" neveztek.
Az elfogadott határozat a műanyagok „teljes életciklusát" lefedő szerződés megkötését szorgalmazza a következő két évben.
Ahogy arra a szakemberek emlékeztettek: az 1950 és 2017 között előállított 9,2 milliárd tonnára becsült műanyagból megközelítőleg 7 milliárd ma már hulladék. Ennek a hulladéknak körülbelül 75 százaléka vagy hulladéklerakókba kerül, vagy szárazföldi és vízi környezetben, illetve ökoszisztémákban halmozódik fel. A megállapodást a többen „Föld bolygó győzelmének" nevezték az egyszer használatos műanyagok felett.
A műanyagok globálisan nézve és a káros hatásaikat tekintve egy szinten állnak az éghajlatváltozással, ráadásul a fosszilis tüzelőanyagok iránti igényükkel az éghajlatváltozást is ösztönzik
– mondta Frank Seebacher, a Sydney-i Egyetem Élet- és Környezettudományi Karának (University of Sydney's School of Life and Environmental Sciences) biológiaprofesszora, aki egyetértett azzal, hogy kötelező érvényű szerződésre van szükség.
A tudósok szerint jelenleg több mint 170 tonna műanyag részecske lebeghet az óceánokban. A jelentés közben emlékeztet arra is, hogy a szakirodalomban egyre gyakrabban hívják fel a figyelmet a műanyagokkal való jobb gazdálkodásra, különösen azért, mert
a műanyagfelhasználás nagy része szükségtelen (például az egyszer használatos műanyag és a csomagolás) és könnyen helyettesíthető.
Úgy tűnik, hogy ez az új tanulmány újszerű, értékes hozzájárulást jelenthet azáltal, hogy a rendelkezésre álló irodalmat konkrét ajánlások sorozatába foglalja össze.
Ma már szinte minden ember meglehetősen sok műanyagot fogyaszt, ezért is kulcsfontosságú, hogy több kutatási forrást szenteljenek a hatásainak vizsgálatára
– mutatott rá Andreas Suhrbier professzor, a brisbane-i QIMR Berghofer gyulladásbiológiai csoportjának vezetője. – Becslések szerint ez hetente egy hitelkártya értékű műanyag lehet, általában mikroműanyagok formájában.
Hozzátette: sajnos, a jó orvosi kutatások mennyisége ezen a téren nagyon korlátozott. A professzor ehhez kapcsolódva több kérdést is feltett.
Milyen közvetlen káros hatásai vannak az emberi egészségre az ilyen műanyagfogyasztásnak? Milyen betegségeket súlyosbíthat az ilyen típusú műanyagfogyasztás? A lakosságon belül kik lehetnek a legveszélyeztetettebb helyzetben?
A jelentés szerint a mikroműanyag-fogyasztás egészségügyi hatásaira vonatkozó kérdésekre nehéz válaszolni célzott kutatási finanszírozás és néhány jól megalapozott tanulmány nélkül,
amelyek ok-okozati összefüggést állapítanak meg a mikroműanyag-fogyasztás és a betegségek vagy rendellenességek között.