A lajhár bundája segíthet a szuperbaktériumok elleni küzdelemben

Lajhár a Fővárosi Állat- és Növénykertben.

Úgy tűnik, hogy a Costa Rica-i lajhárok bundája antibiotikum-termelő baktériumokat rejt magában, amelyek a tudósok reményei szerint megoldást jelenthetnek az emberiség egyre fogyatkozó gyógyszerarzenáljával szemben ellenálló „szuperbaktériumok" növekvő problémájára.

Sokféle organizmus él együtt a bundájukban

Az új kutatások szerint a lajhárok bundája többek között rovarok, algák, gombák és baktériumok nyüzsgő közösségeinek ad otthont olyan mikrobák mellett, amelyek némelyike betegségkockázatot jelenthet.

A szakértők szerint azonban a híresen lassú mozgású emlősök meglepően „fertőzésállónak" tűnnek.

Ha megnézzük a lajhárok bundáját, akkor egyfajta mozgást látunk: megjelennek itt lepkék, különböző rovarok és hamarosan kiderül, hogy ez egy nagyon kiterjedt élőhely

– mondta Max Chavarria, a Costa Rica-i Egyetem kutatója az AFP-nek, amit a ScienceAlert online tudományos portál idéz. – Nyilvánvaló, hogy amikor sokféle organizmus él együtt, akkor léteznie kell olyan rendszereknek is, amelyek szabályozzák őket.

A lajhárok bundája segíthet a szuperbaktériumok elleni küzdelemben Forrás: Manuel Oppel del Rio

Chavarria és egy csapata szőrmintákat vett Costa Rica-n élő két- és háromujjú lajhároktól, hogy megvizsgálják, mi lehet ez a szabályozó rendszer.

Az Environmental Microbiology című folyóiratban megjelent tanulmányban tették közzé, hogy olyan antibiotikum-termelő baktériumok lehetséges létezésére bukkantak, amelyek „lehetővé teszik a potenciálisan patogén baktériumok szaporodásának szabályozását... vagy más versenytársak, például a gombák gátlását".

Nem tapasztaltak náluk fertőzést

A lajhár Costa Rica nemzeti szimbóluma, és a közép-amerikai ország egyik fő turisztikai látványossága is egyben.

Az állatok a karibi partvidék dzsungeleinek fák lombkoronáiban élnek, ahol az éghajlat forró és párás,

ám a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listája szerint mind kétujjú (Choloepus Hoffmanni), mind a háromujjú (Bradypus variegatus) lajhárfajok populációja csökken.

Lajhár a Fővárosi Állat- és Növénykertben. Forrás: MTI/Kovács Attila

Az amerikai Judy Avey például egy menedékhelyet is működtet a dzsungelben, hogy gondoskodjon az emberekkel vagy más állatokkal való érintkezés után megsérült lajhárokról. Kezeli és rehabilitálja az állatokat, aztán visszaengedi őket a vadonba.

Még soha nem fogadtunk be olyan lajhárt, amelyik beteg volt vagy bármifeél betegségben szenvedett volna

– mutatott rá Judy Avey. – Érkezett már hozzánk olyan állat, amelyet megégettek a villanyvezetékek, és az egész karjuk egyszerűen lebénult, de sehol nem láttunk fertőzést.

Hozzátette: az elmúlt 30 év alatt, amióta kinyitottak, mindössze öt olyan állatot láttak, amelyik fertőzött sérüléssel érkezett hozzájuk. A szakemberek szerint ez azt jelenti, hogy valami történik a testi ökoszisztémájukban.

Avey néhai Costa Rica-i férjével, Luis Arroyóval közösen hozta létre az állatmenhelyet. Előtte otthonában, Alaszkában még csak nem is hallott arról, hogy léteznek a lajhárok.

Mióta 1992-ben azonban megkapta első lajhárájt (akit Buttercup-nak, azaz Boglárkának nevezett el) már mintegy ezer állatot gondozott.

A penicillin is inspiráció lehet

Max Chavarria és kutatócsoportja mintákat vett a szentélyben élő lajhárok bundájából, hogy megvizsgálja azokat a laboratóriumában.

A 2020-ban megkezdett kutatása óta már összesen húsz „jelölt" mikroorganizmust azonosított, amelyek egyelőre elnevezésre várnak.

Elmondása szerint azonban még hosszú út áll a tudomány előtt annak megállapításáig, hogy a lajhárvegyületek hasznosak lehetnek-e az emberek számára.

Kosarában pihen Banya, a kétujjú lajhárok (Choloepus didactylus) legidősebb nősténye, aki hasán hordozza 2012. december 24-én született kicsinyét a Fővárosi Állat- és Növénykert Pálmaházában Forrás: MTI/Kovács Attila

Mielőtt az emberi egészségben való alkalmazáson gondolkodnánk, először is fontos megérteni... hogy milyen típusú molekulákról van szó

– magyarázta Chavarria. – Erre jó példa a penicillin, amelyet 1928-ban fedezett fel Alexander Fleming brit tudós, aki azonosította, hogy egy laboratóriumi kultúra gombás fertőzése látszólag elpusztítja a betegséget okozó baktériumot.

A világ első antibiotikumának felfedezésével 1945-ben orvosi Nobel-díjat kapott. Az antibiotikumokkal szembeni mikrobiális rezisztencia azonban egyre nagyobb probléma, ami azt jelenti, hogy

egyes gyógyszerek már nem képesek leküzdeni azokat a fertőzéseket, amelyek kezelésére szánták őket.

A most publikált és az ehhez hasonló projektek azonban hozzájárulhatnak olyan új molekulák megtalálásához, amelyek közép- vagy hosszú távon felhasználhatók az antibiotikum-rezisztencia elleni küzdelemben.