Mark Royer, a tanulmány vezető szerzője és a Hawaii Tengerbiológiai Intézet kutatója azt mondta, ez a jelenség teljes meglepetés volt számára. Senki sem gondolt arra ugyanis, hogy a cápák ugyanúgy visszatartartják a lélegzetüket vadászatkor, mint a merülő tengeri emlősök.
A cápa kopoltyúi egyfajta természetes radiátorokként működnek, amelyek gyorsan lehűtenék a vért, az izmokat, és más életfontosságú szerveket, ha a csipkésfejű pörölycápa (Sphyrna lewini) nem zárná le a kopoltyúréseit a hideg, mély vízbe való merüléskor.
A csipkésfejű pörölycápák trópusi, szubtrópusi, tehát meleg vízi állatok, de a mélyben táplálkoznak, ahol a tengervíz hőmérséklete drasztikusan lecsökken, mégis melegen kell tartaniuk testüket ahhoz, hogy hatékonyan vadásszanak.
Bár az nyilvánvaló, hogy a tödővel légző tengeri emlősök visszatartják a lélegzetüket, amikor merülnek, a kutatók nem számítottak arra, hogy a cápák hasonlóan viselkednek. Ez a korábban nem megfigyelt viselkedés megmutatja, hogy a csipkésfejű pörölycápa táplálkozási stratégiája nagyon hasonló néhány tengeri emlőséhez, például a gömbölyűfejű delfinekéhez (Globicephala sp.)
Mindkettő úgy fejlődött, hogy a mélyvízi prédákat vadássza, és teszik ezt úgy, hogy visszatartják lélegzetüket, hogy elérjék ezeket a számukra különleges fizikailag kihívást jelentő nagy mélységű környezeteket rövid időartamra.
A kutatócsoport ezt a váratlan jelenséget úgy fedezte fel, hogy felszerelték a mélymerülő csipkefejű pörölycápákat olyan eszközökkel, amik egyidejűleg mérték az izmaik hőmérsékletét, a merülési mélységüket, a testük orientációját, és aktivitási szintjüket.
A tengerbiológusok azt találták, hogy a cápák izmai melegek maradtak a mély, hideg vízbe való merülés során, de hirtelen veszítenek a hőmérsékletükből, amint megközelítették a felszínt merülésük vége felé. A számítógépes modellezés azt sugallja, hogy a csipkefejű pörölycápának meg kell akadályoznia a a kopoltyúikból származó hőveszteséget, hogy melegen tartsák testüket a mély, hideg vízbe való merülés alatt.
Ráadásul egy csipkefejű pörölycápáról készített felvétel, amely közvetlenül a tengeraljzat felett úszott 1044 méter mélyen azt mutatta, hogy a cápa kopoltyúnyílásai szorosan zárva voltak, míg a felszín közelében ezek a cápák szélesre nyitott kopoltyúnyílásokkal úsznak. míg még viszonylag hideg vízben vannak.
A légzésvisszatartás a csipkefejű pörölycápákat melegen tartja, de elzárja az oxigénellátást.
Így, bár ezek a cápák átlagosan 17 percig tartják vissza légzésüket, de csak átlag 4 percet töltenek merülési mélységük maximumán, az extrém mélységben, mielőtt gyorsan visszatérnek a melegebb, jól oxidált felszíni vizekbe, ahol ismét elkezdenek normálisan lélegezni.
A csipkefejű pörölycápák nincsenek a veszélyeztetett fajok listáján Hawaiiban, de a világ más részein regionálisan veszélyeztetettnek számítanak a túlhalászat, járulékos fogás, és az élőhelyveszteség miatt.
Ezek az új és részletes ismeretek elősegítik a faj védelmét is azzal, hogy feltárják a csipkésfejű pörölycápáknak azokat a potenciális sérülékenységeit, amelyek a változó óceáni feltételekhez kapcsolódnak, így például a mélyvízi táplálkozási helyeknek ember általi kizsákmányolásához, mint amilyen a mezopelágikus, vagy szürkületi zónában ( 200 és 1000 méter közötti vízmélység, a szerk.) folytatott nagymértékű halászat, melyek nehezebbé vagy veszélyesebbé tehetik a vadászatot természetes prédájukra.
Ez a rendkívüli fiziológiai mutatvány, ami lehetővé teszi a csipkefejű pörölycápáknak, hogy kiterjesszék ökológiai fülkéjüket a mélytengerben, egyben nagyon sérülékennyé is tehetik őket a fentebb említett emberi hatásokra.
(Forrás: https://phys.org/)