A második világháborús lőszereket eltávolító robbantások szennyezhetik az óceánt

Az elhagyott háborús aknák eltávolítása végett végrehajtott robbantások magas szintű TNT-t szabadítanak fel, ami potenciálisan veszélyezteti a tengeri életet.

A szakértők ellenőrzött robbantásokkal távolítják el a vízalatti lőszereket, ami aggodalmat kelt a környezetre való hatásuk miatt. A ACS' Environmental Science & Technology akadémiai folyóiratban megjelent kutatás eredményei azt mutatják, hogy a detonáció által létrehozott szennyezés a robbanás típusától függ, a gyengébb robbantások több potenciálisan toxikus maradványt hagynak hátra. - írja az Amerikai Kémiai Társaság honlapján.

A második világháború évtizedekkel ezelőtt véget ért, de az óceánfenéken rejlő elő aknák még mindig veszélyt jelentenek, potenciálisan váratlan gejzíreket hányva,, vagy szennyeződéseket szabadítva a vízbe. A második világháború után, a kutatók becslése szerint, akár 385.000 metrikus tonna fel nem robbant lőszer - köztük 40.000 tonna vegyi fegyver - rakódott le a Balti-tengerbe.

Ezek a kidobott fegyverek veszélyesek maradnak:

Megvan a potenciáljuk, hogy vízsugarakat és üledéket lövelljenek fel, sokkhullámot küldjenek az óceánon át és lyukakat üssenek a hajók testébe. Ezenkívül az aknák fémburkolata korrodálódik a tengervízben és toxikus robbanó vegyületek, mint például TNT, szivárognak ki a környezetbe. A mérnökök általában kontrollált robbantásokkal tisztítják ki a történelmi lőszereket, de a tudósok közt vita folyik arról, hogy a gyenge, vagy az erős robbantások a jobbak. Bár a kisebb robbanások minimalizálják a sokkhullámokat és a fizikai károsodást, lehet, hogy több toxikus maradványt szabadítanak fel, mint az erősek. Ezt vizsgálandó, a csapat megmérte a robbanó maradványokat a vízalatti aknák közelében a két eltérő intenzitású robbanás után.

A kutatók szoros együttműködésben a Dán Királyi Tengerészettel, először azonosították a második világháborús aknákat egy forgalmas hajóút mentén Dánia partjainál. Két ép és két korrodálódott eszköz helyszínét választották. A haditengerészet búvárai óceáni vizet és óceánfenéki üledéket gyűjtöttek az aknák körül, aztán a kutatók tömegspektroszkópiával megmérték a minták TNT szintjét. Ahogy a kutatók várták, a magasabb volt a kémiai szennyezés a korrodálódott aknák körül, mint az épek körül. Aztán vagy kis erősségű, vagy nagy erősségű detonációval lerombolták a szivárgó aknákat és értékelték a robbanásokból felszabaduló TNT-t.

Az üledék akár 100 milliószor több TNT-t is tartalmazott a gyengébb robbantás után, mint korábban, és csak 250-szer többet az erősebb robbanás után.

Az elhagyott háborús aknák eltávolítása végett végrehajtott robbantások magas szintű TNT-t szabadítanak fel, ami potenciálisan veszélyezteti a tengeri életet. Forrás: https://www.acs.org/pressroom/presspacs/2023/november/blasts-to-clear-world-war-ii-munitions-could-contaminate-ocean.html

Hasonlóan, a víz TNT szintje messze nagyobb volt a gyengébb robbantások után, mint az erősebb robbantások után. A kis erősségű robbanások által felszabaduló szennyezése egyezik, vagy túllépi azt a szintet, amit korábban jelentettek, hogy mérgező a mikroalgákra, tengeri sünökre és halakra.

A tengeri életet fenyegető potenciális veszély miatt a kutatók kevésbé invazív módszereket, például, hogy robot technikával nyissák ki és távolítsák el az elhagyott aknák robbanó tartalmát

javasolnak az elmerült vízalatti második világháborús relikviák orvoslására.

(Forrás: Amerikai Kémiai Társaság: https://www.acs.org/)