Drámai felfedezés: önbeporzóvá válhatnak a virágok

Illusztráció

A rovarok száma olyannyira lecsökkent, hogy a növények most már a „saját kezükbe" (vagy szirmaikba) veszik a szaporodás ügyét. Úgy fejlődnek, hogy egyre gyakrabban végezzenek önbeporzást ahelyett, hogy az egyre ritkuló rovarokra hagyatkoznának, hogy messzire szállítsák a virágporukat.

Több millió éves evolúció szakadt meg

Erre a következtetésre jutottak a Francia Nemzeti Tudományos Kutatóközpont (CNRS) és a franciaországi Montpellier Egyetem kutatói, miután genetikai elemzést végeztek a modern mezei árvácskák (Violaarvensis) és a korábbi évtizedekben gyűjtött magokból termesztett régebbi árvácskák között.

A kutatócsoport szerint a 100 millió éves evolúció megszakítása valószínűleg súlyos következményekkel járhat.

Felgyorsíthatja a rovarok fogyását, valamint kevésbé változatossá és a környezeti változásokkal szemben sebezhetőbbé teheti a növénypopulációkat.

A rovarok száma olyannyira lecsökkent, hogy a növények most már a „saját kezükbe" (vagy szirmaikba) veszik a szaporodás ügyét Forrás: NurPhoto via AFP/Creative Touch Imaging Ltd/NurPhoto/Creative Touch Imaging Ltd

A populációgenetikai elemzés huszonhét százalékos növekedést mutat a megvalósult önbeporzás arányában a területen ebben az időszakban

– mondták a kutatók a ScienceAlert online tudományos portálnak. – Ez az önbeporzás mellett „döntő" árvácskák erőteljes növekedését jelzi.

Hozzátették: dokumentálták a tulajdonságok evolúcióját a kisebb és kevésbé feltűnő virágok, a csökkent nektártermelés és a dongókra gyakorolt vonzerő csökkenése kapcsán, és ezek a tulajdonságok a négy vizsgált populációban megegyeznek.

Az eredmények szerint a virág felülete átlagosan mintegy tíz százalékkal csökkent a húsz-harminc évvel ezelőttihez képest,

miközben a nektártermelés szintje húsz százalékkal csökkent. A New Phytologist tudományos szaklapban publikált tanulmány kimutatta, hogy a modern növényeket a rovarok is ritkábban látogatták.

A fő változás az önbeporzásra való áttérés

A kutatók szerint jól látható a visszacsatolási hurok: a kevesebb rovar kevesebb beporzó látogatást jelent, tehát a növény által a nektártermelésre és az önmagának a vonzóvá tételére tett erőfeszítés és energia úgymond kárba vész.

Ahogy a növény szirmainak mérete zsugorodik, úgy csökkenti a nektár előállítását, így a rovaroknak még kevesebb okuk van arra, hogy megálljanak mellette.

A mezei árvácskák egyéb jellemzői, köztük a levélméret és a növény teljes mérete nem változott jelentősen az évtizedek során. Ez a tudósok szerint azt jelzi, hogy a fő változás az önbeporzásra való áttérés, amikor a szaporodásról van szó.

A modern mezei árvácskák (Viola arvensis) önbeporzást végeznek Forrás: Plantsam

Azt már tudjuk, hogy a virágok képesek gyorsan fejlődni annak érdekében, hogy maximalizálják túlélési esélyeiket, de ne feledjük a beltenyészés veszélyeit a genetikai sokféleségre és végső soron az érintett növényfajok eltűnésére

– mutattak rá a szakemberek. – Ez a tanulmány azt mutatja, hogy a növényi szaporodási rendszerek gyorsan fejlődhetnek a természetes populációkban, válaszul a folyamatos környezeti változásokra.

A tanulmány mögött álló csapat most szeretne többet tenni a rovarok védelmében az élőhelyvesztés és a bolygó felmelegedése jelentette fenyegetésekkel szemben. Tudják, hogy ezek az emberi tevékenység által vezérelt kulcsfontosságú folyamatok komoly mértékben pusztítják a rovarfajokat, és most már az általuk beporzott virágokra is hatással vannak.