Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Az ELKH Kövesligethy Radó Szeizmológiai Obszervatórium műszereinek mérése szerint a Richter-skála szerint 4,9-es magnitúdójú földrengés pattant ki Horvátország északnyugati részén; a rengés epicentruma a népszerű turistaparadicsom, Krk szigetén volt. A műszerek magyar idő szerint délelőtt 10 óra 48 perckor rögzítették az úgynevezett sekélyfészkű rengés kipattanását, amely a mérések szerint a földkéreg alatt 6 kilométeres mélységben keletkezhetett.
A rengés egymást gyorsan követő, és fokozatosan csökkenő energiájú lökéshullámokból állt, amelyek relatíve sokáig tartottak. Egyelőre nem érkeztek jelentősebb károkról szóló jelentések, a helybeliek elmondása szerint a rengést jól lehetett érezni: erősen beremegtek az ablakok, és tárgyak estek le a polcokról, illetve a falról. Nemcsak Krk szigetén, hanem más,
a tengerparthoz közeli városokban is megérezték a földrengést
csakúgy, mint a fővárosban, Zágrábban. Az ELKH Kövesligethy Radó Szeizmológiai Obszervatórium szakértői szerint a rengést elviekben Magyarország déli határvidékén is meg lehetett érezni, de egyelőre erről még nem érkeztek jelentések. Frissítés: Az ELKH Kövesligethy Radó Szeizmológiai Obszervatórium ügyeletese megerősítette, hogy csütörtök délután Budapesten, és az ország más pontján is enyhébb rengés volt érezhető.
Az elmúlt napokban Romániát rázta meg egy 5,9-es, illetve egy 5,2-es magnitúdójú rengés, ami jelentősebb károkat is okozott. A múlt hét hétfőn pedig Törökországban okozott súlyos, több mint 30 ezer halálos áldozatot követelő katasztrófát egy rendkívül erős, 7,9-es magnitúdójú földrengés. Tegnap Új-Zélandon pattant ki az Északi-, és Déli-szigetet elválasztó Cook-szoros alatt a helyi mérőállomás szerint egy 6,1-es erősségű rengés.
Az utóbbi napok egymást követő földrengései miatt egyes sajtóorgánumok azt vizionálják, hogy ezek a láncolatszerű szeizmikus események hamarosan Magyarországot is elérhetik, ebből azonban semmi sem igaz, az állításnak nincsen semmilyen tudományos alapja.
A Kárpát-medence szeizmikusan a kevésbé aktív területek közé tartozik, ahol rendkívül ritkák a nagy erejű földmozgások. Ezzel szemben a Balkán-félsziget és Kis-Ázsia, illetve a dél-olasz térség már jóval inkább földrengésveszélyes térségnek számít, aminek földtani, lemeztektonikai okai vannak. A mediterrán medence középső és északkeleti régióját mind a közeli, mind pedig a távolabbi múltban számos nagy erejű földrengés rázta meg.
A terület szeizmikus aktivitása egy igen régi, és még napjainkban is zajló lemeztektonikai folyamat eredménye, ami az afrikai és az eurázsiai nagy kőzetlemez, valamint az ezek közé ékelődő kisebb, úgynevezett mikrolemezek mozgására vezethető vissza.
A mai Földközi-tenger geológiai elődje, az egykor több ezer kilométer széles egyenlítői Tethys-óceán választotta ketté a földtörténeti múltban még egységes, a jelenlegi Észak-Amerikából és Eurázsiából álló hatalmas szárazulatot, Laurázsiát a Gondwana őskontinensről leszakadt Afrikától és az indiai szubkontinenstől.
Az afrikai-arábiai lemez, valamint India északra nyomulása fokozatosan bezárta a Tethys-óceánt; Afrika és India nagyjából 34 millió éve, az oligocén kor hajnalán forrt össze az eurázsiai lemezzel. Ott, ahol a kéreglemezek ütköztek gyűrődött fel a Pireneusoktól a Himalájáig húzódó eurázsiai hegységrendszer, a bezáródott Tethys-óceán nyugati „varratvonalában" pedig egy ingressziós süllyedék, a mai Földközi-tenger medencéje alakult ki. Afrika és India északra tartó mozgása jelenleg is zajlik; ennek tudható be például, hogy a Himalája hegylánca most is emelkedik.
A két nagy kőzetlemez kollíziója (ütközése) hatalmas kompressziós nyomást fejt ki a konvergens (egymásnak tartó) lemezek határán, a földkéregben felhalmozódó feszültség pedig időről időre erős rengések formájában pattan ki. Az afrikai-arábiai és az eurázsiai lemez ütközésekor tört le a zömében kontinentális eredetű kérget hordozó adriai-apuliai mikrolemez, ami „önálló életre kelve", a nagy eurázsiai lemeztől független mozgást végez. Az eurázsiai lemez egy darabja az adriai tüskeként is emlegetett mikrolemez alá nyomódott Afrika óceáni eredetű kéregmaradványaival együtt.
Erre vezethető vissza, hogy az itáliai-félsziget középső-keleti része, az Adriai-tenger teljes medenceterülete, illetve Szlovénia alatt fekvő adriai-apuliai mikrolemez jelenleg is lassú, rotáló mozgást végez, szeizmikusan aktívvá téve ezt a zónát. Az adriai tüske mozgása eredményezi többek között azt is, hogy Horvátország adriai partvidéke emelkedik, míg az olaszországi partszakasza pedig süllyed.
A tektonikai értelemben gyors adriai-apuliai mikrolemez „szertelen" mozgása miatt óriási feszültség alakul ki a kéregben az ütköző lemezhatárokon, és ez okozza a térségben rendszeresen kipattanó, időnként igen erős földrengéseket.
A kárpáti régió, így Magyarország területe az előbbiekhez képest viszonylag stabil zónának számít. A Magyarországon kipattanó rengések zömét is az előzőekben már bemutatott adriai tüske mozgása, az általa keltett kompresszió okozza. Hazánk területén éves átlagban 100-200 kisebb, a Richter-skála szerinti 2,5-ös erősségűnél gyengébb földmozgást detektálnak amelyek többsége csak műszerekkel érzékelhető.
Erősebb – de még mindig komolyabb következményekkel nem járó, kisebb károkat okozó –, 4,5 - 5-ös erősségű rengésre a statisztikai átlag alapján legfeljebb tízévente lehet számítani. Ötös magnitúdójúnál nagyobb rengésnek pedig legfeljebb ötvenévente van esélye. Az eddigi utolsó, viszonylag nagyobb, a Richter-skála szerint 4,9-es erősségű rengés 1985. augusztus 15-én kora reggel pattant ki Berhida térségében. A rengés miatt Berhidán 72 lakóházat ért komolyabb sérülés, ezeket el is kellett bontani, de Peremartonban, valamint a távolabbi, Balaton környéki településeken is történtek épületkárok.
Magyarország területét egy délnyugati - északkeleti irányú törésvonal osztja ketté, nagyjából a Nagykanizsa – Záhony vonalon. Az ettől északra fekvő zömében tengeri üledékes kőzetekből felépülő kéregrész (mint például a Bakony, vagy a Gerecse) egykor a Tethys-óceán eurázsiai selfjén, az ettől délre található üledékes kőzetrétegsor (benne például a Mecsek kőzetanyaga) pedig a Tethys afrikai selfjén, az egyenlítő közelében ülepedett le.
(Ezt a két tengeri üledékgyűjtő területet, a kőzetanyag lerakódása idején még több ezer kilométer választotta el egymástól.) A törésvonalon az adriai tüske mozgása miatt a törést érő kompresszió okozhat időnként földmozgásokat. Magyarországon utoljára 1956-ban volt olyan földrengés, ami súlyos károkat okozott, és halálos áldozatot is követelt.
Az 1956. január 12-én reggel 6 óra 46 perckor erős morajlás kíséretében kipattant 5,6-os erősségű dunaharaszti rengés nyomán a település akkori 3500 lakóházából 3 144 épület sérült meg, és számos háznak beomlott a födémje. A földrengésnek két halálos áldozata volt. Hasonló, ugyancsak 5,6-os erősségű rengés csaknem fél évszázaddal korábban, 1911. június 8-án pattant ki Kecskemét térségében, de ez kisebb károkat okozott az 1956-os dunaharaszti rengéshez képest.
A történelmi időkből ismert legpusztítóbb magyarországi földrengés 1763. június 28-án Komárom térségében történt. A becslések szerint a komáromi rengésnek 6,2-6,3-as magnitúdójú lehetett az ereje. Komárom belvárosa romba dőlt, 63 ember életét vesztette, és több száz volt a sebesültek száma. Ehhez hasonló, vagy ennél nagyobb erejű, közeljövőbeli rengésnek azonban kicsi az esélye.
