Leszakadt egy Boeing teteje 7000 méter magasban, halálos légörvénybe kerültek az utasok

A gép megsérült utastere a sikeres kényszerleszállás után készített archív felvételen

A légi katasztrófák történetében egészen különleges esetként tartják számon az amerikai Aloha légitársaság 243-as járatának balesetét. A Boeing 737-200-as típusú utasszállító már több mint 80 ezer teljesített fel-, illetve leszálláson volt túl, amikor 1988. április 28-án a Hawaii-szigeteki Hilo nemzetközi repülőteréről Honoluluba készült egy menetrend szerinti belföldi járatot teljesítve. Az eseménytelennek ígérkező repülés huszonharmadik percében azonban elszabadult a pokol: a pilótakabin mögötti elsőosztályú utastér teteje hatalmas csattanással hirtelen leszakadt, és pusztító, jeges légörvény söpört végig a gépen. A reménytelennek látszó helyzetben a személyzet bámulatos lélekjelenlétről téve tanúbizonyságot, sikeres kényszerleszállást hajtott végre a súlyosan megrongálódott a géppel.

A kapitány nem észlelt semmilyen rendellenességet a felszállás előtti ellenőrzés során

Az Aloha Airlines N73711-es lajstromjelű Boeing 737-200-as típusú utasszállítója a 243-as járat teljesítéséig összesen 89 090 fel- illetve leszálláson volt már túl, és ezzel saját korában a második legtöbb repülést végrehajtott polgári repülőgépnek számított. Mivel a Boeing Company legsikeresebb típusát, a 737-es sorozat első szériás gépeit eredendően 75 ezer utazásra tervezték, az ezt a határt elérő gépeket a legteljesebb és a leghosszabb ideig tartó, egyben a legszigorúbb, egy ütemben zajló karbantartási ellenőrzésnek, az úgynevezett D check-nek kellett alávetni.

Az Aloha Airlines Boeing 737-200-as típusú gépe egy archív fotón Forrás: Confessions of a Trolley Dolly

1988. április 28-án kora délután a gép a hawaii Hilo repteréről Honolulu nemzetközi repülőterére készült

90 utassal és öt fős személyzettel a fedélzetén. Aznap a szolgálati vezénylés szerint Robert Schornstheimer kapitány és Madeline „Mimi" Tompkins első tiszt volt beosztva a 243-as járatra. Mindkét hajózó komoly repülési tapasztalattal rendelkezett; Madeline Tompkins első tisztnek - ebben a pozícióban - ez lett volna az utolsó repülése a kapitányi záróvizsgája előtt.

A 243-as járat személyzete, Robert Schornstheimer kapitány ( a kép bal szélén) és Madeline „Mimi” Tompkins első tiszt Forrás: Confessions of a Trolley Dolly

A felszállás előtti kötelező ellenőrzés részeként Schomstheimer kapitány elvégezte a gép külső szemrevételezését, alaposan megvizsgálta a futóaknákat, a félszárnyak be és kilépőéleit, a vezérsíkokat, az antennákat és a géptörzset, valamint ellenőrizte, hogy a Pitot-csövekről ( a sebesség mérésére szolgáló torlónyomásos csövekről) el lettek-e távolítva a védőkupakok.

Miután mindent rendben lévőnek talált, és a kabinban az első tiszttel befejezték az ellenőrző lista felolvasását, a kapitány hajóműindítási, majd gurulási engedélyt kért a toronytól.

A Boeing 737-200-as típus pilótafülkéje. A típus még analóg műszerekkel repült Forrás: Wikimedia Commons

A Queen Liliuokalani becenevű Boeing 737-es a startengedély vétele után egyre jobban gyorsulva végigfutott a betonon, majd a magasba emelkedett. A felszállás utáni kötelező ellenőrzőlista elvégzése után a személyzet megállapította, hogy a gép berendezései kifogástalanul működnek, a repülésmeteorológiai viszonyok kiválóak, így eseménytelen, kellemes repülésnek ígérkezett a Honoluluig vezető út.

A vezető utaskísérőt kirántotta a légörvény

A személyzet a gép emelkedése közben nem tapasztalt semmilyen rendellenességet. A repülés huszonharmadik percében, amikor Schomstheimer kapitány éppen rádión jelentette a légi irányításnak, hogy 7300 méteren elérték a repülési terv szerinti utazómagasságot, hatalmas csattanás kíséretében megrázkódott a Boeing. Az ütésszerű rázkódás miatt az első tiszt feje hátracsuklott,

a pilótakabin mögött pedig eltűnt az első osztály feletti törzsrész.

A 7300 méteres utazómagasság elérése után lerobbant az utastér feletti törzsrész egy darabja, a vezető utaskísérőt pedig kiszívta a nyomáskülönbség (illusztráció) Forrás: YouTube

A hatalmasan tátongó résen át jeges légörvény tört be az utastérbe. A robbanásszerű dekompresszió valósággal kiszippantotta a vezető utaskísérőt a géptörzs bal oldalán keletkezett résen, aki ekkor éppen az első osztály ötödik üléssora mellett állt a folyosón.

A személyzet túlélői: balra Schomstheimer kapitány, mellette Mimi Tompkins első tiszt, középen Michelle Honda, a jobb szélen pedig Jane Sato-Tomina utaskísérők. A kép bal alsó sarkában lévő színes inzerten a balesetben életét vesztett Clarabelle C. B. Lansing vezető utaskísérő látható Forrás: Honolulu Star-Advertiser

A szerencsétlenül járt vezető utaskísérő, Clarabelle C. B. Lansing kolléganőjét, Michelle Hondát - aki hátrébb, a tizenötödik üléssornál tartózkodott-, a betörő erős légáram a padlóhoz vágta. Michelle Honda az elszenvedett súlyos zúzódásos sérülései ellenére végigkúszott a folyosón, hogy próbálja megnyugtatni a pánikba esett utasokat.

Az előrébb álló Jane Sato-Tomina utaskísérőt szintén súlyos sérülések érték

a robbanásos dekompressziótól, de őt szerencsére még időben megragadták az utasok, így nem tudta kiszippantani a szívóörvény. A pilótakabinban Madleine Tompkins azonnal jelentette a vészhelyzetet, a gép irányítását pedig a kapitány vette át.

Az Aloha Airlines N73711-es lajstromjelű Boeing 737-200-as típusú utasszállítója egy archív fotón Forrás: Bob Polaneczky

A robbanásos dekompresszió pillanatában a Boeing az óceán felett repült, 43 kilométerre a legközelebbi repülőtértől. Schomstheimer kapitány azonban nem volt biztos benne, hogy a súlyosan megrongálódott géppel elérik-e Kahului repterét, ezért a fedélzeti rádión elrendelte a mentőmellények felvételét, felkészülve az esetleges vízre szállásra is. Mivel a hajtóművek továbbra is egyenletesen jártak, a kapitány úgy döntött, hogy megkísérli Kahului-n a leszállást.

A 243-as járatot ért robbanásos dekompresszió okozta törzssérülés ábrája Forrás: Confessions of a Trolley Dolly

A légi irányítás abszolút elsőbbséget biztosítva a sérült Boeing kényszerleszállásnak, közölte a kapitánnyal, hogy szabaddá tették a 2-es futópályát, és próbálja meg arra letenni a gépet. A helyzetet még tovább bonyolította, hogy az elektromos vezetékek megrongálódása miatt a személyzet nem tudta ellenőrizni a futóművek kiengedését, mivel nem égtek az ezt visszajelző zöld indikátorok.

Hihetetlen kényszerleszállás és komoly tanulságok

A személyzet 13 óra 58 perckor végül sikeresen betont fogott a tetejét vesztett Boeinggel Kahulu nemzetközi repterének 2-es futópályáján. Végig kétséges volt, hogy a sérült sárkányszerkezet (a gép törzse) kibirja-e a mechanikai terhelést, és nem fog-e széttörni még a levegőben vagy a landolás közben.

A landolás után azonnal evakuálták az utasokat.

65-en sérültek meg a robbanásos dekompresszió okozta szerencsétlenségben, közülük nyolc fő súlyosan. Mivel Mauin nem voltak felkészülve egy ennyire komoly balesetre, elegendő számú menőautó hiányában turistabuszokkal szállították el a sérülteket a kórházba.

A gép megsérült utastere a sikeres kényszerleszállás után készített archív felvételen Forrás: Confessions of a Trolley Dolly

Szerencsének számított a szerencsétlenségben, hogy a buszokat biztosító cég két sofőrje korábban orvostanhallgató volt, így elsősegélynyújtó ismereteiket kamatoztatva prioritási sorrendet tudtak felállítani a sérültek között.

A balesetnek egyetlen halálos áldozata volt, Clarabelle C. B. Lansing, a vezető utaskísérő,

akit a hirtelen támadt nyomáskülönbség szippantott ki a robbanás miatt keletkezett résen. A gép olyan súlyos szerkezeti károkat szenvedett el, hogy javíthatatlanná vált és le kellett selejtezni.

A súlyosan sérült gép a sikeresen végrehajtott kényszerleszállás után Forrás: Confessions of a Trolley Dolly

A baleset körülményeit kivizsgáló Nemzeti Közlekedési Biztonsági Felügyelet (National Transportation Safety Board, NTSB ) szakértői arra a következtetésre jutottak,

hogy a katasztrófát anyagfáradás, illetve a korrózióval összefüggő problémák okozták.

A részletes vizsgálat feltárta, hogy a fokozott korrózió elsősorban az alumíniumlemezeket rögzítő ragasztási technológiára volt visszavezethető. Ott ugyanis, ahol a ragasztó nem tudta teljesen egymáshoz tapasztani az alumíniumlemezeket, a réseken át beszivárgott a víz, és elkezdte korrodálni a fémlemezeket.

A 243-as járat utasterének egy részlete is jól mutatja a robbanásos dekompresszió okozta károkat Forrás: Confessions of a Trolley Dolly

Az anyagfáradásban a gép kora, illetve a fokozott igénybevétele is komoly szerepet játszott. Az Aloha Airlines N73711-es lajstromjelű Boeing 737-se jóval túl volt a gyártó által ajánlott 75 ezer repülési számon, viszont az ezt meghaladó üzemidőre előírt legszigorúbb, egy ütemben zajló karbantartási ellenőrzést (D check) az üzemeltető nem az előírásoknak megfelelően végezte el.

A 243-as járat kettes hajtóművének fotója, a hajtóműpilonon egy roncsdarabbal Forrás: Confessions of a Trolley Dolly

Az Aloha 234-es járatát ért baleset tanulságaként a Szövetségi Légügyi Hivatal (Federal Aviation Administration, FAA )

sokkal szigorúbb és részletesebb rendeletet hozott az idősebb gépek karbantartására,

illetve ellenőrzésére. Schomstheimer kapitány a baleset után is az Aloha Airlines állományában maradt egészen a 2005-ben történt nyugdíjba vonulásáig.

A 243-as járat balesete sok tanulsággal szolgált Forrás: Confessions of a Trolley Dolly

A kapitánnyá előléptetett Madeline „Mimi" Tompkins 2008-ig szolgált a légitársaságnál. A 234-es járat katasztrófájáról 1990-ben mozifilm is készült, Zuhanórepülés címmel.