Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Az új felfedezések szerint a Notre-Dame harminckét méteres magassága nagyrészt annak a vasszerkezetnek köszönhető, amely a fenséges építmény „ereiben folyik". A régészek a katedrális különböző részein fémkapcsok ezreit tárták fel, amelyek közül néhány az 1160-as évek elejéről származik.
A leletek arra utalnak, hogy a vas kiterjedt használata a falazatban nem olyan modern, mint azt a szakértők egykor feltételezték.
A Notre-Dame-on dolgozó középkori építészek már jóval azelőtt alkalmazták ezt az építészeti technikát, hogy megkezdődtek volna a helyreállítási munkálatok a 19. században.
A Notre-Dame székesegyház ma már vitathatatlanul az első ismert gótikus katedrális, ahol a vasat tömegesen használták fel a kövek kötéséhez, mint megfelelő építőanyagot
– állapították meg a Párizsban dolgozó régészek, akiket a ScienceAlert online tudományos portál idéz.
A kutatócsoport becslése szerint a Notre-Dame-ban talált vasrögzítőket akár két évtizeddel a franciaországi Soisson székesegyház építése előtt és négy évtizeddel a bourges-i székesegyház létrejötte előtt tervezték. Megjegyzik, a tudomány eddig ezeket a gótikus épületeket tartotta a rendszerszerű vasfalazás első példáinak. Ám ahogy most kiderült, a Notre-Dame építésével eredetileg megbízott építész egyértelműen előttük járt.
Úgy tűnik, hogy az első építőmester bőkezűen használta a korabeli vasszerelvényket a kövek összekötésére. Ezeket a szívós kapcsokat találták meg a szakemberek most a székesegyház szónoki emelvényeinek padlózatán és számos boltozatának ívén.
Ezt az első építési fázisok során beépített fémrácsot úgy kell értelmezni, mint a majdnem tizenegy méter magasra tornyosuló külső járólap keresztbordáinak innovatív megerősítését, amelyet mindenféle belső támasz nélkül kellett fenntartani
– írják a kutatók a PLOS One tudományos szaklapban. – Míg más épületek a boltívek közé feszített fa kötőrudakat használtak, addig a Notre-Dame első építőmestere merész döntést hozott: egy tartósabb, könnyebben elrejthető anyagot használó rendszert választott.
Az „okos megerősítések" nyilvánvalóan beváltak és úgy tűnik, hogy a későbbi építészek is követték őket a 13. században, amikor kiegészítéseket és javításokat végeztek a székesegyházon.
A fémdetektorok például több száz, a Notre-Dame főhajójában használt fémkapcsot tártak eddig fel, és bár ezek korát nem lehet a megfelelően datálni, de az biztos, hogy másképp néznek ki, mint a padlózaton lévő társaik.
A kutatók azt gyanítják, hogy egy későbbi építész munkáját tükrözhetik, akit a történelmi dokumentumok szerint valószínűleg 1170 és 1190 között alkalmaztak, és aki a technikát valószínűleg az őt megelőző mestertől vette ét, majd adta tovább a tudást a következő megbízottnak.
Az épület oldalfalainak tetején található kapcsok sora legkésőbb a 13. század elején készülhetett a vizsgálatok alapján, ami a szakemberek szerint arra utal, hogy a szerkezeteket azután emelték, hogy az épület vázát már lerakták.
A technikáknak ez a folyamatossága szembetűnő a Notre-Dame-ban, ami megtalálható a szónoki emelvények alsó szintjétől az épület tetejéig, ami valószínűleg legalább három kőművesmester bevonásával készült egy ötvenéves időszak alatt
– mutattak rá a régészek. – Az építőmesterek tehát úgy döntöttek, hogy az ókor óta ismert formákat újszerű kivitelezésben alkalmazzák az innovatív építészet szolgálatába állítva.
Hozzátették: ilyen kapcsokat például a római Colosseumban is széles körben használtak. A Notre-Dame-székesegyházon több restaurálási munkálatot végeztek a 19. században, és ezek során is vasszerkezeteket és kötőrudakat használtak.
A szakértők hagyományosan azt feltételezték, hogy a vaselemeket csak ezeknél a modernebb korszerűsítéseknél használták.
A székesegyház legutóbbi helyreállítása azonban láthatóan „új megvilágításba helyezte a gótikus építkezés kezdetét, ami a kőművesmesterek gondolkodásának jobb megértéséhez vezetett".
És ami még ennél is érdekesebb az az, hogy a középkori kapcsok kémiai elemzése arra utal, hogy több különböző forrásból származnak, és hogy általában hegesztették őket.
A tudósok szerint lehetséges, hogy a középkori nagyvárosban az új és az újrahasznosított vasszerkezetek virágzó piaca működött a 12. században. Történelmi dokumentumok arra is utalnak, hogy a 12. és 13. században megadóztatták a vasimportot.
Miközben a Notre Dame-on folytatódnak a javítási munkálatok, a kutatók azt remélik, hogy egyre többet tudhatnak meg ezekről a lenyűgöző középkori építőkről és arról, hogy hogyan szerezték be egykoron az alapanyagokat, és hogyan rakták össze őket évszázadokkal ezelőtt.
