A kutatók azonban valami váratlant fedeztek fel, amikor 159 kutyafajta, köztük néhány farkas koponyáját összehasonlították. Emlékeztettek:
míg a farkasok agyának mérete 24 százalékkal nagyobb, mint egy hasonló méretű kutyáé, ám minél jobban különbözik genetikailag egy kutyafajta a farkastól, annál nagyobb az agya.
Az Evolution című szaklapban publikált eredmények arra utalnak, hogy míg a kutyák több ezer évvel ezelőtti háziasítása kezdetben összezsugoríthatta a kutyaagy egyes részeit (például azokat, amelyek a párválasztással, a ragadozókkal vagy a vadászattal kapcsolatosak), a modern tenyésztés az elmúlt másfél évszázadban némi szerény kognitív növekedést váltott ki.
A különböző kutyafajták a társadalmi összetettség különböző szintjein élnek, és összetett feladatokat hajtanak végre, ami valószínűleg nagyobb agykapacitást igényel
– mondja Niclas Kolm, a svédországi Stockholmi Egyetem evolúcióbiológusa a ScienceAlert online tudományos portálnak.
Kolm és munkatársai tehát azt feltételezték, hogy azoknak a kutyáknak, amelyeket az ember olyan összetettebb feladatokra, például terelésre vagy sportra tenyésztett ki, nagyobb relatív agyuk lehet. De nem lett igazuk. Ehelyett
az egyetlen tényező, amely láthatóan befolyásolta a modern kutyafajták relatív agyméretét, az az volt, hogy génjeik mennyire különböznek a farkasokétól
– nem pedig a fajta funkciója, az alom mérete vagy a várható élettartam.
A kutatók nem találtak különbséget a relatív agyméretben az Amerikai Kennel Klub által meghatározott fajták között. Korábbi tanulmányok megállapították, hogy
néhány kutya abszolút agymérete szerepet játszik a memóriájában és az önkontrollban, de ez a szakemberek szerint nem tűnik elég erős erőnek ahhoz, hogy befolyásolja a fajta általános relatív agyméretét.
Az eredményeket más, nemrégiben végzett kutatások is alátámasztják, amelyek szintén arra utalnak, hogy az egyes kutyák genetikai felépítésében nem jelenik meg az a viselkedés, amelyre bizonyos kutyákat tenyésztenek.
Talán az összetettebb társadalmi környezet, az urbanizáció és a több szabályhoz és elváráshoz való alkalmazkodás okozta ezt a változást, amely minden modern fajtát érint
– magyarázta Kubinyi Enikő etológus, a magyarországi Eötvös Loránd Tudományegyetem munkatársa. – Ez összhangban van a szociális agy hipotézissel – azzal az elképzeléssel, hogy a nagyobb agy a bonyolultabb szociális környezethez alkalmazkodva fejlődhet ki.
Korábbi kutatások például azt találták, hogy a farkasokkal közelebbi rokonságban álló kutyák rosszabbul kommunikálnak az emberekkel.
Ahhoz, hogy a kutatók többet tudjanak meg arról, miben különbözik az ősi és a modern kutyák agya a farkasokétól, a jövőbeni kutatásoknak össze kell hasonlítaniuk a különböző agyi régiók méretét.
Talán akkor a tudósok rájöhetnek, hogy milyen hatással voltunk mi, emberek a kutyák agyára és viselkedésére.