Velencei András trónfoglalása - Július 23-án koronázta királlyá Lodomér esztergomi érsek Székesfehérvárott

Az utolsó Árpád-házi király, III. András portréja a Thúróczi-krónika 1488-as kiadásában

Utolsó Árpád-házi uralkodónkat, III. Andrást 1290. július 23-án koronázták királlyá, IV. (Kun) László király (1272–1290) meggyilkolását követően Székesfehérvárott. - írja Szabados György PhD, Magyarságkutató Intézet munkatársa, a László Gyula Kutatóközpont és Archívum igazgatója.

A Képes Krónika 1290 eseményei közé ezt jegyzi be: „Ugyanebben az évben a László király halála utáni tizennyolcadik [helyesen: tizenharmadik] napon megkoronázták a velencei András herceget. Őt még László király életében behozták Magyarországra." A „velencei" jelző, valamint az, hogy őt már elődje életében behozták az országba, jól tükrözi a korszak fordulatos és belharcoktól terhelt hatalmi viszonyait.

„S most lássuk ennek az András hercegnek a származását és eredetét, hogy milyen okból vált érdemessé Magyarország koronájának az elnyerésére" – folytatja a Képes Krónika szövege. A történet lényege a következő: II. András király (1205–1235) harmadik felesége Estei Beatrix volt, aki várandósan jutott özvegységre. Azt már nem taglalja krónikánk, hogy az ifjú özvegy mily kalandos úton folytatta az Árpád-ház történetét; már amennyiben tényleg azt folytatta. A mintegy 60–63 évesen elhunyt II. András első fia és utóda,

IV. Béla király (1235–1270) ugyanis nem ismerte el testvéréül az ifjú Beatrix méhében növekvő magzatot, mert élt a gyanúperrel, hogy a királyné házasságtörést követett el Ampod fia Dénes nádorral, s e félrelépés során fogant a gyermek.

Dénest az új király megvakíttatta. Az özvegy Beatrix látta, hogy – a nála hat évvel idősebb – mostohafiától jóra nem számíthat. IV. Béla börtönbe is vetette, de Beatrixnak férfiruhát öltve sikerült kimenekülnie az országról, és 1236-ban német földön, Türingiában világra hozta fiát, „Utószülött" István herceget.

Az István keresztnévvel Beatrix kinyilvánította, hogy fia az Árpád-ház törvényes leszármazottja. Utószülött Istvánnak mindenesetre rövid és hányatott élet jutott osztályrészül. Velencében nevelkedett, de külpolitikai elszigeteltségéről hamar gondoskodott IV. Béla, aki az 1244-ben Velencével kötött békeszerződéssel rögzítette, hogy a dózse sem Beatrixszal, sem a fiával nem lép szövetségre. Következő évben elhunyt Beatrix. István herceg Velencében élt, s a Morosini Tomasina patríciuslánnyal kötött második házasságából 1265-ben megszületett fia, akit saját apja után – nem minden politikai célzatosság nélkül – András névre keresztelt. Utószülött István herceg nem sokáig követhette fia sorsát, mert 1271-ben elhunyt. Halála előtt fiára hagyta magyarországi trónigényét. Ennek jeleként magát Szlavónia hercegének címezte, és ezt a címet Andrásra örökítette.

Az utolsó Árpád-házi király, III. András portréja a Thúróczi-krónika 1488-as kiadásában Forrás: Wikimedia Commons

András a befolyásos anyai rokonság révén növekvő eséllyel tekingethetett a magyar trónra. Előbb unokatestvére, V. István király (1270–1272) halt meg váratlanul, majd utódáról, IV. Lászlóról derült ki, hogy felesége helyett inkább ágyasait látogatja, így tőle törvényes fiúgyermek nem remélhető. A magyar király tényleges hatalmát már IV. Béla és V. István korától fogva mindinkább az oligarchák térnyerése árnyékolta be. 1278-ban IV. László öccse, a szintén András nevet viselő herceg halála után a Kőszegiek érdeklődése a velencei András hercegre irányult. Ekkor lépett először magyar földre, bár ez alkalommal még hamar távozni kényszerült.

Ám amikor 1290 elején (vagy talán korábban) a Kőszegiek újra behozták, már nem volt miért visszatérnie Velencébe.

Ellenkezőleg. IV. László meggyilkolásakor helyzeti előnyben volt, így július 23-án Lodomér esztergomi érsek már elvégezhette a koronázási szertartást Székesfehérvárott.

(Forrás: Magyarságkutató Intézet: https://mki.gov.hu/)