Elveszettnek hitt települést találtak Mexikóban

Három emberi temetkezést tártak fel temetkezési áldozatokkal és nagy mennyiségű kerámiával

A Nemzeti Antropológiai és Történeti Intézet (INAH) régészei feltártak egy úgynevezett teotihuacano falut Mexikóváros Tlatelolco területén. Ahogy arra a szakemberek emlékeztetnek, a település a Krisztus utáni 450-650 körüli időkből származik, a klasszikus korszakból, a késő Xolalpan-Metepec szakaszból, amikor Teotihuacán városa elérte befolyásának csúcspontját Mezo-Amerikában.

A becslések szerint Teotihuacán-nak ekkoriban körülbelül 125 ezer lakosa volt és

az ókori világ legnagyobb városai közé tartozott, mivel 18 négyzetkilométeres területen kétezer épületet foglalt magába.

A falut először az 1960-as években azonosították építkezési munkálatok során, de a közelmúltban végzett ásatások mára építészeti elemeket, kősáncokat, oszlopgödröket, három emberi temetkezést temetkezési áldozatokkal és nagy mennyiségű kerámiát tártak fel.

Annak ellenére, hogy a falu vidéki környezetben helyezkedik el, valószínűleg cserekapcsolatok és függőségi viszonyok álltak fenn a Texcoco-tó nyugati partján fekvő más Teotihuacán kormányzati központokkal

– mutattak rá a kutatók a HeritageDaily online tudományos portálnak.

Három emberi temetkezést tártak fel temetkezési áldozatokkal és nagy mennyiségű kerámiával Forrás: Marisol Bautista Roquez

A tudósok szerint a falu lakói önellátásból és gyűjtögetésből éltek, és a megtalált figurák, zöld kőtárgyak, temetkezési áldozatok, valamint

a különböző obszidián és tűzkő lövedékhegyek alapján a település minőségi kerámia és kézműves tárgyak előállításának központja is lehetett.

A próbagödrök és a kiterjedt ásatások révén a szakemberek a 18., 19. és 20. századból származó rétegek mellett a késő posztklasszikus időszak azték megszállásának bizonyítékait is azonosították.

A régészek egy sor csatornát is találtak, amelyek az úgynevezett chinampería tereket határolták, amely egy olyan mezőgazdasági terjeszkedési módszer volt, amelyet az aztékok a Texcoco-tónál használtak a növények és zöldségek termesztésére. A csatornákon belül a kutatócsoport számos kerámiaedényt, egy fej nélküli ülőszobrot, valamint teljes és félig kész tárgyakat fedezett fel, amelyek a III. azték késői időszakból (1440-1521) származnak.