A véres hatalomátvétel, ami máig mélyen megosztja a chilei társadalmat

Arquivo Nacional 1972-ben

Ötven éve, 1973. szeptember 11-én döntötte meg a chilei hadsereg Salvador Allende elnök kormányát. A véres hatalomátvétel és az azt vezető Augusto Pinochet tábornok megítélése a mai napig ellentmondásos, és mélyen megosztja a chilei társadalmat.

A gazdaság egyre válságosabb helyzetbe került

A végzettségére nézve orvos, szocialista színekben politizáló Salvador Allende 1970-ben, társadalmi és gazdasági igazságosságot hirdetve került hatalomra a dél-amerikai országban. Az elnökválasztáson a hat baloldali párt alkotta Népi Egység jelöltjeként győzött, ám mivel abszolút többséget nem kapott, az alkotmány előírásai szerint a parlament választotta meg az államfői tisztségre.

A baloldali kormány békés úton akarta „szocialista állammá" alakítani Chilét, államosításokba kezdett, földosztást hajtott végre, feldühítve a jobboldali többségű parlamentet és az Egyesült Államokat is.

Washington beszüntette szállításait a „marxizmus poklává" vált dél-amerikai országnak, csak a hadsereg ellátására és kiképzésére kötött szerződés maradt életben. A kormány kénytelen volt leértékelni a nemzeti valutát, ami elszabadította az inflációt, az ellátási nehézségek miatt kialakult a feketepiac, s 1972-től egyre vehemensebb tüntetések, sztrájkok követték egymást. Ezek elfojtásához a hadsereget kellett igénybe venni, a fegyveres erők főparancsnoka bekerült a kormányba.

Allende támogatói 1964-ben utcára vonultak Forrás: Wikimedia Commons/James N. Wallace

A Népi Egység az 1973. márciusi parlamenti választásokon növelte ugyan mandátumainak számát, de a gazdaság egyre válságosabb helyzetbe került.

Nyáron egy elvetélt puccskísérlet után újabb sztrájkhullám söpört végig az országon, a megmozdulások szervezői az amerikai titkosszolgálattól is támogatást kaptak. Allende szembekerült a legfelsőbb bírósággal és a parlamenttel is. Az egymással más kérdésekben szögesen ellentétes nézeteket valló ellenzéki pártok összefogtak és többségbe kerültek, majd augusztusban illegálisnak minősítették az elnök kormányzását, és felszólították a hadsereget „az alkotmányos rend helyreállítására".

Allende figyelmen kívül hagyta a határozatot és a „forradalmi folyamat" továbbvitele érdekében a néphez apellált.

Az alkotmányos válság nyomán a hadsereg képviselői kiléptek a kormányból, s lemondott a szárazföldi erők főparancsnoka, akinek utóda Augusto Pinochet Ugarte tábornok lett.

A katonai junta vette át a hatalmat

A hadsereg 1973. szeptember 11-én lépett akcióba. A haditengerészet bázisának otthont adó Valparaisóban és a fővárosban, Santiagóban katonai alakulatok szállták meg a stratégiai fontosságú pontokat, rádió- és tévéadókat. Allende a hír hallatán reggel fél nyolckor az elnöki palotába ment és nekilátott az ellenállás megszervezésének, de csak negyven munkatársa maradt mellette.

A puccsisták az elnököt lemondásra és külföldre távozásra szólították fel, amit ő elutasított, ezután a hadsereg rádióadója bejelentette, hogy katonai junta vette át a hatalmat.

Arquivo Nacional 1972-ben Forrás: 1992 Accusoft Inc

Allende ismét elutasította a szabad elvonulásra vonatkozó ajánlatot, erre a légierő bombázni kezdte a palotát, majd megindultak a harckocsik és a gyalogság. A védők három órán át kitartottak, az ostrom során vesztette életét Allende elnök is. Sokáig nem lehetett tudni, hogy elesett, meggyilkolták vagy öngyilkos lett, a holttesten elvégzett 2011-es vizsgálat végül az öngyilkosságot igazolta, de még ezután is maradtak kétségek.

A junta az ország egész területén rendkívüli állapotot rendelt el, betiltotta a pártokat és a szakszervezeteket.

Mai becslések szerint a másfél évtizedig tartó szükségállapot idején legkevesebb 3200 embert gyilkoltak meg, köztük volt a dalszerző-énekes Victor Jara és a későbbi köztársasági elnök Michelle Bachelet édesapja. (A Jara meggyilkolásával vádolt katonatiszteket idén augusztus végén ítélték jogerősen 25 év börtönbüntetésre.) Tízezreket kínoztak meg és zártak börtönbe, egy időre még a főváros stadionját is koncentrációs táborrá alakították.

Salvador Allende szemüvegének maradványai a chilei Nemzeti Történeti Múzeumban Salvador Allende halála után Forrás: Nemzeti Történeti Múzeum

Nem kis cinizmussal néhány hónap múlva már vb-selejtező mérkőzést akartak itt játszani, de a szovjet válogatott erre nem volt hajlandó.

Több száz emberről nem tudni még ma sem, mi lett a sorsa, ez a témája az Eltűntnek nyilvánítva című, Costa-Gavras rendezte amerikai filmnek (1982) is. Az áldozatok emlékét dalban örökítette meg a U2 együttes és Sting is.

Élete végéig mentelmi jog illette meg

Pinochet tábornok 1974 júliusában korlátlan időre államelnökké nyilvánította magát. Uralmát 1980-ban népszavazás hosszabbította meg, de 1988 októberében a lakosság többsége már a diktátor újabb nyolcéves uralma ellen voksolt. Pinochet lemondott, de egy ideig még a hadsereg főparancsnoka maradt, és örökös szenátorként élete végéig mentelmi jog illette meg.

Augusto Pinochet hadsereg főparancsnoki (Comandante en jefe del Ejército de Chile) egyenruhás, hivatalos elnöki portréja. Pinochet volt az 1973-ban hatalomra jutott katonai junta (Junta Militar de Gobierno) vezetője, a szárazföldii hadsereg (Ejército de Chile) képviselőjeként Forrás: Wikimedia Commons/Ministerio de Relaciones Exteriores de Chile

A 2006-ban elhunyt tábornok ellen még életében perek sorozata indult az emberi jogok megsértése miatt, de elítélni nem sikerült, s a diktatúra alatt elkövetett bűnök tetteseinek felelősségre vonása is lassan halad.

A chilei társadalmat a mai napig megosztja az 1973-as események értékelése: sokan a véres kezű bűnözőt, mások az országot a kommunizmustól megmentő hőst látják Pinochetben, a hatalomátvétel évfordulóját minden évben összetűzések, zavargások övezik.

(MTVA Sajtóarchívum)