A National Geographíc új sorozatában látható felvételen azt láthatjuk, hogy egy texasi otthon kiskertjében egy vizes tereptárgy alatt élő tűzhangya (Solenopsis invicta) kolónia, amint emelkedni kezd a vízszint, összegyűjtik az utódaikat és összekapcsolódnak, mielőtt egy vízesés elsöpörné őket és belekerülnének egy úszómedencébe.
A hangyák ismertek kollektív szociális viselkedésükről nagy kolóniákban. Amikor azonban úszni próbálnak, rugdosó lábaik eltaszítják egymást. Ennek ellenére a tűzhangyák tízes, vagy több, mint tízes csoportokban a felületi feszültséget alkalmazva összeállnak. Felületi feszültség akkor keletkezik, amikor kis objektumok, mint a zabpelyhek a tejben konkáv horpadást hoznak létre a folyadék felszínén, ami a közeli objektumokat csoportokba rendezi. A tűzhangyák ezt jelenséget használják, hogy megvédjék a királynőt. A lárvákat, bábokat és dolgozókat összehozzák, aztán összekapcsolják a lábaikat és az állkapcsaikat és így egy nagy tutajt formáznak, ami középen kissé besüpped. Aztán a királynőt a tetőre helyezik, ahol biztonságosan ül a masszív tutaj közepén.
A hangyafészket akkor találták, amikor a felderítették a kiskertet, hogy felvételt készítsenek. A helyszín felderítői kinyitották a vízcsapot egy medencében nem tudva, hogy egy tűzhangya kolónia él benne.
A tűzhangyák akkor elárasztották a medencét. A felvételhez makrolencséket használtak és szuper lassított felvételt. Bár a csapat nem számolta meg hány hangya alkotta a tutajt, Bill Markham, a producer azt mondja, 5.000 lehetett, és meglepetésére, a hangyák csapdába ejtett légbuborékokat gyűjtöttek, hogy a tutajt lebegve tartsák és úszóképes maradjon. Hogy védjék a királynőt, egy olyan struktúrát alkottak, aminek az eltöréséhez testtömegük 400-szorosára lenne szükség. Ez a tutaj 12 napig lebegve marad, de ebben az esetben találtak egy gumikacsát és néhány percen belül szárazföldre kerültek.
(Forrás: Live Science: https://www.livescience.com/)