Valóban kikészíti a szervezetet az óraátállítás?

Talán kevesen tudják, hogy az óraátállítás ötlete a 18. századi Amerikából származik. Benjamin Franklin, amerikai államférfi és feltaláló 1784-ben írta le egy cikkében az óraátállítás lehetőségét, amely segíthetne az energiafelhasználás optimalizálásában. Azonban a gyakorlati alkalmazása csak a 20. század elején vált elterjedtté. Az első országok, amelyek bevezették az óraátállítást, Németország és Ausztria voltak az első világháború idején, 1916-ban. A cél az volt, hogy a háborús erőforrásokat hatékonyabban felhasználják azáltal, hogy az emberek több időt tölthetnek természetes napfényben. Az 1970-es évek olajválságai idején további országok csatlakoztak, hogy csökkentsék az energiafelhasználást. A világon ma is számos ország alkalmazza az óraátállítást, de nem mindenhol egyformán. Egyes országok elvetették a gyakorlatot, mások változtattak a megvalósítási módján, és néhány régióban évente többször is változhat az időszámítás.
Az óraátállítás hatásairól folyamatosan zajlanak kutatások és viták, amelyek részben az egészségügyi aggályokra összpontosulnak.
Egyes felmérések szerint az időszámítás változásai negatívan befolyásolhatják az alvási szokásokat és az egészséget.
Ez a felfedezés fokozott érdeklődést keltett, így néhány országban és régióban elkezdődtek a viták a gyakorlat megtartásáról vagy elvetéséről. Az Európai Uniós Bizottság is javaslatokat tett a rendszer esetleges módosítására, amely részben a polgárok véleménye alapján történt konzultációkra is épül.
S hogy miért is gondoljuk, hogy egészségünknek problémás lehet az óraátállítás?
A SomnoCenter Alvászavar Központ szakértője, Dr. Szakács Zoltán neurológus főorvos, szomnológus szerint azonban ez az egy óra plusz vagy mínusz azonban nem számít akkora gondnak, amellyel az ember szervezete ne tudna megküzdeni. Az aggódás tehát kissé eltúlzott.
„Belső óránk egy idegsejt-csoport, mely a látóideg kereszteződése felett helyezkedik el” - kezdi a magyarázatot Dr. Szakács Zoltán. -
Ezáltal mindig érzékeli a külső világot, s ha például 8-10 órát repülünk, s leszállunk Amerikában, azonnal észleli, hogy ott más a helyzet. Szervezetünk másfél órát képes egy nap alatt visszaigazítani, vagyis 6 órával 4 nap alatt „végez”. Egy óra korrigálás gyakorlatilag 1 nap alatt végbemegy. Ilyenkor pedig valójában csak kismértékű alvásmegvonásról van szó. S bár van, aki érzékenyebb rá, az emberek döntő többsége 1-2 nap alatt alkalmazkodik az új helyzethez.”
Az óraátállítás hatásai tehát egyéni különbségeken alapulnak, és nem mindenki érintett ugyanúgy. Az óraátállítás témája a modern társadalomban továbbra is élénk viták tárgya, különféle szempontokat érintve, beleértve az energiamegtakarítást, az egészségügyi kérdéseket és a társadalmi alkalmazkodást is.