175 éve indult el az orosz invázió a szabadságharc leverésére

A világosi fegyverletétel egy 1850 körüli festményen

Fotó: Wikimedia Commons

Százhetvenöt éve, 1849. június 17-én kezdődött meg I. Miklós orosz cár jelenlétében a szabadságharc leverésére érkezett cári fő haderő bevonulása Magyarországra.

Ferenc József megalázkodva kérte I. Miklós segítségét 

 

A magyar honvédsereg 1849 tavaszán jelentős sikereket ért el: a tavaszi hadjárat során visszafoglalta az ország nagy részét, április 14-én pedig kimondták a Habsburgok trónfosztását. Ugyanakkor a forradalmi Magyarország egyre jobban elszigetelődött abban az Európában, ahol sorra hunytak ki a forradalmak lángjai. I. Ferenc József, a fiatal osztrák császár - belátva, hogy saját ereje kevés a szabadságharc leveréséhez - büszkeségét félretéve, gyengeségét beismerve május elsején Oroszországtól, "Európa csendőrétől" kért segítséget.

Az ifjú Ferenc József császár portréja
Fotó: Wikimedia Commons

 I. Miklós cár május 9-én nyilatkozatban jelentette be, hogy hajlandó Ausztria oldalán beavatkozni: döntését nemcsak az befolyásolta, hogy az abszolutista elveket valló uralkodó gyűlölte a forradalmakat, hanem az is, hogy a törökökkel folytatandó háborúra készülve fenntartsa az európai status quót. 

A cári udvarban attól is tartottak, hogy "a lengyel emigránsoktól vezetett magyar lázadás" az orosz uralom alatt álló lengyelek felé terjedhet tovább.

A két uralkodó 1849. május 21-én - ugyanazon a napon, amikor a magyar honvédsereg visszafoglalta Buda várát - Varsóban állapodott meg végleg az orosz intervenció feltételeiben. Az osztrák fél néhány tízezer főnyi, osztrák parancsnokság alatt működő orosz segéderőt kért, I. Miklós azonban ennek sokszorosát küldte, ennél nagyobb orosz haderő addig nem járt külföldön, még a napóleoni háborúk idején sem.

I. Miklós cár egykorú portréja
Fotó: Wikimedia Commons/ Wladimir Swertschkoff

 A Magyarország elleni intervencióhoz összesen negyedmillió orosz katonát mozgósítottak, a hadjáratban mintegy 190 ezer vett részt, 568 löveggel. Ez önmagában eldöntötte a háborút, hiszen az osztrák hadseregből akkor 160 ezren harcoltak Magyarországon, így a beavatkozás után 350 ezer katona állt szemben a 170 ezres honvédsereggel. A cár kiáltványában ez állt: "Hadseregünknek megparancsoltuk, hogy keljen útra, fojtsa el a lázadást, és semmisítse meg a vakmerő gonosztevőket, akik tartományaink nyugalmát fenyegetik." 

 

Bem apó sem tudta feltartóztatni az orosz gőzhengert

 

Az orosz főparancsnok Ivan Fjodorovics Paszkevics (régebbi átírások szerint Paszkievics) herceg, tábornagy lett, ő verte le az 1830-31-es lengyel felkelést is. A seregtestek felvonulása már májusban megkezdődött, de az ellátási vonalak kiépítése, a készletek beszerzése egy hónapot vett igénybe. I. Miklós cár végül letett arról, hogy személyesen vezesse a hadjáratot, de a magyar határig elkísérte seregeit. A főerő bevonulása 1849. június 17-én kezdődött meg (két nappal korábban már átlépték a határt kisebb segédcsapatok), másnapra 45 ezer orosz katona volt magyar földön. 

A tavaszi hadjáratban a honvédsereg visszafoglalta Budát az osztrákoktól
Fotó: Wikimedia Commons/Than Mór

Fjodor Vasziljevics Rüdiger (oroszosan Rigyiger) lovassági tábornok III. hadteste, majd két másik cári hadtest június 19-én Bártfán összpontosult. Batthyány Kázmér külügyminiszter a diplomáciai képviseletekhez küldött körlevélben tiltakozott az orosz hadsereg magyarországi beavatkozása miatt, 

amelyet az európai közvélemény felháborodással fogadott, de a kormányok hallgatólagosan tudomásul vettek.

Paszkevics Miskolcon át akart Pest-Buda felé előretörni, az egyeztetett haditerv szerint az új császári fővezér, Julius Jacob von Haynau egyidejűleg megindított támadással vetette volna vissza a Komáromnál álló magyar fősereget, amelyet az oroszok hátba támadnak.

Haynau és Paszkievics Világosnál
Fotó: Wikimedia Commons

 A visszavonuló magyar sereg nyomában haladó orosz főerő június végén bevonult Miskolcra, de mozgását lelassította a kolerajárvány és az élelemhiány. A magyar hadvezetés eközben úgy döntött, nem erőszakol ki csatát a császáriakkal, hanem minden erőt a Tisza-Maros szögében összpontosít, így egyszerre vonta magára az orosz és az osztrák főerőket. Az oroszok elől visszavonuló Görgei - akit Kossuth javaslatára leváltottak a fővezérségről, de serege élén maradt - manővereivel az intervenciós erők egyharmadát, négyszeres túlerőben lévő ellenséget kötött le, mire azonban Aradra érkezett, augusztus 9-én Temesvárnál a Bem vezénylete alatt álló honvédsereg döntő vereséget szenvedett. 

 

Nem vették figyelembe Bécsben a cár közbenjárását az amnesztiáért

 

Augusztus 11-én a kormányzó Kossuth Lajos és a kormány is lemondott, a legfőbb polgári és katonai hatalmat Görgeire ruházva. A reménytelen helyzetben az aradi haditanács (két ellenszavazattal a 80-ból) a fegyverletétel mellett döntött, méghozzá úgy, hogy az osztrákok és az oroszok által is szorongatott sereg az utóbbinak adja meg magát. Görgei diktátorként megpróbált tárgyalásokba bocsátkozni az orosz fősereggel, de elutasító választ kapott. 

Görgei Artúr portréja egykorú olajfestményen
Fotó: Wikimedia Commons

Az utolsó viszonylag épségben maradt magyar sereg, a feldunai hadtest augusztus 13-án a kisebbik rosszat és a kevésbé megalázót választva Világosnál feltétel nélkül letette a fegyvert Rüdiger előtt. 

A két nagyhatalom katonai ereje által levert szabadságharc harmincezer magyar honvéd fegyelmezett csapatszemléjével ért véget.

A világosi fegyverletétellel fejeződött be az elbukott magyar szbadságharc
Fotó: Wikimedia Commons

I. Miklós cár megpróbált közbenjárni az osztrákoknak kiszolgáltatott honvédtábornokok érdekében, de csak Görgei számára tudott kegyelmet kieszközölni. A bosszút lihegő, még a szabadságharc utolsó pillanatában is megalázott I. Ferenc József ugyan Paszkevicsnek a Katonai Mária Terézia-rend nagykeresztjét adományozta, de nem vette figyelembe a cár javaslatát, hogy gyakoroljanak amnesztiát, a szabadságharc vezetőin és résztvevőin kegyetlen bosszút állt.

(Forrás: MTVA Sajtóarchívum)