Németország
21:002024. június 14.
Skócia
Magyarország
15:002024. június 15.
Svájc

Így mészárolták le egy kis francia falu teljes lakosságát

Szinte teljesen lemészárolták egy kis francia falu lakosságát
Szinte teljesen lemészárolták egy kis francia falu lakosságát
Vágólapra másolva!
Nyolcvan éve, 1944. június 10-én mészárolta le a második világháborúban, néhány nappal a szövetségesek normandiai partraszállás után a német hadsereg egyik egysége a Limoges környéki kis francia falu, Oradour-sur-Glane szinte teljes lakosságát. Az oktalan, barbár vérengzés mára jelképpé vált, a kis települést mementó gyanánt meghagyták lerombolt állapotában.
Vágólapra másolva!

Lemészárolták a lakosság jelentős részét

A második világháború egyik legszörnyűbb franciaországi eseményére négy nappal a szövetségesek normandiai partraszállása után került sor. A Waffen-SS Das Reich páncélos hadosztálya, amely Valence városából indult a front felé, menet közben kollaboránsoktól értesült arról, hogy ellenállók elraboltak egy német tisztet, akit Oradour-sur-Vayres faluban tartanak fogva. Az őrnagy kiszabadítására, az ellenállók elleni tisztogató műveletre a Der Führer páncélgránátos ezred 1. zászlóaljának 3. századát jelölték ki, amely Adolf Diekmann őrnagy parancsnoksága alatt a hasonló nevű, de 

harminc kilométerrel arrébb fekvő Oradour-sur-Glane faluba vonult be; a település lakóira végzetes következményekkel járt a tévedés.

 

Szinte teljesen lemészárolták egy kis francia falu lakosságát
Szinte teljesen lemészárolták egy kis francia falu lakosságát
Fotó: wikimedia Commons

A németek nem csak a merényletet akarták megtorolni, példát is akartak statuálni, mert a francia ellenállás a június 6-i partraszállás után fokozta a hátországban szabotázsakciót. A nyugati hadszíntér főparancsnoka, Gerd von Rundstedt tábornagy június 8-án megparancsolta az ellenállás „gyors és könyörtelen eltaposását”, kiemelve: elvárja, hogy a „dél-franciaországi bandák elleni műveleteket szigorúan és elnézés nélkül hajtsák végre”.

Az eldugott falu a maga csendes életét élte, lakói addig még nem láttak németeket és ellenálló sem volt közöttük. 

A nácik körbevették a települést és mindenkit a főtérre parancsoltak, ahol különválasztották a férfiakat, valamint a nőket és a gyerekeket. A férfiaknak azt mondták: a városkában rejtett fegyver- és lőszerkészletek vannak, ezért minden házat átkutatnak. Ennek ürügyén csoportonként csűrökbe és garázsokba terelték őket, ahol golyószóróval tüzet nyitottak rájuk. 

A nőket és a gyerekeket a templomba zárták, majd rájuk gyújtották az épületet és kézigránátokat dobtak be az ablakokon, a menekülni próbálókat lelőtték.

 A házakat kifosztották, majd felgyújtották és elvonultak. Estére 643 holttest, 198 férfi, 240 nő és 205 gyerek teteme hevert a romok között. A település lakosai közül csak heten maradtak életben, mind súlyos sebekkel, hat ember viszont azért halt meg, mert éppen a falun kerékpározott keresztül, amikor a németek megérkeztek.

 

Emlékhellyé nyilvánították a megsemmisített falut

A vérengzés akkora felháborodást keltett - még a kollaboráns vichyi rezsim is hivatalosan tiltakozott -, hogy a német parancsnokság kénytelen-kelletlen vizsgálatot indított. Ez arra jutott, hogy az adott körülmények között indokolható volt a megtorlás, és mivel Diekmann három héttel később elesett a harcokban, az eljárást megszüntették.

A háború után, 1953-ban Franciaországban katonai törvényszék tárgyalta a népirtást, de csak 21 katonát vonhattak felelősségre a 200-ból, mert a többiek addigra meghaltak, illetve sem az NSZK, sem az NDK nem adta ki őket. 

Többségük súlyos börtönbüntetést kapott, kettőt halálra ítéltek, de öt éven belül mind kiszabadultak. A Reich hadosztály parancsnokát, Heinz Lammerding tábornokot távollétében ítélték halálra, de háborítatlanul élt az NSZK-ban 1971-ben bekövetkezett haláláig. Az utolsó tárgyalást 1983-ban az NDK-ban folytatták le a vérengzés egyik akkor azonosított résztvevője ellen, aki életfogytiglant kapott, de 1997-ben szabadlábra került és még tíz évig élt. Megbánást soha nem tanúsított, csak annyit mondott: ilyen a háború. 

A német hadsereg tévedésből vonult be Oradour-sur-Glane faluba
A német hadsereg tévedésből vonult be Oradour-sur-Glane faluba
Fotó:  Boyé photo  de Louis Boyé ci-contre

A vérengzés egy másik, akkor már 88 éves tettese ellen 2014 elején emeltek vádat Németországban, de bizonyítékok hiányában nem került sor tárgyalásra.

A francia kormányzat emlékhellyé nyilvánította a megsemmisített falut, a modern Oradour-sur-Glane távolabb épült fel, új házakkal és új lakókkal. A régi kisvárost kerítéssel vették körül és úgy őrizték meg, amilyen 1944. június 10-én este maradt. Az utcákon ma is ott állnak a kiégett gépkocsik, az üres házakban ott maradtak a berendezési tárgyak, amelyeket a megölt lakók használtak: varrógépek, lábosok, a gyerekek bölcsői, az iskolások füzetei. 

A falu bejáratában felirat található: Souviens-toi - Emlékezzél. 

Az emlékhelyen 2000-ben járt a második világháború óta először német küldöttség, őket a falu polgármestere fogadta, aki annak idején a maroknyi túlélő egyike volt, és élete végéig a megbékélésen fáradozott. 2013 szeptemberében Joachim Gauck német államfő és Francois Hollande francia elnök együtt emlékezett az áldozatokra a nácik által felgyújtott falu templomának romjainál. A mészárlás utolsó túlélője, Robert Hébras 2023 februárjában halt meg, 97 éves korában.

 

(MTVA Sajtóarchívum)

 

 

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Origo Google News oldalán is!

Mindent egy helyen az Eb-ről