Negyvenezer halálos kígyó mart meg egy férfit

Többezerszer lépett a kígyókra, hogy többet tudjon meg a marásukról

João Miguel Alves-Nunes több ezer alkalommal lépett kígyókra, hogy többet tudjon meg a harapásukról. A jararaca lándzsakígyó egy Dél-Amerikában általánosan elterjedt mérges gödörkésarcú vipera. Mérge halálos méregkeveréket tartalmaz, amely kínzó fájdalmat, életveszélyes vérzést és veseelégtelenséget okoz. Ám ami ezt a kígyót különösen ijesztővé teszi az az, hogy különösen agresszív: először harap, és csak utána „kérdez”, ha fenyegetve érzi magát.

A kígyómarásokat közelről vizsgálták

Mi tehát az a „küszöbérték”, amely kiváltja a jararaca lándzsakígyó (Bothrops jararaca) védekező viselkedését? Vagy talán még jobb kérdés, hogy miért támadnak egyes kígyók, míg mások nyugodtak maradnak? João Miguel Alves-Nunes biológus úgy vélte, csak egyetlen módon derítheti ki: 

ezért tette ki magát jópár fenyegető forgatókönyvnek – köztük olyanoknak is, amelyekben szándékosan felbosszantotta a kígyókat –, hogy megnézze pontosan mi történik.

Többezerszer lépett a kígyókra, hogy többet tudjon meg a marásukról
Fotó: João Miguel Alves-Nunes

Ennek során a kutató elképesztő dologra vetemedett: negyvenezer alkalommal lépett rá a kígyókra (természetesen óvatosan, nehogy kárt okozzon bennük), hogy rávegye őket a marásra. A bátor (sőt, őrült) kezdeményezésnek köszönhetően a Scientific Reports folyóiratban publikált tanulmányban megállapította, hogy a Bothrops jararaca védekező viselkedését olyan belső tényezők befolyásolják, mint 

a méret, a nem és az életszakasz, valamint olyan környezeti tényezők, mint a hőmérséklet és a napszak. Ezek mindegyike jelentősen összecseng a kígyómarási incidensekkel.

A népi bölcsesség szerint ezek az állatok csak akkor marnak azokban a régiókban, ahol a jararaca lándzsakígyó őshonos, ha rájuk lépnek. Most azonban kiderült, hogy ez nem teljesen igaz. A kisebb kígyók – különösen az újszülött nőstények – hajlamosabbak voltak védekező marásra. Emellett a melegebb hőmérséklet szintén növelte a támadás valószínűségét, ami azt jelenti, hogy forró nyári napokon érdemes elkerülni a viperák területén a túrázást. 

A szakemberek szerint a kígyómarást befolyásoló ökológiai és viselkedési tényezők megértése javíthatja az előrejelzési és megelőzési stratégiákat.

 

Ellenőrzött körülmények között végezték a teszteket

A kígyómarás világszerte több millió embert érint, és az Egészségügyi Világszervezet az elhanyagolt trópusi betegségek közé sorolja. A hagyományos kutatások a méregre és az ellenméregre összpontosítottak, de ez az új tanulmány másra helyezte a figyelmet és a kígyók védekező viselkedésére összpontosított, amely döntő szerepet játszik a kígyómarásokban.

Azt elemeztük, hogy a környezeti és biológiai tényezők hogyan befolyásolják a Bothrops jararaca védekező harapási viselkedését. Ez a faj számos kígyómarásért felelős a brazíliai São Paulo államban 

– mutatott rá João Miguel Alves-Nunes a ZME Science online tudományos portálnak, hozzátéve, hogy összesen 116 kígyóval végeztek kísérleteket, köztük felnőtt, fiatal és újszülött egyedekkel, amelyeket egyedileg, ellenőrzött körülmények között tartottak. 

João Miguel Alves-Nunes éppen egy csörgőkígyót tart a kezében
Fotó: Adriano Fellone

A viselkedési tesztek során az ember-kígyó találkozást szimulálták úgy, hogy a kígyó különböző testrészein vagy azok közelébe léptek egy biztonsági csizma segítségével.

João Miguel Alves-Nunes elárulta, hogy közel lépett az állatokhoz és enyhén hozzájuk ért, de nem helyezte a teljes súlyát rájuk és nem bántotta őket. 

Összesen 116 állatot vizsgált és minden állatra harminc alkalommal lépett rá: így összesen 40 480 lépést tett. 

Figyelemre méltó, hogy a szakembert a sok kígyótaposás ellenére sem marta meg egyetlen jararaca lándzsakígyó sem.

A teszteket egy kis arénában végezték, meghatározott időintervallumokban. Így elkerülték az állatok stresszelését és megakadályozták, hogy a kígyók olyan mintákat alakítsanak ki, amelyek befolyásolhatják a vizsgálat eredményeit. A kutatók infravörös hőmérőt használtak, hogy a védekező viselkedés hőmérsékleten alapuló változásait is figyelhessék.

 

Ökológia, kígyók és biztonsági vonatkozások

A kísérleti szimulációk segítségével a kutatók jelentős összefüggéseket találtak a változó tényezők és a kígyómarás valószínűsége között.

A melegebb hőmérséklet növelte a nőstény kígyók marási hajlamát, míg a hím kígyók a magasabb hőmérséklet mellett éjszaka kevésbé támadtak. A tanulmány megállapította továbbá, hogy az érintett testrész befolyásolta a marás valószínűségét: a fejet érő érintés jelentősen növelte a marás valószínűségét a testközéphez vagy a farokhoz képest.

Minél kisebb az állat, annál nagyobb az esélye annak, hogy megmar. Egy másik dolog, hogy a nőstények agresszívebbek és hajlamosabbak a támadásra, különösen fiatalon és napközben. Azt is megállapítottuk, hogy az állatok a melegebb hőmérsékleten agresszívabbak 

– mondta Miguel Alves-Nunes.

A jararaca lándzsakígyó (Bothrops jararaca) 
Fotó: Flickr/Márcio Cabral de Moura

Ezek az eredmények összhangban vannak azokkal a járványügyi adatokkal, amelyek szerint São Paulo tengerparti területein magasabb a kígyómarások aránya, ahol a Bothrops jararaca általában kisebb méretű, a hőmérséklet pedig magasabb. A kígyómarások ráadásul gyakoribbak voltak a melegebb hónapokban és a fokozott emberi tevékenység idején.

A kutatásnak mélyreható következményei lehetnek:

• a kígyómarási incidenseket befolyásoló ökológiai és viselkedési tényezők megértésével a közegészségügyi intézkedések hatékonyabban célozhatók, 
• az ellenméregnek a magas kockázatúnak ítélt régiókban és időszakokban történő terjesztése jelentősen csökkenthetné a kígyómarások hatását.

A jövőbeli tanulmányok a kígyómarási incidensek és más mérges kígyófajok viselkedése közötti kapcsolatot szeretnék feltárni a különböző régiókban.