Új dínó vethet fényt az indiai szubkontinens vándorlására

A 9 méter hosszú Rajasaurus szarvakkal felfegyverzett ragadozó volt a kréta időszak végén. Vizsgálata új adatokat szolgáltathat az indiai szubkontinens vándorlásáról is.

Paul Sereno és Jeff Wilson amerikai paleontológusok 2001-ben érkeztek Indiába, hogy 20 évvel ezelőtt gyűjtött csontokat tanulmányozzanak az Indiai Geológiai Szolgálatnál. A gyűjtemény áttekintése közben külön válogatták egy húsevő Theropoda csontjait. A koponya középső részén olyan szarvszerű képződményeket fedeztek fel, melyhez hasonlót korábban Madagaszkáron találtak. A kutatók hamarosan rábukkantak a csípőcsontokra és a keresztcsontra is. A kézzel rajzolt egykori lelőhelytérkép és a gyűjtési napló alapján kiderült, hogy egymáshoz illő, vagyis ugyanazon csontvázhoz tartozó csontokról van szó.

Az indiai és amerikai paleontológusok együttműködésének eredményeképpen sikerült rekonstruálni az új fajként leírt Rajasaurus narmadensis koponyáját. A fajnév az India nyugati részén található, Narmada-folyó menti lelőhelyre utal.

Korábban is ismertek már csontokat és töredékes leleteket Indiából, de ez az első olyan maradvány, ahol több összefüggő csontot találtak. A rekonstruált koponya ugyan hiányos, ám legfontosabb részei, nevezetesen az állkapcsok és az agykoponya, megvannak. A 8-9 méter hosszú állat súlyos és erős lehetett, s két lábon futva üldözte áldozatait.

A Rajasaurus a kréta időszak végén élt, vagyis nem sokkal a csoport teljes eltűnése előtt. Tápláléka közé tartoztak a területről szintén ismert hosszú nyakú növényevők, a titanosauridák. Nagy méretű Theropoda tojásokat is találtak a területen, de egyelőre még nem sikerült egyértelműen igazolni, hogy Rajasaurus tojásokról lenne szó.

India vándorása

Az indiai ragadozó dinoszaurusz rokonai a déli félteke kontinensein éltek (Madagaszkár, Afrika, Dél-Amerika). A leleteket egy olyan rétegben találták, amely szorosan kapcsolódik a földtörténet egyik legnagyobb vulkáni tevékenységéhez. India területének körülbelül 1/3-át borította be a láva, így nem csoda, hogy nagyon kevés ősmaradványt találtak ebből az időszakból. Az e korban élt állatok tanulmányozása sokat segíthet annak vizsgálatában, hogyan vált el India Afrikától, Madagaszkártól, Ausztráliától és az Antarktisztól, majd később hogyan ütközött össze Ázsiával. A dinoszauruszok azért használhatók kiválóan a kontinensek mozgásának vizsgálatára, mert méretüknél fogva kontinensnyi távolságokat tudtak megtenni viszonylag rövid idő alatt, így egyes előfordulásaik alapján meghatározhatók az egykori vándorlási útvonalak.

Dulai Alfréd