Fekete lyukunk utolsó vacsorája

350 éve lakott jól utoljára a Tejútrendszer közepén található hatalmas fekete lyuk.

A csillagászok már régóta tudják, hogy a nagyobb galaxisokhoz hasonlóan Tejútrendszerünk közepén is hatalmas, körülbelül 2,6 millió naptömegű fekete lyuk lapul. A Nyilas csillagkép irányában található, Sgr A jelű falánk óriás azonban meglepően csendes más galaxisok magjához képest.

A Tejútrendszer centrumának környékéről a 2002 októberében indított, a röntgen- és gamma-tartományban érzékeny európai műhold, az Integral segítségével végeztek megfigyeléseket, amely az Univerzum nagyenergiájú folyamatait követi nyomon. Azt már korábban is sejtették a szakemberek, hogy a Galaxisunk centrumában lapuló fekete lyuk régóta "éhezik", a műhold mérései alapján azonban kinyomozható, mikor lakott jól utoljára.

Az Integral mérései alapján kiderült, hogy Tejútrendszerünk magja valaha sokkal aktívabb lehetett, és a mainál milliószor több energiát bocsáthatott ki. A nagy tömegű fekete lyuk 350 évvel ezelőtt igen heves kölcsönhatásba kerülhetett a környezetével, és jelentős mennyiségű anyagot nyelt el.

Mielőtt azonban a fekete lyuk végleg bekebelezte volna a környezetébe kerülő anyagot, a több millió fokra hevült gáz igen erős röntgen- és gammasugárzást bocsátott ki. A fekete lyukba zuhanó anyag e "halálsikolya" nemrégiben érte el a Tejútrendszer centrumától 350 fényév távolságban található, molekuláris hidrogénből álló gázfelhőt.

Az Sgr B2 jelű molekulafelhő elnyelte, majd újra kisugározta a fekete lyukból eredő sugárzást, ezt a "visszhangot" sikerült detektálni az Integral műhold segítségével. A röntgentartományú sugárzást már korábban sikerült kimutatni, az Integral segítségével a pedig nagyobb energiájú folyamatok is vizsgálhatóvá váltak. Ezzel sikerülhett rekonstruálni, milyen folyamatok játszódhattak le a fekete lyuk 350 évvel ezelőtti, legalább 10 évig tartó aktív szakaszában.

A galaxisok középpontjában található fekete lyukak többsége nem születik ilyen hatalmas tömeggel, hanem élete során "hízik" meg, miközben gravitációs vonzása révén elnyeli környezetének anyagát. Minél "éhesebb" a fekete lyuk, annál több anyagot nyel el, miközben jelentős energiát sugároz ki.

A csillagászok sokáig nem értették, miért található egyes galaxisok középpontjában "csendes", míg másokéban aktív fekete lyuk. Az Integral felfedezése azonban azt bizonyítja, hogy időszakonként a pihenő fekete lyukak is "megéheznek", és aktívvá válnak. A Tejútrendszer esetében akár a közeljövőben is bekövetkezhet egy újabb aktív korszak.

Csengeri Timea