Nyárvégi vakáció az Örök Városban

Az augusztusi, már-már késő őszt idéző nyár csúnyán keresztülhúzta számításainkat és a monszunhoz hasonlatos időjárás a régóta betervezett balatoni nyaralás félbeszakítására kényszerített minket. Ha már kivettük a szabadságot, sőt még a félretett pénzt sem tudtuk elkölteni hekkre és sörre, valamit azért mégis csak kellene kezdeni magunkkal! Gyors számolgatás és kattintgatás után megjött az ötlet, menjünk egy kicsit melegebb vidékre, irány Róma.

Másnap aztán próbálunk minél korábban kelni, feltankolunk a szállodai reggeliből és ismét irány a város, ekkor már kicsit módszeresebben. Eddigi római látogatásaim során első alkalommal mindig egy kissé eldugott, ennél fogva talán méltatlanul mellőzött, a nagy látványosságok mellett elfeledett templomot, a Basilica di San Pietro in Vincoli-t, Szent Péter láncainak templomát keresem fel. Az utat, ha akarnám sem tudnám eltéveszteni, a Termini pályaudvartól a Colosseum irányába a Via del Cavouron elindulva, majd átkelve a hasonló nevű kis téren a tér baloldalán egy kis lépcső vezet fel a dombra, a templomhoz.

Az i.sz. 5 században épült templomot Eudoxia császárné, III. Valentin császár felesége építtette, hogy itt tárolják Szent Péter láncait. A legenda szerint, amikor a lánc második darabját Konstantinápolyból Rómába szállították, a már itt lévő másik részével csodálatos módon összeforrt. A láncok miatt a templom fontos zarándokhelynek számít, de mégsem csak e vallásos ereklye miatt érdemes felkeresni. Itt áll ugyanis Michelangelo II. Gyula pápa sírjára szánt befejezetlen síremlékének három alakot formázó szobra. A szobor főalakja Mózest ábrázolja, és valósággal megbabonázza a szemlélőt a belőle sugárzó hatalmas erő és düh. A szobor a templom hátsó traktusaiban áll és az az ember érzése, mintha tévedésből hagyták volna ott. Ennél fogva sokan - főleg azok, akik először látogatnak ide - véletlenül fedezik csak fel, viszont így annál nagyobb a hatás és a megdöbbenés. Szubjektív, bár valószínűleg sokak által osztott vélemény, hogy ez Róma egyik - a cikkíró szerint a második - legszebb és leghatásosabb szobra. Az elsőről picit később.

Miután kigyönyörködtük magunkat a döbbenetes alkotásban, folytatjuk utunkat a mai nap második látnivalója, a Colosseum felé. A Traianusz fürdők mellett elhaladva érünk ki a hatalmas, még romos állapotban is fenséges stadionhoz. Az eredetileg Fláviusz Amfiteátrumaként ismert építményt i.sz 72-ben, Veszpaziánusz császár idején kezdték építeni és fia, Titusz császár uralkodása alatt, i.sz. 80-ban fejezték be. Az épület fénykorában mintegy 80 ezer ember befogadására volt képes és a gladiátorviadalok és különböző látványosságok nézőit még behúzható tető is védte a napsugarak ellen. A játékok rendszerint 100 napig tartottak, és a látványosságok éjjel-nappal követték egymást. Egyik, Traianusz császár által megrendezett játékokon nem kevesebb, mint 9000 gladiátor küzdött egymás ellen 117 napon keresztül.

A császárság hanyatlásával a Colosseum is lassú pusztulásnak indult, és a középkorban már erődként funkcionált. Az épületet több alkalommal rongálta meg földrengés és később a Colosseum márvány építőköveit egyszerűen elhordták, hogy ezeket használják fel a Palazzo Venezia és más épületek építéséhez. A Colosseumot folyamatosan károsítja a környező utcák, sugárutak és a metró miatt keletkező rezonancia és légszennyezés is. Az épületen folyamatos restaurálási munkálatokat végeznek, a legutóbbi - 10 éves munkálat - 2002-ben fejeződött be. A belépőjeggyel a lelátó egy részére, illetve a küzdőtér alatti területekre juthatunk el, ahol megcsodálhatjuk a gladiátorok várakozóhelyiségeit, illetve azokat a termeket, ahol a vadállatokat tartották. A lelátó felsőbb részeire külön belépődíjat kell fizetni.

Nem messze a Colosseumtól találjuk az ókori Róma és az egész birodalom kereskedelmi, politikai és vallási központját, a Forum Romanumot. A meglehetősen romos állapotban fennmaradt központ igazán a történelem szerelmeseinek nyújt maradandó élményt, de az ókori események iránt kevésbé fogékony látogatónak is kötelező eljönnie ide. A bejáratnál kérhetünk többnyelvű szakértő idegenvezetést is, de aki inkább egyedül fedezné fel az épületeket, megteszi, ha megvásárol egy apró füzetecskét, amelyben az egyes templomokról, szentélyekről, nevezetes építményekről minden fontos részletet megtalál, sőt még egy ajánlott útvonal is szerepel benne, amelynek mentén nekivághat a Forum Romanumnak.

Forrás: [origo]

A Forum Romanum tulajdonképpen egy völgyben fekszik, a Capitolium és a Palatinusz dombok között, eredetileg mocsaras terület volt, de a Köztársaság kezdeti időszakában fokozatosan kiszárították és ettől kezdve vált a város politikai életének központjává. Nagygyűléseket, ünnepségeket és szenátusi üléseket tartottak itt és a látványosabb, nagy tömegeket érdeklő perek vitái is itt zajlottak. A Forum Romanumot mintegy 900 éven keresztül építették az egymást követő konzulok, szenátorok és császárok, akik mindig újabb és újabb épületeket emeltek a már meglévők mellé. A központ jelentősége a 4. századot követően, a Római Birodalom hanyatlásával párhuzamosan fokozatosan csökkent és az egykor fenséges épületek pusztulni kezdtek. A középkorban a területet legelőként használták, az épületek anyagául szolgáló köveket és márványt pedig a lakosok hordták el újabb építkezésekhez, így a Forum Romanum pusztulását nemcsak a hódító barbárok, a tűzvészek és földrengések, hanem maguk a rómaiak is előidézték. A klasszikus kor iránti rajongás a reneszánsz időszakában éledt újjá, amit jól mutat, hogy az akkori művészek gyakran merítettek témát az ókori Forum életéből. A terület szisztematikus feltárása a 18-19. század folyamán kezdődött, és azóta gyakorlatilag folyamatosan tart.

A Forum Romanum részletes bemutatására kevés lenne e cikk terjedelme, ezért csak néhány - talán mind közül a legérdekesebb építményről - ejtünk pár szót. A Via Sacrán - a Szent Úton - haladva a Basilica Aemilia mögött áll a Curia épülete, ahol egykor a római szenátus ülésezett. Az eredeti épületet többek közt Julis Ceasar és Augustus is újjáépítette, később a középkorban pedig keresztény templom állt itt. A templomot az 1930-as években lebontották, és ekkor kezdődhetett mg a Curia restaurálása. A jelenleg is látható bronz kapuk csak másolatok, az eredetieket San Giovanni in Laterano-ba szállították. A Curia épülete előtt látható egy hatalmas fekete márvány kőtömb, a Lapis Niger, amely a legenda szerint a városalapító Romulus sírját takarja. Néhány lépcsőfokot lefelé haladva elolvashatjuk a legrégibb ismert latin feliratot, amely az i.e. 6. században keletkezett.

A sok látnivaló mellett a Forum Romanum talán legérdekesebb és legtöbb látogatót vonzó helyszíne Julius Ceasar temploma, közvetlenül a Vesta szüzek templomának tőszomszédságában. A Julius Ceasarnak emléket állító szentélyt Augustus császár emeltette i.sz. 29-ben azon a helyen, ahol Julius Ceasar testét elégették. A templomrom belső részében látható egy hatalmas kődarab, amelyre a legenda szerint a halott császár testét helyezték. A legtöbb látogató megbabonázva nézi a feketére szenesedett sziklát, és a legtöbb fotó is ezen a helyen készül.

Forrás: [origo]

A Forum Romanumot a Capitolium domb irányába hagyjuk el, hogy felkapaszkodjunk a Michelangelo által 1538-ban tervezett hasonló nevű térre, ahol Szenátorok palotája és a Palazzo dei Conservatori áll. A két egymásra néző épület közötti téren áll Marcus Aurelius, a filozófus császár bronz lovas szobra. A tér egyik oldalán áll a Capitolium Múzeum, amelynek legbecsesebb darabja a híres etruszk eredetű farkas szobor az i.e. 6 századból. A város két alapítója, Romulus és Remus alakjait csak 1509-ben illesztették hozzá a szoborhoz. A múzeum másik két híres alkotása a Spinario, (a lábából lándzsát kitépő fiú szobra), illetve Konstantin császár hatalmas - töredékében megmaradt - szobra, amelyet a Forum Romanumról szállítottak a múzeumba.

Lassan a második római nap is véget ért. Még hazamenetel előtt gyorsan megnéztük a szomszédságban álló Traianus oszlopot, amely a dák háborúk történetét meséli el nekünk, de ezután már nem tudunk másra koncentrálni, csak hasunkra. Irány tehát a Piazza Navona egyik hangulatos étterme! A barokk palotákkal körülvett csodálatos tér egy korábbi stadion helyén épült ki és három gyönyörű szökőkút díszíti. Közülük kiemelkedik Bernini nagyszerű alkotása, a Fontana dei Fiumi, a Folyók szökőkútja. A kutat ékesítő szobor négy alakja négy nagy folyót, a Nílust, a Gangeszt, a Dunát és a Plate-t személyesíti meg. A szökőkút melletti kis kávéházban költjük el vacsoránkat, hogy aztán fáradtan zuhanjunk az ágyba és felkészítsük magunkat egy újabb tartalmas római napra, amikor is a Vatikánt keressük fel.