A khmer birodalom nyomában

Aki még nem látta, az is biztosan hallott róla vagy fotókról ismeri, aki pedig járt erre, rabjává vált a helynek, és visszavágyódik. Csodálatosan díszített, hatalmas templomok és szentélyek, egyedi faragású szobrok ezrei, mindez lélegzetelállító környezetben. Ez Angkor, a khmer birodalom egykori virágzó fővárosa, a mai Kambodzsa területén.

Maga a város rendkívül barátságos, kellemes hangulatú. Az utcák nem túl szemetesek, bár ottjártunkkor - a száraz évszak kellős közepén - mindent az Ázsiában szokásos löszös vörös por borított be, hogy ezt aztán a későbbi monszun lemossa a növényekről, házakról, emberekről és minden újra frissen, zölden pompázzon. Siem Reap kifejezetten élhető hely, már ami a városban található zöld terület mennyiségét illeti. A városban érdekesen keveredik a francia gyarmati stílus az új, enyhén ízléstelen modernnel. Természetesen ebben a városban is találkozhatunk az Ázsia-szerte sajnos sok helyen tapasztalható nyomorral, de talán kisebb mértékben, mint egyebütt. Ennek elsődleges oka, hogy a város mellett lévő Angkor templomegyüttese Délkelet-Ázsia leglátogatottabb turistalátványossága, és ez a tény kedvezően hat Siem Reap fejlődésére is. A zabolázatlan fejlődésnek azonban a helyi hatóságok igyekeznek gátat szabni, a gomba módra szaporodó hoteleket például nem építhetik magasabbra a kivitelezők, mint Angkor Vat tornyainak magassága. A szállodák - és velük a külföldi vendégek - száma ennek ellenére évről évre nő.

A szállásunk az óváros központi részétől 200 méterre, a folyó partján álló Bopha Angkor Hotelben volt. A szálloda nem a legelegánsabb Siem Reapban, viszont talán a leghangulatosabb hotel, az étterme pedig több független szakértő szerint is a legjobb városban. William, a hotel igazgatója már várt bennünket, és a medencére néző hangulatos szoba elfoglalása és egy kiadós zuhany után bevezetett minket a khmer konyhaművészet titkaiba. A legtöbb ember, aki szereti az ázsiai ételeket, határozottan el tudja dönteni, hogy a kínai, a kicsit csípősebb indiai vagy inkább a kettő keverékének számító thai konyha ételeit preferálja. Aki viszont nem próbálta még a khmer konyha remekeit, nem mondhatja el magáról, hogy ismeri a legjobb ázsiai fogásokat. A thai és a khmer ételek közötti különbség szakismeret híján nem is fogalmazható meg pontosan, a különbségek árnyalatnyiak, mégis észrevehetőek, és általuk markáns egyénisége van az ételeknek. Talán könnyebbek a thai ételeknél, talán a felhasznált fűszerek különböznek kicsit, talán az édesvízi halak dominanciája a döntő, mindenesetre a cikkíró szerény véleménye szerint Ázsia egyik legizgalmasabb gasztronómiai élményét jelenti ez az ország, az első este elfogyasztott vacsora pedig felejthetetlen.

Külön említést érdemel, hogy Siem Reap belvárosában temérdek étterem és bár várja az utazókat. A francia gyarmati stílusban épített öreg házak verandás teraszain kialakított éttermek nem csak olcsóak, de kitűnő ételeket is kínálnak. Van itt indiai, japán, khmer, thai, kínai, sőt még kifejezetten jó francia és olasz étterem is. Aki pedig magyar ízekre vágyik, annak sem kell előhalásznia a hátizsák mélyéről az otthon elcsomagolt téliszalámit, a városban van ugyanis egy magyar fiatalember által üzemeltetett vendégház,a Gecko's Nest, ahol a tulaj hangulata szerint lecsót, gulyást, sőt igazi palacsintát is árulnak.

Néhány szót szólni kell Kambodzsa legjobb söréről, az Angkorról is, amelyet üveges, dobozos és csapolt kiszerelésben is árusítanak a városban, a legtöbb helyen kevesebb, mint egy dollárért. Egyébként a főételek ára is 2-3 dollár között mozog, egy 5-6 dolláros indiai tál négyféle fogással már drágának számít. Az éttermekben és bárokban, de még a piacon sem nagyon illik - már csak a zavarba ejtően alacsony árak miatt sem - alkudozni. Ne felejtsük el, hogy a helyieknek a mi néhány dollárunk jelenti az egyetlen bevételt, fizetést! Aki pedig megrögzött alkudozó, a különböző csecsebecséket árusító boltokban hódolhat szenvedélyének.

Angkor másnapi felfedezése előtt még egy-két dolgot el kell intézni a városban. A legfontosabb, hogy megfelelő szállítóeszközt és sofőrt kerítsünk magunknak - a turistacsoportok itt megint szerencsés helyzetben vannak, hiszen a templomok olyan hatalmas területen helyezkednek el, hogy a gyalogos bejárásra még csak gondolni sem szabad. A legolcsóbb megoldás a bicikli bérlése, amit a legtöbb szálloda és vendégház biztosít vendégeinek. Napi 2-3 dollárért már találhatunk megfelelő drótszamarat, amellyel, ha nem is kényelmesen - gondoljunk csak a rekkenő hőségre -, de kényelmesebben fedezhetjük fel az egykori khmer fővárost.

Választhatjuk a taxit is, de egyrészt ez drágább a többi megoldásnál, másrészt a légkondicionált autóban végiggördülni a romok között nem jelent tökéletes élményt. Itt érezni kell az illatokat, hallani a zajokat, látni az állatokat (nagy majomcsaládokkal is találkozhatunk a romok között) és beszélgetni kell az emberekkel. Taxiban utazva kicsit kívülállónak érezheti magát az utazó.

A legjobb megoldás tehát a tuk-tuk, több ázsiai ország nemzeti közlekedési eszköze. A kambodzsai tuk-tuk sokban különbözik a fekete-sárgára festett, sorozatgyártott indiai és az agyoncicomázott, feltuningolt thaiföldi - főleg bangkoki - testvéreitől. Az itteni tuk-tukok egyszerű kismotorokra erősített szekerek vagy hintók, amelyekre tetőt eszkábáltak, hogy a kedves vendéget ne érjék a nap bántó sugarai. A tuk-tuk bérlése azért is célszerű, mert a sofőr minden esetben kiáll a szállásunkhoz, a romok között arra megy, amerre mi kívánjuk, és még alkudozni is lehet vele. Azért nem árt olyan sofőrt választani, akinek javaslata is van az útvonalat illetően, mégis csak ő a hely ismerője. Aki tart a sofőrök vezetési tudásától, megnyugodhat, ha barna, számmal ellátott "horgászmellényt" viselő sofőrt talál magának, ugyanis ezek a ruhadarabok csak az államilag elismert jogosítvánnyal rendelkező sofőröknek járnak, így szaktudásuk némileg garantált. Egy tuk-tuk napi ára 10-12 dollár között van, és szerencsés esetben ebbe még némi idegenvezetés is beletartozik. Miután megtaláltuk és megalkudtunk másnapi kísérőnkkel, Mr. Sakkal, nem maradt más hátra, mint néhány jófajta helyi sör legurítása, de persze csak módjával, hogy a másnapi kalandot minél fittebben kezdhessük meg.