A keltáktól a D-napig - kalandozás Normandiában

2006.11.02. 9:45

Normandia nevét hallva a legtöbb embernek a második világháború egyik legfontosabb csatája jut eszébe. Pedig Franciaország észak-nyugati csücske nem csak a híres partszakaszokról és katonai temetőkről szól. Hangulatos halászfalvak, ódon kastélyok és méregzöld színben pompázó természet.

Normandia Franciaország észak-nyugati csücskében a La Manche-csatorna partvidékén helyezkedik el, mintegy 3,2 millió lakossal. Területének jelentős részét a Cotentin-félsziget teszi, ki amelyet nyugatról az Atlanti-óceán, észak felől pedig a La Manche csatorna határol. A területen két nagyobb folyó - a Szajna és az Orne - fut keresztül, de a normandiai tájat számtalan kisebb-nagyobb természetes és mesterséges csatorna szabdalja fel, változatos tengerpartján hatalmas gránitsziklák és hosszú, homokos partszakaszok váltják egymást. A vidék jellegzetessége a magas sövényekkel szegélyezett kisebb-nagyobb mezők szinte áthatolhatatlan hálózata, az úgynevezett bocage, amelynek jelentősége a második világháborúban nőtt meg, jelentősen megnehezítve az itt harcoló katonák dolgát.

Normandia öt nagyobb régióra bontható, a Cotentin-félsziget egészét és a nyugati partokat magában foglaló Manche, a déli területeken találhat Orne, tőle északra a part mentén húzódó Calvados, valamint Eure és és a legészakibb régió, Seine-Maritime. Az országrész legnagyobb városa, Felső-Normandia fővárosa, Rouen, mintegy 385 ezer lakossal, ezt követi a fontos kikötőváros, Le Havre, majd Caen és Cherbourg következik.  

Normandia területén már i.e. 5 ezer környékén is éltek vadászó, gyűjtögető életmódot folytató emberek, majd 1500 évvel később a mediterrán térségből érkeztek ide vándorló törzsek, akik magukkal hozták vallásukat és hagyományaikat. Később a kelták szálltak partra és meghódították a vidék keleti területeit. Az i.e. I. században a rómaiak is úgy gondolták, hogy meg kell kaparintaniuk a stratégiai fontosságú országrészt. Uralmuk vége felé a kereszténység is megjelent Normandia vidékén.

A kora középkorban a normannok lakták a vidéket, s a mai utódok büszkén emlegetik, hogy ők voltak az utolsók, akik meghódították Angliát. A normannok a külső hódítók, vikingek, északi kelták és a helyi gall lakosság összekeveredéséből jöttek létre Rollo nevű királyuk vezetésével, aki a tengeri kalózok elleni sikeres harcokért cserébe kapta meg Normandia területét egy 911-es szerződésben. Utódja Vilmos 1066-ban partra szállt Angliában és I. Hódító Vilmos néven megalapította a Normandiai házat.

Normandia 1087-ig maradt Anglia része, majd a következő évszázadban még két alkalommal került angol fennhatóság alá. A százéves háború idején ismét angol uralom köszöntött a vidékre és a XV. század első fele is csaknem végig brit fennhatóság alatt telt. A normandiai nemesi családok fontos szerepet játszottak a keresztes háborúkban és a nevükhöz fűződik a szicíliai királyság alapítása is.

A százéves háború alatti hanyatlás után fejlődésnek indult az országrész, ami egészen a francia vallásháborúkig tartott a XVI. század közepén. Ekkor néhány normandiai város - Alencon, Rouen, Caen és Bayeux - csatlakozott a protestáns egyházhoz és ettől kezdve véres háborúkat vívott a központi hatalommal. Később a Francia Forradalom idején Normandia a jakobinusokkal szemben a szövetségi köztársasági elképzelést támogatta.

Igazi történelmi jelentőséget a második világháború éveiben kap Normandia. Már 1942-ben volt itt jelentős hadi esemény, a kudarccal végződött angol-kanadai dieppe-i rajtaütés, de az igazi történelem csak 1944 júniusában érkezett meg Normandiába. Az Overlord hadművelet keretében június 6-án több százezer angol, amerikai, kanadai és egyéb nemzetbeli katona szállt partra az öt partszakaszon, s a következő hetekben súlyos harcok árán előbb Normandiát, majd később egész Franciaországot felszabadították. Normandia szeptember 12-én szabadult fel végleg, Le Havre elfoglalásával.

Franciaország legszebb része

Normandia és talán egész Franciaország leglátogatottabb turistalátványossága az impozáns Mont-Saint-Michel apátság. A Bretagne és Normandia tengerparti határán emelkedő középkori bencés-rendi apátságot 708-ban alapították, és több mint ezer évig szolgálta az egyházat. A francia forradalomban a szerzetesek vagyonát elkobozták, őket magukat elüldözték, a székesegyház pedig kevésbé dicsőséges szerepet kapott, börtönként funkcionált egészen 1874-ig. Ezután a Műemlékvédelmi Hivatal megkezdte az épület felújítását, és fokozatosan megnyitották kapuit a nagyközönség előtt.

Az apátság építése valóságos technikai csoda volt a maga korában, s akkor is, most is zarádnokok és turisták tömegeit vonzza; évente mintegy 3 millió turista keres fel. Az apátság valamikor a szárazföldtől négy kilométerre a tengerből emelkedett ki, ma már azonban száz méter sem választja el a parttól. Az eredeti állapotok visszaállítására 150 millió euró költségvetésű program kezdődött.

Kevésbé ismert, de mindenképpen ajánlott felkeresni a Szajna torkolatának bal partján, Le Havre-ral szemben fekvő parányi Honfleurt, a festők városát. A város a középkorban stratégiai jelentősséggel bírt, elsősorban kikötője miatt. A település legszebb része a Régi dokk, ahol még a mai napig látni öreg vitorlás hajókat. A kikötő mentén színes, olykor 5-6 emeletes házak állnak, amelyek nem ritkán egy szobányi szélességűek, s a szemlélőnek úgy tűnik, mintha csak azért nem dőlnek össze, mert egymást tartják.

A városban járva érdemes megnézni az eredeti állapotban megmaradt sóraktárakat és a Százéves háború végeztével, 1450-ben épült Tengereszek templomát. A város életében jelentős esemény volt a Szajnán átívelő Normandia-híd, amely átadásakor a világ leghosszabb kábelhídja volt, s segítségével a Szajna torkolatának két partja, Le Havre és Honfleur között létesült kapcsolat.

Az Orne folyótól nyugatra fekvő bájos Bayeux városa szerencsére komolyabb veszteségek nélkül vészelte át 1944 júniusának első napjait. A szövetséges bombázók megkímélték a várost, így teljes egészében fennmaradhatott a városka bűbájos főtere, amely így megőrizhette a városközpont középkori hangulatát.

Bayeux mégsem erről híres, hanem a 70 méter hosszú és 50 centiméter széles Byeux-i szőnyegről. A 11. században gyapjúfonálból készült szőnyeg a középkori történetírás egyik legfontosabb forrása, ugyanis a szőnyegre festett képek Hódító Vilmos hadjáratát és Anglia elfoglalásának történetét mesélik el, különös tekintettel az 1066-os hastingsi csatára, amelyet megnyerve a normandiai herceg Anglia királyává lett.

A városban járva érdemes megtekinteni a katedrálist, amelyet 1077 július 14-én szenteltek fel. A kezdetben román stílusú templomot többször átépítették, míg a gótika évszázadaiban elnyerte mai formáját.

Normandiában és főleg a tartomány csatorna felőli részein járva gyakorlatilag nem tudunk olyan faluba menni, amelynek ne lenne valami köze az 1944 június 6-i partraszálláshoz, az azt megelőző ejtőernyős akcióhoz, vagy az inváziót követő napok harci cselekményeihez. Ezen a napon az egyesített szövetséges hadseregek 50 kilométer széles frontot nyitottak a Német Birodalom által elfoglalt Normandiában, s rést ütöttek a rettegett Atlanti falon. A támadás első napján több mint tízezer katona szállt partra öt különböző partszakaszon, így a hadtörténészek azóta is ezt az eseményt tartják a legnagyobb ilyen típusú akciónak.

A legtöbb idelátogató a Véres Omaha néven elhíresült partszakaszt keresi fel elsőként, ahol az amerikai csapatok egy része ért partot, s ütközött a német védők heves ellenállásába. A terepviszonyok miatt csak ezen a helyen több ezer szövetséges katona vesztette életét. A partraszállás eseményeinek helyszínei között már-már kultikus helyet foglal el egy parányi kisváros, Sainte-Mere-Eglisé, amelyet elsőként szabadítottak fel a szövetséges ejtőernyősök. A város templomtornyán ma is látható egy korabeli ejtőernyő, ugyanis a támadáskor az amerikai John Steel közlegény a nagy szélben épp a templomtorony irányába sodródott és fennakadt azon. A katona halottnak tetette magát, nehogy a templom körül harcoló németek észrevegyék. A katona szerencsésen túlélte a kalandot, sőt a háború után is épségben hazatért.

Az Omaha partszakasz fölötti területen található a 70 hektáros területen elhelyezkedő amerikai katonai temető, ahol összesen 9387 férfi és nő nyugszik. Érdemes felkeresni a partraszállás eseményeit és fegyvereit bemutató múzeumot is.

Előző
  • 1
  • 2
Következő