Franciaország három óceánon

Franciaország tengerentúli területei nemcsak a francia turisták számára érdekesek. Igaz, ők bizonyos szempontból szinte hazautaznak, ám nekik sem mindig könnyű. A helyiek és európai rokonaik gyakran udvariasan csak hallgatják egymás szokatlan akcentusát. De mi vár ránk? A területek közül Guadeloupe, Martinique, Francia Guyana, Reunion, Új-Kaledónia és Mayotte most bemutatkozik.

A sziget klímája meglehetősen változatos ahhoz képest, hogy területe milyen kicsi. Az átlaghőmérséklet is igen ingadozó, mert 10 és 28 Celsius között váltakozik. Az alapvetően trópusi éghajlatot erős óceáni hatások is befolyásolják, mint amilyen a passzát szél. A szigeten egyébként közel 400 féle széljárást tudnak megkülönböztetni a helyiek.

Itt amúgy is sajátos a mikroklíma mert Reunion-on magashegységek is találhatók, mint például Neiges (3000 m) ezért gyakran nagy mennyiségű csapadék esik, és a folyók is sokszor áradnak.

A növényzet tehát buja, és az évente többször is rajzó szúnyogokon kívül semmi sem zavarja a turisták nyugalmát.

Az éghajlat a világon talán egyetlen helyen sem befolyásolja ennyire a turisták programjait, mint Reunionban. Nemcsak a hegyi túrákat, de minden kirándulást érdemes úgy intézni, hogy délelőtt tíz óráig mindenképpen érjük el úti céljainkat, mert egyrészt a magashegyi utakon tíz óra után ködbe borul minden és semmit nem lehet látni a tájból, másrészt pedig gyakran előfordulhat, hogy míg a sziget egyikfelén szikrázó napsütésben érkezünk, hazafelé a másik oldalon kiadós esőben érkezünk.

A városi könyvesboltokban egyébként részletes túraatlaszt is lehet vásárolni, amelyeken feltüntetik a csapadékmennyiséget is, illetve az esőfelhők vonulásának útvonalát, hogy ezzel is segítsék az utazókat. Előfordulhat, hogy az esős évszakban a turisztikai hivatal biztonsági okokból lezár egy-két veszélyesebbnek ítélt túraútvonalat.

A közeli Mauritiushoz hasonlóan, La Reunion szigetén is őshonos volt valamikor a Dodó (Raphus cucullatus) de mára mindkét szigeten kihalt. Ezek az állatok nagytestű madarak lévén nem tudtak repülni, úszóhártyáik nem voltak, így könnyű zsákmánynak bizonyultak.

A madár tehát valóságos szimbóluma, és korai iskolapéldája lett a kultúrember kegyetlen kártékonyságának. Ma már mindkét szigeten csak ajándéktárgyakról köszön vissza ránk ez az állat, de a turisták a csecsebecsék mellett leginkább a róla elnevezett reunioni sörrel emlékeznek meg a kihalt madárfajról.