Svájci séf, magyar kukta, balinéz ételek

Minden utazás során, de különösen az egzotikus országok felfedezésekor külön élményt jelent a helyi gasztronómiai kultúrával való ismerkedés. Olyan távoli vidéken, mint Bali szigete, az élmény még izgalmasabb. Ha pedig még el is sajátítjuk az ételek elkészítésének módját, nem csak magunknak okozunk örömet, de az itthoni barátoknak is villanthatunk egyet.

Az aznapi ételek elkészítéséhez szükséges zöldség és rizsmennyiség beszerzése után a következő állomás a halpiac. Egy lelkes és olykor-olykor sikeres magyar hobbihorgász számára ez maga a paradicsom. Méteres, hatalmas testű, sárga farkú tonhalak, borotvaéles fogú barrakudák, ízletes mahi-mahik és természetesen, rákok, tintahalak, homárok mindenfelé.

A halászok minden reggel itt, Jimbaran homokos partján rakodják ki éjszakai zsákmányaikat, s közvetlenül a tengerparton lévő piacon árusítják portékáikat. Heinz elmeséli, hogy évről-évre szemmel láthatóan csökken a kifogott halmennyiség, de az egész nap során ez az egyetlen negatív információ, amivel szolgál nekünk. Ahogy mondja: főzőiskolájában nem beszélünk negatív dolgokról: se globális felmelegedés, se iraki háború, se George W. Bush.

Tiszta tekintet, friss hal

A halpiacon végül is nem vásároltunk halat (néhány tintahal azért bekerül a kosárba), ugyanis Heinz szerint az aznapi friss árut már elkapkodták, a pultokon látható halak pedig már nem frissek. Hogy honnan lehet megállapítani, friss-e a hal vagy sem? Természetesen a szeméből. Ha kristály tiszta a tekintete, akkor nemrég fogták ki, ha kicsit homályos, vizenyős, akkor bizony már egy ideje parton van.

Méteres tonhalak

Végül, nagyjából fél 9 tájban, a szükséges hozzávalókat beszerezve meg is érkeztünk a Bumbu Bali étterem hatalmas kertjébe és az itt álló, szintén tekintélyes méretű szabadtéri látványkonyhába. Minden résztvevő kötényt és egy 25 receptet tartalmazó füzetecskét kapott kézhez és egy kiadós reggeli után máris kezdődhetett a főzöcskézés.

Sosem kóstolt ételek

Kisebb meglepetésünkre a 25 tételből álló receptsor mindegyikét elkészítettük a rendelkezésre álló 5 óra alatt, természetesen a főszakács és segédei hathatós segítségével, sőt az általunk készített fogásokat ebédre el is fogyasztottuk. Az ételek alapjául szolgáló - egyébként kifejezetten bonyolult - szószok elkészítése mellett, megtanulhattuk, hogyan kell rendesen sárgarizst főzni, hogyan szúrjuk apró pálcikákra a saslikra emlékeztető satay-k csirkéből, marhából, vagy halból álló alapanyagát, de olyan jellegzetes balinéz ételek is kikerültek kezünk alól, mint a Nasi Goreng (zöldséges, húsos, tészta), vagy a Siap Base Kalas (fűszeres kókuszolajban párolt csirke).

Készül a Tum Bebek, a banánlevélbe göngyölt kacsa

Az ételek többségét elsőre persze nehéz, - de nem lehetetlen - idehaza reprodukálni, már csak az előállításukhoz szükséges speciális fűszerek miatt is. Idővel azért vesszük majd a bátorságot és megpróbálkozunk egy-egy fogás elkészítésével, de a tanfolyam során a legnagyobb élmény talán nem is maga a főzés volt. Sokkal inkább az, hogy Heinz von Holzen valami egészen speciális dolgot hozott létre e távoli kis szigeten, iskolájában az ételek elkészítése mellett sokkal nagyobb hangsúlyt fektet a balinéz kultúra és mindennapok bemutatására és megértésére, ami európai szemmel nem is olyan könnyű feladat.