Háromnapos tekerés a Nyugat-Balatonnál

Vágólapra másolva!

Októberben teljesen más képet mutat a Balaton és környéke, mint nyáron. Már sehol a nagy nyüzsgés, a strandolók ricsaja vagy a fokhagymás lángos illata. Helyette a természet nyugalma, az őszi színek kavalkádja uralja a képet, sok helyen pedig egyenesen kihaltnak tűnik a tópart. Egy háromnapos nyugat-balatoni study tour keretében 200 kilométert tekertünk biciklivel, és bár voltak nehezebb pillanatok, egészen megszerettem az őszi Balatont.

[origo]

Vágólapra másolva!

Balaton kerékpár utazás Badacsony Fonyód Hévíz Keszthely

Lehúzott redőnyök, üres utcák és eladó házak - ez a kép fogadott az első nap, ahogy nekivágtunk egy kisebb körnek a Balaton nyugati csücskében. A fagyizók, étkezdék, éttermek közül is sokat zárva találtunk, pedig közel 20 fokos, napsütéses idő volt, ráadásul a Nyugat-Balaton környéke az ország egyik legszebb térsége. Mégis fájóan kevés bringással vagy gyalogossal találkoztunk. Ebben nyilván szerepe lehet a válságnak is, mert a helyiek elmondása szerint korábban azért nem ez volt a jellemző így október táján.

Az őszi Balaton Keszthelynél

Amikor utolér a balatoni vihar

Mi három különböző, de izgalmas túrát csináltunk végig, és ezalatt mintegy 200 kilométert tekertünk sík, illetve dimbes-dombos (helyenként pedig egészen meredek) részeken. Ez már olyan táv, amelyhez nem árt némi edzettség, különben a harc a kilométerekkel az élvezet rovására mehet. De túránk egyik fő tanulsága éppen az volt, hogy egy biciklitúra messze nem csak a tekerésről szól, mert még ősszel is ki lehet egészíteni olyan programokkal, amelyekért érdemes elutazni.

Mi elsőként egy nagyjából 72 kilométeres kört tettünk - némi hajózással kiegészítve - Keszthelyről Fonyód és Badacsony érintésével, nagyrészt a balatoni kerékpárúton haladva. A Balaton közelsége még úgy is jó érzéssel töltött el, hogy strandolásra már esély sem volt. Egyébként Fonyód előtt, Balatonmáriafürdőn is van már lehetőség arra, hogy lerövidítsük a kört, mert innen is vissza lehet hajózni az északi partra, Balatongyörökre.

Nem csak nyáron érdemes hajózni Fonyódról

Mi azért eltekertünk Fonyódig, közben gyönyörködtünk az északi part hegyeinek látványában, Balatonfenyvesen pedig az alacsony vízszint miatt kicsit olyan érzésünk volt, mintha a tengerpartra tévedtünk volna. Fonyódon szálltunk fel a hajóra, amely egyenesen Badacsonyba vitt, és amelyre kerékpárral együtt is fel lehet szállni. A félórás hajóút 2000 forintba kerül biciklivel együtt személyenként (bringa nélkül egy ezres). Jelenleg már szünetel a menetrendi és sétahajó-forgalom, de jó tudni, hogy az október 23-i hosszú hétvégén visszaáll az őszi menetrend. Figyelmünkbe ajánlották a vízitaxit is, amelyet szintén igénybe lehet venni Fonyód és Badacsony között. Előnye, hogy akkor indul, amikor az utasok kérik, így nem kell attól tartani, hogy egy defekt vagy bármilyen egyéb ok miatt lekéssük a hajót. Ráadásul gyorsabb is, mint a sétahajó.

Néhány látnivaló, amelyért érdemes megállni

Keszthely: Keszthelyi kastély, Helikon Kastélymúzeum, Cadillac-múzeum, Panoptikum
Fenékpuszta: Madárgyűrűző Állomás, római kori romok, 400 éves kocsma
Balatonmáriafürdő: hajóállomás
Fonyód: kilátó, hajóállomás
Badacsony: borkóstolók, Rózsakő, Kisfaludy-kilátó
Szigliget: Szigligeti vár, Eszterházy-pince
Balatonederics: Afrika Múzeum
Balatongyörök: Szépkilátó
Vonyarcvashegy: Szent Mihály-domb

Badacsonyban már volt némi élet a vendéglátóhelyeken is, és egy kellemes halászlé után elindultunk kicsit felfelé. Szigligeten, a vár tövében, az Eszterházy grófok igen hangulatos egykori pincéjébe érdemes betérni egy pohár borra. Mi is így tettünk, a borkóstoló után épp jóízűen vacsoráztunk, amikor megérkezett a délutánra ígért vihar. Megvártuk, amíg kicsit lecsendesül az eső, de még nem sejtettük, hogy mi vár ránk a Keszthelyig hátralévő, mintegy 20 km-es távon.

Balatoni vihar (illusztráció)

Hiába reménykedtünk, hamarosan ismét rákezdett az eső, ráadásul szinte vízszintesen fújt a szél, helyenként olyan erővel, hogy épp csak nem döntött el a biciklivel együtt. Mivel hat után indultunk el, egyre sötétebb is lett, majd egy idő után már semmit nem láttunk a balatoni bringaútból, a Balatonból meg főképp nem. Egyszóval brutális idő volt. Érzésből és a némi fényt adó első lámpa segítségével mentünk előre, ahogy bírtunk, és közben imádkoztunk, hogy senki és semmi ne kerüljön az utunkba, annyira nem láttunk semmit. A táblákat sem mindig vettük észre, és az utolsó néhány kilométeren sikerült egyedül maradnom a sötétben, de egy kis útbaigazítás után azért sikerült visszatalálni a szállodánkba. Utólag visszagondolva végül is jó kaland volt, de azért napfényben kellemesebb tekerni. Már csak azért is, mert Szigligettől Keszthelyig is bőven akad még látnivaló (például a szigligeti várhoz is fel lehet menni), amelyekből a vihar és a sötét miatt semmit nem láttunk.

A Tourinform-irodákban, például Keszthelyen kérhetünk biciklistérképet (ingyen), és lehet kölcsönözni kerékpárt is 1800-2200 forintért egy napra. Aki pedig kicsit többet akar megtudni a környékről, az túravezető irányításával is nekivághat a bringázásnak, az irodában ez ügyben is tudnak segíteni.

Kis-Balaton-túra

Másnap a madárlesek, a bivalyok, a Kis-Balaton és eldugott települések voltak terítéken. A Kis-Balaton környékén sajnos nem mindenhova engedik be a kerékpározókat, például a Déli-keresztcsatornánál egy részen 30 ezres bírsággal sújthatnak bringázásért (táblás figyelmeztetés legalább van). Pedig ahogy Tar László, a Nyugat-Balatoni Turisztikai Iroda igazgatója mesélte, senki nem érti, miért van a tiltás, hiszen köztudott, hogy buszos túrákat szoktak szervezni ezen az útvonalon. Úgyhogy az ottani út mellett csak elhaladtunk, az első hosszabb megállót Zalaváron tartottuk, ahol egyből több látnivaló miatt is érdemes pihenőt tartani: a Kis-Balatont bemutató házban a térség élővilágával lehet megismerkedni (bár ottjártunkkor sajnos zárva volt), de a környéken látható egy szép kis bazilika, a salzburgi apátság romjai (a templomot a salzburgi érsek szentelte fel 850-ben), valamint Cirill és Metód emlékoszlopa. Nem utolsósorban pedig bringás pihenőhely.

Innen természetvédelmi területen mehetünk tovább Balatonhídvégig, amely különösen a madarak kedvelőinek tetszhet. Kinéztünk innen a Kányavári-szigetre is, ahol kényelmesen megebédeltünk, figyeltük a madarakat, és végigsétáltunk a tanösvényen. De nem időztünk túl sokat itt sem, mert már vártak a bivalyok Kápolnapusztán. A rezervátumon csak jegy ellenében lehet keresztülmenni (és akkor is csak tolni lehet a bringát), de aki még nem járt itt, ne hagyja ki, elvégre nem mindennap simogathat az ember tündéri kisbivalyokat.

Madárles Balatonhídvégen

Utána jó minőségű, murvás úton haladtunk tovább, méghozzá közvetlenül a szigorúan védett terület határán. Keresztülmentünk Vörsön, aztán tettünk egy kitérőt a Csillagvárba (ez a nevével ellentétben egyébként nem vár), amely nekem különösen tetszett. Ez tulajdonképpen kirándulóközpont, ahol isteni pincepörkölttel vártak minket egy hangulatos csárdában, és ahol a gyerekeknek van állatsimogatás és plüssmedve-kiállítás, a felnőtteknek pedig panoptikum. Innen éppen sötétedésre visszagurultunk Keszthelyre, így újabb 75 kilométeres távot teljesítettünk.

Panoptikum a Csillagvárban

Rezi vár és csontváz

Harmadik nap pihenésképp mehettünk volna Hévízre fürdőzni egyet (Keszthelyről jól ki van építve a bringaút, és alig 10 kilométer a távolság), de előtte még felküzdöttük magunkat a Rezi várhoz, ahonnan mesés kilátást ígértek a szervezők. Kezdő bringatúrázóknak nem egyszerű feladat, de aki szereti a kihívásokat, annak érdemes belevágni. Bár a faluból a várig vezető út köves, és több szakaszon igen meredek (bevallom, volt, ahol csak tolni tudtam a bringát), cserébe viszont kivételesen szép a táj, és igazán klassz érzés megérkezni a várhoz. Már csak azért is, mert tiszta időben igen messzire el lehet látni. Utána - kisebb eltévedés után - egészen a hévízi útig gurultunk, és az ebéd után végül csak megérkeztünk Hévízre is.

Kilátás a Rezi várból

De nem a tó felé vettük az irányt, inkább a város néhány kevésbé ismert nevezetessége felé tereltek túravezetőink. Megnéztük az egregyi városrészben az Árpád-kori kis templomot, aztán ugyanennek az utcának az elején lesétáltunk a késő római téglasírhoz. Igencsak meglepődtünk, amikor egy üvegezett rács mögött emberi csontvázat pillantottunk meg, valahogy nem erre számítottunk alig néhány méterre egy családi ház bejáratától. Érdekes érzés lehet egy halott római katona sírja mellett lakni, bár megtudtuk, hogy a ház már régen állt, amikor véletlenül felfedezték a csontvázat.

A római katona sírja Hévízen

Egy másik érdekes találatunk a szintén római kori romkerthez kötődik: itt találtunk rá az ország talán legmenőbb mobil vécéjére, amely kívülről jobban hasonlított egy időgépre. Miután mindenki kicsodálkozta magát, betekertünk Hévíz belvárosába, ahol viszont rengeteg turista volt, zömében nyugdíjaskorú. Innen a tavat csak kívülről megcsodálva, fáradtan, de élményekkel telve még visszatekertünk Keszthelyre, és a késő délutáni napfényben búcsút intettünk a Balatonnak.