Síelés után jöhet a hatalmas buli!

A síelés nem csak arról szól, hogy lejtőkön döngetünk lefelé. Családi összetartás, egy hét együttlét a barátokkal, de lehet belőle csinálni ereszd el a hajamat típusú megabulit is, igénytől függően.

A síközpontok különféle szolgáltatásokat nyújtanak: vannak, akik kimondottan a nyugodt pihenést kedvelők igényeire rendezkedtek be, mások az egyéb sporttevékenységekkel hívják fel magukra a figyelmet. S persze vannak azok a helyek, ahol a sípályák zárásakor indul be igazán az élet. Az aprés-ski, vagyis a síelés utáni kicsapongás keretében sokan le sem dobják a sícipőt, a buli már a pályák melletti hüttékben, bárokban beindul, s bőven vannak olyan városok, ahol az éjszakai élet is pezsgő, kimondottan a síelőkre alapozva. Összeállításunkban a legnépszerűbb európai bulizós síközpontokat gyűjtöttük össze.

Val D'Isere (Franciaország)

Az Espace Killy sírégió Európa legnagyobbja, de maga Val D'Isere is szerény 150 kilométernyi pályával rendelkezik. Minden tudásszintű síelő megtalálja a kedvére valót, s sokak szerint itt a legpezsgőbb az éjszakai élet az Alpokban. Francia nyelvtudásra igazából nincs szükség, mivel rengeteg az angol síturista. Ez persze a másik oldalról nézve elég nagy hátrány, szinte nem is érezni semmit abból, hogy Franciaországban vagyunk. Megszámlálhatatlanul sok apres-ski bár, majd éjszakai szórakozóhely várja a síelőket. Aki pedig egy idő után unja a harsányságot és a tömeget, ugorjon át a Tignes-be, ahol béke és nyugalom várja.

Chamonix (Franciaország)

Ide járnak a legtökösebb arcok, a snowboard és a szűzhókirályok, s ennek megfelelően pezsgő az éjjeli élet is. Ide kezdőknek nem érdemes jönniük, kevés a nekik való pálya. Több mint 150 kilométernyi pálya itt is van, de öt különböző hegyen, s ezek között az átjárás bizony időigényes. A városban a legdrágább a szállás, a környékbeli falvakban jóval olcsóbban megszállhatunk. Persze ebben az esetben mindig kell lennie a csapatban valakinek, aki kimarad a bulizásból és hazavezet, vagy marad a taxi, esetleg az éjjeli túra. Annak ellenére, hogy Chamonix az éjszakai élet egyik fellegvára, nincs rongyrázás, nagy kiöltözés, ellenben megszámlálhatatlanul sok bár és nightclub közül lehet választani, a neten ezer toplista kering, hogy melyiket érdemes kipróbálni.

Chamonix

St. Anton (Ausztria)

Az aprés-ski fővárosa, a pályák melletti bárok már kora délután nyitnak. Aki nem akar részt venni a buliban, később már szinte üres pályákat talál. Az egyik legismertebb bár, a Mooserwirt állítólag ötezer liter sört ad el egy jobb napon, amivel nem tud más európai műintézmény versenyezni. Több mint 250 kilométernyi pályájával egyébként is Európa legjobb síközpontjai között említik, a szűzhavazó freeriderek ide is tömegesen járnak. Éjjeli sízésre nincs lehetőség, de miért is lenne, ha szinte mindenki bulizik?

Méribel (Franciaország)

Itt is sok az angol síturista, de túlsúlyuk nem annyira nyomasztó, mint más francia bulizós síközpontokban. A Trois Vellées városkái közül talán ez a legszebb és itt a legpezsgőbb a síelés utáni partizás. Sokan a legjobb francia aprés-ski helyszínnek tartják, s maga a Rond Point bár az egyik legismertebb erre szakosodott kocsma az Alpokban. Itt nincs olyan nap, hogy sötétedéskor már ne legyen fergeteges a hangulat, s táncoljon a közönség az asztalokon. Méribel népszerűségét azonban nem csak a bulizásnak köszönheti: a felvonórendszert is olyan profin alakították ki, hogy minimális várakozással és a hegyre gyorsan feljutva lehet rengeteget síelni.

Zermatt (Svájc)

Sajnos nagyon drága lett Svájc a frank erősödése miatt, de Zermatt annyira bájos település, hogy egyszer mindenkinek érdemes útba ejteni. Autóval be sem lehet hajtani, egy faluval lejjebb kell hagyni a kocsikat parkolóházban. Drága puccos éttermekből sincs hiány, de megtömhetjük a gyomrunkat a bódékból árult finom kolbászokkal is. Késő délutántól itt is szól a zene az alsóbb pályák melletti bárokból, éjjel pedig számos nightclub és diszkó közül választhatunk, persze nem kevés pénzért. A szállás annál olcsóbb, minél jobban távolodunk a zsákfalunak számító Zermattól, síelés közben pedig érdemes átcsúszni az olasz oldalra.

Zermatt

Mayrhofen (Ausztria)

A fiatalok kedvelt bulivárosa és a snowboardosok mekkája. Mindez a szezon végi Snowbombing fesztivál idején csúcsosodik ki, de unatkozni addig sem lehet. Népszerűségéhez képest nem túl drága hely, még egy síelés utáni jägerivóversenybe sem belerokkanni valamelyik bárban. Itt van Ausztria legmeredekebb pályája, melyet nem véletlenül kereszteltek el harakiri névre, csak speciális raktrakkal tudják karbantartani. Sajnos délelőtt felfelé és délután lefelé is sorok szoktak kialakulni a felvonóknál.

Sauze dOulx (Olaszország)

Valamiért ez lett a brit bulisták által leginkább felkapott, s általuk csak Suzie-nak becézett olasz síközpont. Az óvárosban főleg tehetős olaszok fogyasztják el vacsorájukat, a partyarcok pedig a város másik felén dorbézolnak. Az árak viszonylag alacsonyak, elvileg közel 400 kilométer pálya áll rendelkezésre, az alacsonyan fekvők azonban nem túl hóbiztosak, s a régebbi felvonókkal is rendszeresen akadnak műszaki problémák. A síbuszok számára sem sokat jelent a menetrend, de ez persze más olasz terepeknél is így van. Sajnos Magyarországtól igen messze van, de miután Milánóba fillérekért elvisznek a fapadosok, akár saját szervezésben, onnan autót bérelve, vagy tömegközlekedve is érdemes lehet kipróbálni.

Ischgl (Ausztria)

Itt a tél elnevezése buliszezon, amely hatalmas koncertekkel indul és zárul. Nem is kispályás fellépőkkel, hanem olyan új és régi világsztárokkal, mint például Katy Perry, vagy Elton John. Abban a pillanatban, amikor a nap lebukik, a város egy hatalmas partyhelyszínné alakul át. Ide a britek már nem jutnak el, az uralkodó nyelvjárás a német, nem csak a helyieknek, hanem a nagy számban érkező német vendégeknek köszönhetően is. A pályák hossza meghaladja a 200 kilométert, s mivel sokan másnaposan ébrednek, és csak későn kecmeregnek ki a terepre, kora délelőtt szinte üres pályákon lehet siklani. Kevés a kezdő pálya, főleg haladóknak ajánlott, szűzhavazásra is bőven van lehetőség, sajnos a népszerűség a magas árakban is megmutatkozik.

Ischgl

Grandvalira (Andorra)

Ide nyilván nem sokan indulnak el kocsival Magyarországról, de ugyan hol máshol lehet kitűnő tapast fogyasztani a sípályák mellett? A síturisták többsége Barcelonából érkezik busszal, s mivel a katalán főváros is olcsón elérhető Budapestről a két nagy fapados árversenyének jóvoltából, ennyire közel még nem volt egy andorrai síelés élménye a magyarokhoz, mint most. A hegyen hatalmas fejlesztések zajlanak, a válság kitörése után is épülnek az új felvonók, alakítják ki az új pályákat. Spanyol szót nem sokat hallani, éjjel mindenki bulizik. Olcsó, de az alsóbb pályák hóbiztosságán itt is csak ágyúkkal lehet segíteni. Kifejezetten sok pálya áll a kezdők rendelkezésére, a buliban profik, de síelésben teljesen amatőrök számára is kitűnő célpont.

Zakopane (Lengyelország)

Kelet-Európa legbulisabb síközpontjának tartják Zakopánét, ahova ugyan egyre kevesebb magyar utazik a kevés pálya miatt, de aki olcsón akar jót bulizni, és nem zavarja, hogy sokszor dönget lefelé ugyanazon a pályán, ez a legjobb választás.