Felfedeztük Veszprém megye rejtett csodáit

Veszprém megyei kalandozásaim során a kastélyokon és a templomromokon kívül még számos izgalmas látnivalót találtam. Nem gondoltam, hogy pont a gyárlátogatások lesznek rám a legnagyobb hatással. Iskolás koromban az ilyesmi nem okozott maradandó élményt, most viszont kifejezetten érdekes volt bekukkantani a kulisszák mögé.

Pápa ahhoz kicsi, hogy önálló várostérképet kapott volna a Magyarország atlaszomban, ahhoz viszont nagy, hogy a látnivalókat magától megtalálja az ember. Kérdezősködni kellett hát, ami a vidéken oly jellemző párbeszédekhez vezetett:

- Jó napot, meg tudja mondani, hol van az Ókollégium?
- Ismerős itt Pápán?
- Nem, először járok itt, Pestről jöttem.
- Na, ott forduljon balra, ahol régen az áruház volt.
- (??!!) Köszönöm.

A város nevéről elsőként az egykori iskolákra asszociáltam. Fel is kerestem az Ókollégiumot, ahol Jókai Mór, Petőfi Sándor, Eötvös Károly is tanult. A legnagyobb élményt azonban a Kékfestő Múzeum jelentette, a tetőtéri szárítóhelyiség különleges hangulata. A pápai volt Közép-Európa egyik legrégebbi kékfestő műhelye, ahol a felszerelésektől az iratokig rengeteg emlék megmaradt. A Szászországból hazánkba települt Kluge család hét generáción keresztül, az 1700-as évek végétől egészen 1956-ig űzte itt a mesterséget.

A pápai Kékfestő Múzeum padlástere (Galériához kattintson a képre!) Forrás: Kisgyörgy Éva

Gyárlátogatások felnőtt fejjel

Még a svédországi portyázás során szerettem bele az üveggyárakba, ahol elbűvölten néztem, ahogy az üvegfújók játszi könnyedséggel formálják a vázákat, dísztárgyakat. Itthon Ajkán van lehetőség megfigyelni, hogyan készül az üveg a régi, szájfúvásos módszerrel. Az Ajka Kristály története 1878-ra nyúlik vissza, és a gyár ma is ott áll, ahol akkor megépítették, sőt alapvetően a technológia is ugyanaz.

Az egész séta során különös, kettős érzés kísért: a szocreál üzem, a régi technológia, a látszólagos rendetlenség miatt mintha egy elhanyagolt, zárás közeli üzemben lennénk. Ugyanakkor a vezetőtől megtudtam, hogy a legkorszerűbb termékek készülnek itt neves külföldi megrendelők részére, akik sokszor a saját márkanevük alatt adják azt tovább.

Üveggyártás hagyományos módszerrel az ajkai üzemben (Galériához kattintson a képre!) Forrás: Kisgyörgy Éva

Ha már ipartörténet, Ajkán meglátogattam a város határában található Bányászati Múzeumot is. Az ajkai bányászat a kiegyezés évtizedében alakult ki, és 139 éven át, 2004-ig folyt a barnakőszén kitermelése. A múzeum területén a sok régi gép között találunk egy 1903-ban készült ikerdugattyús gőzgépet is. – Ugye, milyen szép? – kérdezte a fiatal idegenvezető hölgy elragadtatottan. És valóban az, már amennyire egy fekete acélmonstrum szép lehet.

Míg Ajkára viszonylag kevesen látogatnak el, Herenden nagyüzemben fogadják a látogatókat. A látogatás egy rövidfilmmel indul, aztán már lehet is indulni a bemutatókra, ahol az egész munkafolyamatot végigkísérhettem az anyag előkészítésétől a kész porcelánig. Tartottam tőle, hogy a turisták előtt dolgozó alkalmazottak kelletlenek lesznek (én biztos az lennék, ha naponta több turistacsoport bámulna munka közben), de erről szó sem volt. A dolgozók kifejezetten kedvesen és lelkesen mutatták a munkafolyamat rájuk eső részét, és szívesen válaszolgattak a kérdéseinkre.

Látva, mennyi ügyességre és türelemre van szükség a porcelánkészítéshez, könnyebben megérti az ember, mi kerül egy teáskészleten több tízezer forintba. A bemutatón kívül van itt múzeum és bolt is, de a legnagyobb élmény az étterem, ahol kiválaszthatjuk, milyen herendi porceláncsészébe kérjük a kávénkat. Legnagyobb bosszúságomra épp előttem érkezett egy nagy német turistacsoport, akik az összes süteményt felfalták, így a csodálatos csészében felszolgált kávémat édesség nélkül kellett elfogyasztanom.

A porcelánkészítés koncentrált figyelmet igényel (Galériához kattintson a képre!) Forrás: Kisgyörgy Éva

Az ajkai üzemben körbevezető hölgy javaslatára mentem el Úrkútra, a Csárda-hegyi tanösvényre. Bevallom, korában nem is hallottam erről a mintegy egy kilométer hosszú sétaútvonalról, pedig igazi csemege. A 2,2 hektár kiterjedésű őskarszthoz nincs hasonló terület Európában, nem csoda, hogy 1953-ban védetté nyilvánították. Megtalálásában nagy szerepe volt az 1920-as években folyt mangánérc-bányászatnak. A több tízmillió évvel ezelőtt kialakult karsztformákat ugyanis a fiatalabb üledékek elfedték, így azok csak a bányászat során tárultak fel.

A korábban csak az erdőkben összegyűjtött köveket kizárólag kézi erővel (vésővel és csákánnyal) termelték ki a bányában, hogy a védett karsztterületek ne károsuljanak. Az úrkútihoz hasonló felszínformákat manapság csak trópusi helyszíneken találhatunk, például Dél-Kínában. Az itteni alakzatok is ilyen klímában alakultak ki, csak épp sok millió évvel ezelőtt. Bár az egy kilométer nem tűnik hosszúnak, érdemes a sétára egy-másfél órát rászánni, részben az érdekes ismertető táblák, részben pedig a terepviszonyok miatt. Az útvonal nyomvonala ugyanis érinti a karsztvidék tizenöt méter mélyben levő alját, ahova falépcsőkön lehet leereszkedni.

Tanösvény az őskarsztos vidéken (Galériához kattintson a képre!) Forrás: Kisgyörgy Éva

Monoszló határában Hegyestűnek nevezik az egykori bazaltkőbánya miatt részben elhordott hegyet, ahol geológiai bemutatóhelyet alakítottak ki. A vulkáni kürtőben megdermedt bazaltláva a kihűlés során sokszögű, hatalmas, függőleges oszlopokban maradt meg, és ez a különös táj a kőbányászat során tárult fel. Bár én pont felhős időben, szemerkélő esőben jártam itt, így is nyilvánvaló volt, hogy a Hegyestűhöz nemcsak a látványos bazaltoszlopok, hanem a Káli-medencére és a Tapolcai-medence tanúhegyeire nyíló panoráma miatt is érdemes kirándulni.

Különleges templomok

A megyében portyázva csodaszép kis templomokat találtam. A kedvencem Litér református temploma volt, igazi gyöngyszem. Kékre pingált faragott karzat, piros szőttes terítő a szószéken, bájos, színes párnák a padokon, hűvösebb időre összehajtogatott plédek egy ládában, orgona, szúrágta lépcsők, muskátli az ablakban, padok a kertben, 13. századi bélletes kapuzat – az egész, úgy, ahogy van, betalált a szívembe.

Litér elbűvölő kis temploma (Galériához kattintson a képre!) Forrás: Kisgyörgy Éva

Öskün a zsindelyes kerektemplom a falu fő ékessége, amely egyes források szerint egy 12-15. századi vár bástyájából lett kialakítva, de más elméletek a 11. századra, megint mások a török korra teszik a keletkezését.

Ganna jó eséllyel indulhatna az ország legtakarosabb falujának versenyén. Csupa tökéletesen rendben tartott portál, makulátlan utcakép fogadja a látogatót. Már ezért megéri idejönni, de ott van még az 1800-as évek elején épült klasszicista kerektemplom is, a római Pantheon kicsinyített mása, az Esterházy-család mauzóleuma. Első látogatásom alkalmával nem tudtam bejutni, a helyszínen derült ki ugyanis, hogy a látogatást előre kell telefonon egyeztetni.

Néhány hét múlva azonban visszatértem, és akkor sikerült belépnem a templomba, illetve az altemplomba, ahol az Esterházy-család számos egykori neves tagja nyugszik: Esterházy Miklós, az építtető, Esterházy Bálint, a Monarchia moszkvai nagykövete, valamint Esterházy Miksa, a Magyar Atlétikai Klub alapítója. Hogy más ne induljon el feleslegesen, itt a község honlapja, ahol a látogatási információkról (bejelentkezés, jegyár) lehet tájékozódni.

A római Pantheon kicsinyített mása Gannán (Galériához kattintson a képre!) Forrás: Kisgyörgy Éva

Romok

Sólyon elég nehéz rábukkanni a sólyi papírmalom romjaira. Talán még mindig ott keresgélnék a bokrokban, ha nem jön arra egy helybéli, aki útbaigazít. A Vasút utcán két kőhídon kell átkelni, majd a második után rögtön balra fordulni, neki a mezőnek. Kicsit cidriztem, fogja-e bírni a nem terepjáró járgányom. Szerencsére a nagy semmiből előbukkant egy másik autó, amelyet előzékenyen magam elé engedtem. Aztán mikor láttam, hogy elakadt a fűben, én is leálltam, és inkább gyalog folytattam az utam. A fák lombjai közül előbukkanó falmaradványok nem kompenzálták a megközelítés nehézségét, így ezt csak a magamfajta elvetemült romvadászoknak ajánlom.

Nemesvámos és Veszprémfajsz között található egy Közép-Európában páratlan római villagazdaság romterülete, amely Balácapuszta néven lett ismert. A szezon első látogatóinak egyike voltam, és a kertész-idegenvezető-gondnok igen lelkesen vezetett körbe a területen. Ha májusban-júniusban jár arra az ember, a kirándulás időtartamába a gyakori fotómegállókat is érdemes beletervezni; a környéken ugyanis lenyűgöző pipacsmezők sorakoznak.

Pipacsmezők (Galériához kattintson a képre!) Forrás: Kisgyörgy Éva

Kővágóőrsön egy kevésbé ismert, eldugott látványosság a régi zsinagóga épülete, amely ma már üresen, romosan áll. Az internetes leírás és a szomszéd házban lakó idős néni elmondása szerint utoljára raktárként üzemelt. Sajnos a csodálatos épület teljesen elhanyagolt, lassan benövi a gaz. Két kerítés veszi körül, de nem lehetetlen bebújni a lukakon, az épület pedig tárva-nyitva áll, úgyhogy meg tudtam nézni a szép karzatot. Érdekesség még, hogy a mellette levő utcát Cseh Tamásról nevezték el, bár nem tudom, ez mennyire hivatalos, a GPS-ben mindenesetre nem így szerepelt.

Egyéb csemegék

Tés látványosságai a szélmalmok. Többször is elhajtottam oda-vissza a felirat előtt, keresve az utcát, amely a szélmalmokhoz vezet, de aztán kiderült, hogy egyszerűen csak be kell csengetni a feliratnál levő házba, és annak a hátsó kertjében állnak a malmok. A házban kovácsmúzeum is működik, de a fő attrakció a két malom. A tulajdonos egy hatalmas kulcsot nyomott a kezembe, azzal sétáltam el az udvar mögötti réten fekvő malmokhoz. Az egyik még ma is működőképes, és fel lehet mászni a zsindelyes, kúpos teteje alá.

A malmok egy családi ház hátsó udvarában állnak (Galériához kattintson a képre!) Forrás: Kisgyörgy Éva

És ha már malom, van a megyében egy másik is: Örvényes bájos látnivalója a műemlék vízimalom, melyet már 1211-ben, a tihanyi apátság birtokainak összeírásakor megemlítenek korabeli dokumentumokban. Végtelenül kedves gondnoka vezetett körbe, aki büszkén mutogatta a régi edényeket, használati tárgyakat, a molnármesterség dokumentumait és eszközeit, sőt még a malom felújított fakerekét is beindította.

Bakonybél neve korábban csak a bakonyi túrákról volt ismerős, egyszer itt szálltunk meg barátaimmal egy helyi családnál. A település azóta vadonatúj, egyedi látnivalóval is büszkélkedhet: a 2012 tavaszán megnyílt Csillagdával. Erről nemcsak kevesen tudnak, de még Bakonybélen járva sem lehet észrevenni, pedig igazán impozáns, modern épületről van szó. Sikerült úgy elrejteni – és ezért le a kalappal a tervezők előtt – hogy egyáltalán nem zavarja a falu összképét.

A magamfajta városlakó a fényreklámok, közvilágítás és szmog miatt ma már ritkán lát csillagfényes éjszakát, így erre a legjobb mód egy csillagászati bemutató. Ahogy a Csillagda prospektusa találóan fogalmaz: „Már nemcsak a természeti népeknek, a ritkuló élővilágnak, hanem a csillagos égboltnak is szüksége van rezervátumokra, védett területekre”. És hogy miért éppen Bakonybélben? A falu a Balaton-felvidéki Nemzeti Park részeként viszonylag kedvező helyzetben van fényszennyezettség szempontjából, így alkalmassá vált csillagászati élménycentrum létrehozására.

A Csillagda modern épülete (Galériához kattintson a képre!) Forrás: Kisgyörgy Éva

Falusi turizmus

Megyer 15,4 hektáros belterületével és az azon fekvő 20 házával hazánk második legkisebb önálló települése, csak a Zala megyei, kilenclakosú Ibarfa múlja felül, vagyis alul. Megyer kiváló példa arra, hogy a méret nem számít. Az elnéptelenedésnek induló faluba 2005-től a főváros környékéről néhány lelkes és kreatív új lakos költözött, és egy egészen különleges pihenőfalut hoztak létre.

A régi házakból kialakított szállásokat elsősorban vadászok, lovasok keresik fel, és bár engem egyik sport sem vonz, mégis azonnal otthon éreztem magam. Ha kell egy kis nyüzsgés, közel van a sümegi vár vagy a tapolcai tavasbarlang, de a hely varázsát a végtelen nyugalom adja. A pajta azon ritka különleges helyek egyike, ahol az ember már akkor érzi, mennyire visszavágyik majd oda, amikor még el se indult onnan.

Falusi vendéglátás a javából: Megyer (Galériához kattintson a képre!) Forrás: Kisgyörgy Éva

Az aprócska település egy meglepően nagy rockfesztivál helyszíne, ugyanis 2013-ban már a hatodik alkalommal rendezték itt meg a Megyer Camp Festet, „ahol a rock and roll találkozik a tehénnel”. Annyira jól éreztük magunkat, hogy a megyében tett kalandozások során kétszer is visszatértünk, talán azért, mert itt pontosan annyira vesz részt mindenki a falusi életben, amennyire jólesik neki: a lelkesebb, aktívabb utazó maga szedhet fát a kazánba, főzhet ebédet a konyhakertből, felszerszámozhatja a lovat, és kiügethet vele. De ha csak annyira telik az energiából, hogy időnként felemeljük a borospoharat, a házigazdák szívélyesen gondoskodnak rólunk.

Talán a fenti felsorolásból is látszik, Veszprém jóval többet kínál az olyan jól ismert látnivalóknál, mint amilyen az egyébként folyamatosan megújuló veszprémi állatkert, a tapolcai tavasbarlang, vagy épp a nagyvázsonyi vár. Ráadásul a cikkben bemutatott érdekességek csak az épített, vagy valamilyen szempontból egyedi természeti látnivalók, a Káli-medence elbűvölő lankáiról vagy a túraterepnek is kiváló Tanúhegyekről még nem is beszéltem. A Balaton-felvidék jóval több annál, mint ahova a balatoni nyaralások során egy-egy hűvösebb napon kirándulni érdemes. Egész évben elegendő látnivalót kínál hosszú hétvégékre, családi nyaralásokra, csak le kell térni egy kicsit a bevált utakról.