Öt tuti tipp, ha Ausztriában akarunk síelni

2016.03.14. 07:18

Bár a mennyiséget még lehetne fokozni, az utóbbi időben azért esett hó a környező hegyekben a síelők örömére. A hazai síközönség jó része ilyenkor nyugat felé veszi az irányt egy rövidebb vagy hosszabb kikapcsolódás erejéig. A pályák pedig ratrakolva, vagyis lesimítva és tömörítve, és ha kell, hóágyúzva várják a lesiklás szerelmeseit. Íme, néhány szubjektív osztrák sítipp.

Síelésre számos lehetőség adódik a környező országokban, Szlovákiában, Szlovéniában vagy Ausztriában. A magyarok körében talán ez utóbbi helyszín a legnépszerűbb. Én is mindig szívesen megyek, ha van rá lehetőségem, és bár még közel sem próbáltam ki mindent, van néhány – kisebb és nagyobb – kedvenc terepem, amelyeket idő, ár vagy cél függvényében jó szívvel ajánlok. Mint Ausztriában általában, ezek mindegyikén szépen karbantartott pályákkal, komfortos felvonókkal és kellemes hüttehangulattal találkozik az ember.

Itt nemigen érezhetjük egyedül magunkat

A nyugati határszélről származom, ezért iskolás koromban sokszor megfordultam a Semmeringen. Otthonról kevesebb mint egy óra volt az út, és kinti szállást sem kellett fizetni. Stuhleck és Hirschenkogel (ez utóbbi a Zauberberg, vagyis Varázshegy nevet viseli) azonban sípályák viszonylatában a távolabbról érkezőknek is még mindig közel van.

Alois Günther-ház a Stuhleck tetején – ez az itteni legmagasabb hütteForrás: Németh Sarolta

Az út Budapestől három, három és fél óra, ezért ezek a terepek kedvelt célpontjai az egynapos, „hajnalban indulunk, liftzárás után visszautazunk” típusú síeléseknek. A Stuhlecken 24, a Hirschenkogelen pedig 14 kilométernyi változatos pályarendszer várja a lesiklókat. Hétvégén és ünnepekkor általában nagyon tele van, de hét közben el lehet kapni olyan pillanatokat, amikor nem kell órákig sorban állni a felvonóknál, és nem száguldozik az ember kétméteres körzetében további öt síelő.

Magyar szót itt biztos, hogy hallunk, sőt a honlapon is ki lehet választani a magyar nyelvet. Nem túl nagy, de népszerű és modern síterep, a bérlet elég drága.  40,50 euró (12 460 Ft) egy napra, de ez csökken, ha később csekkolunk be. Persze, mint minden más helyen, itt is fennáll az a lehetőség, hogy a felvonó díját megspórolva túrasível caplassunk fel a hegyre, vagy egyszerűen csak hótalpazzunk a környéken. 

Gőzgombóc, az osztrák specialitásForrás: Németh Sarolta

Nassfeld, ha gyűjtjük a kilométereket

A karintiai Nassfeld Ausztria top 15 sípályáinak egyike. Nem véletlenül, hiszen 110 kilométernyi profin kialakított pályarendszer áll itt a síközönség rendelkezésére. Nincs közel, Budapesttől öt-hat órányira, az olasz határhoz közel található. Többnapos terepnek ideális,  mert bár a kezdőknek és a gyerekeknek is számos lehetőségük nyílik a gyakorlásra, a jobban síelő kilométergyűjtők sem fogják unni magukat a változatos terepen. Sőt a freeriderek és a snowboardosok is találnak direkt számukra kialakított pályákat.

Ha pedig az ember lesíelte a napi negyven, hatvan vagy akárhány kilométeres penzumát, érdemes leolvasni a napijegyet az erre a célra kialakított kütyüknél.  Így láthatjuk az aznap megtett útvonal és szint grafikonját, az eredményt pedig az interneten is visszakereshetjük. Ilyen leolvasó egyébként már sok síterepen van, kérjünk erről tájékoztatást a jegyvásárláskor. A napijegy 43 euró (13 240 Ft), a nassefeldi pályarendszer pedig a topskipass nevet viselő régióbérlettel is látogatható.

Napfürdő és siklás a nassfeldi pályánForrás: nassfeld.at

Ha a magasság és az exkluzivitás számít

A stájerországi Schladming-Dachstein régió szintén az osztrák toplista elején áll. Budapesttől öt-hatórányi autóútra 230 kilométer hosszú, gyönyörűen ratrakolt és hóágyúzott pályán síelhetünk minden nehézségi fokon. A schladmingi rész különlegessége, hogy az úgynevezett síhintával négy kisebb síterep síelhető be lecsatolás nélkül:  a Planai, a Hochwurzen, a Hauser-Kaibling és a Reiteralm.

Aki magasabb, gleccseres élményekre vágyik, annak pár kilométerrel messzebb kell utaznia. A Dachstein-masszívum 2700-2900 méteren fekvő pályái Rausautól indulva érhetőek el. Itt jellemzően kék pályák vannak, szóval a technikásabb síelést kedvelőknek érdemes inkább Schladming környékén maradniuk.

Schladmingi pályahangulatForrás: Simon Béla

A napijegy 48,50 euró (14 930 Ft), és sajnos nincs jelentős kedvezmény akkor sem, ha  több napra vásárolunk. Cserébe viszont az élmény garantált, annál is inkább, mert a hegyek remek adottságai mellett a planai pálya- és felvonórendszer a 2013-as alpesi FIS-világbajnokságra ultramodern kinézetet és felszerelést kapott.

Az ízlésesen futurisztikussá varázsolt full extrás sícentrumból a gondelbahn mindössze néhány perc alatt repít fel a planai fekete pálya tetejére,  mínusz tízben pedig sokan örülnek az itteni csúcstechnológiás, fűtött felvonóüléseknek is.

Frissen élezett léc, jöhet a csúszásForrás: Németh Sarolta

A régió egyébként Ausztria legnagyobb síszövetségének, a Ski Amadénak a tagja, ezért az egy napnál hosszabb bérletek az összes ide tartozó régióra érvényesek. Ha tehát valaki nem éri be az itteni távokkal, ugyanazzal a kártyával 760 kilométernyi pályát próbálhat ki. A síelőkön kívül a sífutók is megtalálják a számításukat, hiszen a Dachstein déli lábánál 150 kilométer hosszan kezelt sífutópálya (loipe) áll a rendelkezésükre.

Csúcstechnológiás felvonók a Planaion fűtéssel és buborékkalForrás: Simon Béla

A Hochkar jolly joker kezdőknek és haladóknak

Az alsó-ausztriai Hochkar a magyarok számára amolyan jolly joker. Na nem azért, mert ez Ausztria legjobb síterepe, hanem mert jól megközelíthető, viszonylag olcsó, és remek szaunák vannak a környéken. Ha csak néhány napra ruccanunk ki, tökéletes választás.

Kezdőknek vagy tanulóknak remek terep gyakorlásra,  de a haladók is kellemesen elcsúszkálhatnak itt néhány napig. Összesen 19 kilométernyi pálya található rajta mindenféle színben (kék, piros, fekete, és van gyerekpálya is). Hochkar különlegessége, hogy hóbiztos.

A hochkari síterepenForrás: Németh Sarolta

December elejétől május elejéig síelhető, így ez a hozzánk legközelebb eső olyan osztrák pályarendszer, amelyik ilyen sokáig nyitva tart (három-négy hónapnál tovább általában csak a gleccserpályák használhatók). A napijegy 37 euró (11 400 Ft), de lehet kapni pár órás jegyeket is.

A legolcsóbb szállást a környéken a BME Egyetemi Síegyesületének hollensteini kirendeltsége üzemelteti. Itt akkor alhat az ember, ha marad üres hely a sítáboros csoportok mellett. A sokágyas szobákban 15 euró (4620 Ft) körül van egy éjszaka,  és további néhány euróért szerény reggelit és vacsorát is kérhetünk. Pár főre általában az utolsó előtti pillanatban is lehet szállást találni.

Hochkar valamelyik felvonójánForrás: Németh Sarolta

Mindegy egyben – Präbichl

Kicsi, de kerek. Így lehetne jellemezni az általam nagyon kedvelt Eisenerz melletti síterepet, Präbichlt. Ez a 20 kilométernyi pályarendszer nem nagy, de annál változatosabb, így a haladóbbak számára sem unalmas, és gyakorolni is tökéletes. Legkézenfekvőbb, ha a helyi pályaszállások egyikében alszunk, ahol csak magyar üzemeltetésű apartmanokat találunk  20 euró (4620 Ft) körüli árért felülmúlhatatlan reggeli kilátással a Reichenstein csúcsára és direkt összeköttetéssel az összes környékbeli felvonóhoz. A napijegy 36 euró (11 090 Ft), a síiskolától magyar nyelvű oktatást is lehet kérni.

Boardoktatás PräbichlbenForrás: Németh Sarolta

És ha már igazi hegyi síterepen van az ember – akár a felsoroltak egyikén, akár máshol –, érdemes kipróbálni egy-egy nap erejéig a hótalpazást vagy a túrasízést. Persze felszerelés és technikai tudás nélkül tényleg csak a pályák környékén vagy a jelölt turistautakon. Hihetetlenül szép, érintetlen területeket lehet találni off-piste, vagyis a pályán kívül. A szűzhavazás remek móka, nagy dózisú kalóriaégetés, és még a felvonó díját is megspóroljuk vele.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK