Páratlan panoráma fogadott minket a Pilis tetején

A kilátó tetején

Az utolsókat rúgta a tél azon a március vasárnapon, amikor az amúgy elég közkedvelt Pilis-tető és a Boldog Özséb-kilátó felé vettük az irányt. Szerencsére a hosszú hétvége ellenére viszonylag kevesen választották ezt az útvonalat. A túra könnyen teljesíthető, az útba eső kilátópontok pedig minden verejtékcseppet megérnek. Főleg, ha mint most nekünk, a tiszta, napsütéses időben tágra nyílik a látóhatár.

Túránkat ezúttal Pilisszentkeresztről indítottuk, de a kilátó többféle útvonalon is megközelíthető biciklivel vagy gyalogosan. Legkönnyebben a Két-bükkfa nyeregből lehet oda eljutni a zöld kereszt, sáv és háromszög jelzéseket követve.

Mielőtt Pilisszentkeresztről a zöld jelzésen haladva beértünk az erdőbe, még a Klastrom-forrásnál megnéztük a ciszterci apátság maradványait. A kolostor a 13. században épült, a forrás mellett pedig tábla tanúsítja, hogy

itt született meg a Magyar Turista Egyesület megalapításának gondolata.

Rövid nézelődés után tovább bandukoltunk az erdőben, amely egyre szépül a tavasz közeledtével. Az elbűvölő fények mellett rengeteg hóvirágot és hunyort láttunk. A tovább vezető út mellett hamarosan szembejött a Szopláki-ördölyuk bejárata, amely egy fokozottan védett barlangunk 430 méter járathosszal és mintegy 110 méteres mélységgel.

Látogatása csakis kutatási célokkal lehetséges, élővilágának fontos szereplői a denevérek.

Tovább kanyarogtunk az enyhe, kellemes emelkedőkön - a túra emiatt nem is túlságosan megerőltető -, míg az első lehetőségnél a piros keresztre fordultunk.

Nagy örömünkre itt pár szarvas is elsuhant mellettünk az erdőben.

Egy komolyabb fakitermelés helyszínén a fatörzsekre telepedtünk le, és itt fogyasztottuk el az ebédünket.

A Vaskapu csúcsát kerülve a piros kereszt belefut a zöld háromszögbe, ami már a Pilis-tetőre kalauzolt el minket. Pár óra gyaloglás után végre kilátópontba botlottunk: szép, délutáni fényekben próbáltuk beazonosítani az elénk táruló látvány alapján, mi merre található.

Innen már csak pár percig tartott felsétálni a Boldog Özséb-kilátóhoz. A kilátó - mint néhány másik is itthon - egy geodéziai torony átépítésével, gyakorlatilag befedésével jött lére.

A 756 méter magas Pilis-tetőn álló, 17 méteres toronyból nyíló fantasztikus panoráma minden kaptatót megér.

A fél Pilis mellett látható a Naszály jellegzetes, lebányászott oldala, a Visegrádi-hegység, vagy a Gerecse vonulatai.

Nevét Boldog Özséb esztergomi kanonokról kapta,

aki a tizenharmadik században alapította meg a magyar pálosok rendjét, s társaival együtt Klastrompuszta és Pilisszentlélek közelében remetéskedett. Közvetlenül a kilátó mellett a nyolcvanas években épített, egykori rakétakilövő-állomás található, a katonai bázist 1996-ban bezárták.

Kibámészkodtuk magunkat, amennyire tudtuk, mert a kilátóban erős szél tombolt, aztán nekiindultunk a levezető útnak. Előbb a zöld háromszöget, majd a zöld kört követve belefutottunk a piros sávba, ami Pilisszentkeresztre vitt vissza minket. Lefelé is akadt pár kilátásra érdemes megálló.

Szerencsére a település közepén álló cukrászda nyitva volt még, így könnyen feltankoltuk az elvesztett szénhidrátokat. Pilisszentkereszten a cukrászda után nem különösebb kitérő a Dera-szurdokba is „beugrani".

Az egyik legszebb szurdokunk bőven megér egy plusz sétát akár a túra után is.

Innen autóba ülve tudtunk hazatérni, de a község busszal is megközelíthető.

Mivel hétvégente sokan nyüzsögnek a hegyen, érdemes elővenni a térképet vagy bármely mobilapplikációt, ezek segítségével ugyanis letérhetünk a sokak által kedvelt túraösvényekről. Még ha a célpontunk közkedvelt is, a felvezető útvonalak sokszor változatosak, variálhatók, és ki tudja, még valami váratlan látnivaló is az utunkba kerülhet.