Vágólapra másolva!
A világ egyik legnagyobb biztosítója volt még pár éve az amerikai AIG, amelyet a pénzügyi válság majdnem maga alá temetett. A cég tavaly szeptemberben megmenekült ugyan az összeomlástól, de csak az amerikai állam 182 milliárd dolláros mentőövével tudott fennmaradni. A gyakorlatilag államosított társaság azonban tavaly 100 milliárd dolláros veszteséget könyvelt el.
Vágólapra másolva!

Az AIG amerikai, angliai és németországi ügyleteinek vizsgálataiból megdöbbentő adatok látnak napvilágot: a biztosítót 182 milliárd dollárral segítette ki eddig az amerikai állam, de a cég ennek ellenére ma is csak pár milliárd dollárt ér a tőzsdén - az AIG értéke az elmúlt hónapokban is csak 1,3 és 6,6 milliárd dollár között mozgott.

Az AIG ugyanis csak 2008 negyedik negyedévében 61,7 milliárd dollár veszteséget termelt, vagyis hiába öntik bele még most is a pénzt, a cégből állandóan továbbgurulnak a dollárok. A társaság vesztesége tavaly mintegy százmilliárd dollárt tett ki nagyságrendileg, ez továbbra is rendkívül kockázatossá teszi az AIG - és tegyük hozzá - az egész globális pénzügyi rendszer működését.

Tavaly szeptember 15-én, amikor a világgazdaság legnagyobb csődje bekövetkezett, és a Lehman Brothers amerikai befektetési bank bedőlt, csaknem súlyosabb dolog is történt. Az AIG-t is ugyanezekben az órákban mentették meg, és az amerikai állam a biztosítónak azonnal 85 milliárd dolláros mentőövet dobott - írja legfrissebb számában a Spiegel.

De ki dobta a mentőövet? Hank Paulson, akkori pénzügyminiszter, aki hagyta csődbe menni azt a Lehmant, amelynek legfőbb riválisát, a Goldman Sachs befektetési bankot éveken át éppen ő, Paulson vezette. A korábbi konkurens Lehman belebukott a pénzügyi válságba, és ezzel megingatta a világ pénzpiacait, de az AIG végül az államosítás sorsára jutva megmenekült.

Gyümölcsöző politikai kapcsolatok

Paulson és az akkori Bush-kormányzat tehát a Lehmanon nem segítettek, az AIG-n viszont igen. És mit csinált az AIG a kormánytól kapott 85 milliárd dollárral? A biztosító ebből a pénzből 62 milliárdot azonnal továbbutalt partnereinek, köztük - nem nehéz kitalálni - a Goldman Sachsnak (GS), amelyet korábban éppen Paulson irányított. A Business Week amerikai gazdasági hetilap mindehhez hozzáteszi, hogy az AIG-nek adott amerikai kormányzati támogatásból a legtöbb pénzt a Goldman Sachs kapta. Összesen csaknem 13 milliárd dollárt. (Egészen pontosan 12,9 milliárdról van szó, ami az AIG-n keresztül a GS-hez jutott.)

A Spiegel most annak járt utána, hogy miért nem lehetett borulni hagyni az AIG-t, miért avatkozott közbe Washington. A lap szerint számos összeesküvéselmélet is született már a témában, de ezeket nem fejti fel a hat szerző egyike sem. Annyi bizonyos, hogy az AIG korábbi vezetőjét, Maurice Raymond "Hank" Greenberget a Reagan-kormányzat idején felkérték a CIA-alvezérének is, de ő nemet mondott az ajánlatra.

Az AIG egykori vezére azonban később is jó kapcsolatokat ápolt az amerikai politikai vezetéssel. A Spiegel szerint egy ideig még Kína csatlakozását is hátráltatni tudta a WTO-hoz. A világkereskedelmi szervezetbe, a szabadkereskedelem kereteit megszabó WTO-ba 2001-ben késleltette az amerikai kormány Kína belépését, mert az ázsiai országban a Spiegel szerint akadályozták az AIG ottani tevékenységét.

Nagyon beágyazódott az AIG a világgazdaságba

Akármilyen kapcsolatokkal is rendelkezett a korábbi AIG-vezetés, a hitelválság kiteljesedésekor az AIG-t azért sem lehetett bedőlni hagyni, mert a nemzetközi pénzügyi rendszer fennmaradását kellett szem előtt tartania az amerikai kormánynak. Tavaly szeptember 15-én a 85 milliárd dollár amerikai állami pénzből 62 milliárdot azonnal továbbutalt az AIG - ezt már említettük -, és nemcsak a GS-nek, hanem külföldi partnereinek, így a francia Société Générale és a német Deutsche Banknak. Vagyis az USA közvetve ekkor nemzetközi pénzintézeteket is megmentett.

A Business Week szerint e két pénzintézet csaknem annyit kapott, mint a Goldman Sachs: a Deutsche Bank 11,8, a SocGen 11,9 milliárd dollárhoz jutott hozzá.

De miért múlott ennyi minden az AIG-n? Miért nem csak a hagyományos élet- és vagyonbiztosítással foglalkozott az 1919-ben Sanghajban, Kínában alapított biztosító? Az ok egyszerű: az AIG ekkor már olyan bonyolult ügyletekbe keveredett bele, amelyeket maguk a cég vezetői sem tudtak követni, viszont a világ legkülönbözőbb pontjain működő vállalatkonglomerátumot épített ki a biztosító.

Warren Buffették adták a fülest

Az AIG fokozatosan csúszott lefelé a lejtőn. Egyrészt Hank Greenberg 2005-ben megbukott, miután a New York-i államügyész egyre messzebbre nyúló vizsgálatokat indított az AIG különböző ügyletei miatt, és nemcsak Greenbergnek, hanem fiának, Jeffrey-nek is távoznia kellett egy kisebb biztosító, a Marsh & McLennan éléről, különböző machinációk gyanúja miatt - írja a BusinessWeek.

Érdekes, hogy a New York-i főügyész honnan kapott 2004-ben ötletet a Greenbergék és az AIG elleni korábbi vizsgálatokhoz: egy másik biztosító, a Berkshire Hathaway emberei hívták fel, amelynek hátterében nem más áll, mint a világ egyik leggazdagabb embere, a tőzsdék egyik legfontosabb mozgatója: Warren Buffett.

Az ügyész is belebukott

Ám a vizsgálatokat sosem fejezték be, Greenbergék távozása után ugyanis Eliot Spitzer New York-i főügyészből gyorsan New York állam kormányzója lett, a vizsgálatokat részben szövetségi szintre emelték, és ott elaltatták őket a Spiegel szerint. Greenberget azóta három másik vezér követte az AIG élén, a biztosító hanyatlását azonban egyikük sem tudta megállítani. A mostani vezér, Edward Liddy is már rég bejelentette távozását, csak még nem találtak utódot a helyére, ezért irányítja továbbra is az államosított céget.

Időközben a nagy pénzügyi vállalkozások orra alá túl sok borsot törő Spitzert hirtelen rajtakapták, hogy interneten örömlányt rendelt, és gyorsan kibuktatták New York állam kormányzói székéből. Hogy ezekben a mondatokban miért szerepel rejtett alany, azt az [origo] olvasóira bízzuk. Máig nem tudni pontosan, hogy az egész USA-ban az AIG topmenedzserei közül miért nem indult senki ellen eljárás, amikor a biztosítónál százmilliárd dollárok folynak el hónapok leforgása alatt.

Forrás: Getty Images

Eliot Spitzer, a lemondott New York-i kormányzó sokáig vizsgálódott államügyészként

Spitzert még könnyű volt elintézni, maga is hibázott ugyanis. Ám az AIG-t éppen akkor érte a pénzügyi krízis, Greenbergnek éppen akkor kellett távoznia, amikor a globális pénzügyi válság is kibontakozóban volt. Az AIG ezt a válságot nem mérte fel kellően, és londoni leányvállalata révén számos kétes követelésnek adott biztosítási hátteret.

CDO-k és CDS-ek

Az AIG háttérgarantálóként ugyanis részt vett azoknak a CDO-knak és CDS-eknek a biztosításában, amelyek a mostani pénzügyi válság kirobbantói voltak. Az AIG összesen 562 milliárd dollár értékben kötelezte el magát különböző értékpapírok és hitelügyletek háttérgarantálásával, és ez olyan elképesztő összeg, amit nem lehetett bedőlni hagyni a világgazdaság szerkezetének megroppantása nélkül.

Az AIG által garantált CDS-ek és a CDO-k olyan értékpapírok voltak, amelyekkel tőzsdén kívül, szabályozatlan piacokon kereskedtek a bankok, biztosítók és más pénzügyi szervezetek. Ezeknek a CDO-knak és a CDS-eknek a fedezete jelentős részben amerikai jelzáloghitelek voltak, illetve ezeknek a jelzáloghiteleknek a nemfizetéséhez kötötték bizonyos értékpapírok árfolyamát és hozamát. Minthogy azonban 2006-tól Amerikában egyre jobban kezdtek bedőlni ezek a hitelek, az AIG-nak háttérgarantálóként egyre többször kellett (volna) helytállnia a nemfizető adósok után.

Az AIG bár a világ egyik legnagyobb biztosítója volt, mégsem volt feneketlen kút. Egyszercsak kiderült - körülbelül tavaly szeptemberre -, hogy ez a cég sem tud minden veszteséget fedezni. Hozzájárult a gondokhoz Greenberg 2005-ös bukása: a hitelezők, befektetők és hitelminősítők szemében az AIG hitele már akkor megingott, és a cég elvesztítette makulátlan hitelbesorolását, ezért egyre drágábban jutott maga az AIG is forrásokhoz.

A tavaly szeptemberi krízis akkor csúcsosodott ki, amikor kiderült: újabb leminősítések fenyegetik a biztosítót, így az nem tud olcsón pénzt szerezni kötelezettségeinek teljesítésére. Ekkor kellett az államnak közbeavatkoznia, és előbb az AIG nyolcvan százalékát, majd mára gyakorlatilag az egész céget állami ellenőrzés alá vonták. Ez persze az adófizetőknek 182 milliárd dollárjába került, miközben például a londoni részleg korábbi vezetője az általa irányított zavaros ügyletek ellenére is 9 millió dolláros bónuszt kapott távozásakor.