Szörényi László nem lenne újra nagykövet

Szörényi László irodalomtörténész, volt nagykövet szerint a középkori perzsa nyelv megtanulása a legnehezebb. A Társalgóban elmondta az is, hogy leginkább máltai nagykövet szeretett lenni, mert Máltán nyugalmas az élet. Ennek ellenére nem akar a jövőben újra nagykövet lenni.

Ha nem baj, érdekel, hogy mennyit keres egy nagykövet és mennyit kell hozzá tanulni? (Nikola_Tesla)
- Fogalmam sincs, hogy ma mennyit keres. Én ´91-´95 között dolgoztam Rómában, akkor az itthonról kapott fizetésem megfelelt egy itthoni minisztériumi főosztályvezetőjének. Emellett kint dollárban, illetve lírában körülbelül annyit kaptam, mint egy egyetemi tanár (mármint olasz). Hogy mennyit kellett tanulni? Én bölcsészkart végeztem, latin, görög és perzsa szakon. Utána 1968-ban kerültem az Irodalomtudományi Intézetbe és ma is ott dolgozom. Emellett 1973 óta tanítok is, Szegeden, illetve egészen 1991-ig az Eötvös Kollégiumban is. Akár kutatóként, akár tanárként folyton tanultam, gondolom, azért esett rám a választás, mert egyrészt tudtam olaszul, másrészt már kinevezésem előtt 35-ször voltam rövidebb-hosszabb ideig Olaszországban kutatni, illetve tanítani, egyszer egy egész évig Firenzében. Egyébként országonként változik és nálunk sem egységes, hogy milyen előtanulmányok után léphet valaki külügyi szolgálatba. Leggyakoribb - hacsak az illető nem végez speciális diplomataképzőt - a közgazdasági, politológiai, szociológiai vagy jogi végzettség. A rendszerváltozás után igen sok volt szocialista orzság választott nagykövetként bölcsészt. Lengyel kollegám például Rómában egy nagyszerű filmesztéta és filmtörténész volt, aki például Jancsó Miklósról is írt könyvet. Cseh kollégám dramaturg és színházi rendező, az albán pedig középkortörténész volt. Horvátország első szentszéki nagykövete pedig egyenesen a vallásszociológia professzora volt.

Forrás: [origo]

Ön szerint külföldi magyar nagykövetnek jobb lenni, avagy Magyarországon külföldi diplomatának? (FidoDido)
- Az utóbbit sosem próbáltam, de ismerek jónéhány külföldi diplomatát, aki Magyarországon teljesít vagy teljesített szolgálatot. Sokuknak valódi élmény volt és életük egyik legfontosabb periódusa.

Hol érezte magát jobban, Olaszországban, vagy Magyarországon? (Himbilimbi)
- Nehéz megmondani, sokáig azt gondoltam, hogy legjobban Olaszországban éreztem magam, de nem nagykövet koromban, hanem ösztöndíjasként Firenzében. Akkor egy kora középkori toronyban laktam egy évig. Ha előre néztem a szobámból, akkor láttam az Arno túlpartján fekvő gyönyörű márványtemplomot, amelyben egykor Zrínyi is járt. Ha jobbra néztem, azt a kastélyt, ahol Boccaccio Dekameronjának néhány napja játszódik, ha balra néztem, akkor D' Annunzio villája látszott, ha hátra néztem a konyhából, akkor a Vincigliatai mesébe illő csipkés pártázatú vár. Ennek ellenére egy idő után folyton a Csillaghegyről láthatú Nagykevét kezdtem látni az ablakból (akkor Békásmegyeren laktam). A honvágy már csak ilyen.

Melyik követség volt önnek kedvesebb, melyik volt jobb, a máltai vagy a római? (AvalanChe_)
- Vágyaim netovábbja Málta. Ott az ember megnyugszik. Már amikor felszáll Rómában a máltai gépre, addigra már elolvasott aznap 5 olasz újságot: talált benne minimum 27 rablógyilkosságot, 15 maffiózót, 420 házasságtörést, 50 kábszerest. Bezzeg a máltai újság! 4 év alatt a legnagyobb szenzáció az volt, hogy egy postás megrúgott egy kutyát. Ez 5 hétig ment az első oldalon. Szerencsejáték nincs, pornómozi nincs, maffiózó nincs, lila színű sült polip van. Kicsi sziget, illetve szigetek, de megismerhetetlenül gazdagok. Egymás mellett őskori építmények, amelyek régebbiek, mint a Keopsz piramis. Barokk templomok és ókeresztény barlangok. A máltai nép vidám, falánk és barátságos. 3 nyelven beszél, egymás között persze csak máltaiul. Imádja a futballt, jobb emberek még az 1938-as fradi csatársort is fel tudják mondani!!! Boruk Velence mellett termett, de Máltán érlelik. Építőanyagra nincs szükség, mert az egész sziget olyan kőből áll, amely puha, faragható és évszázadok alatt gyönyörű aranysárga színűvé érik. Nagyon szerettem ott lenni.

Milyennek ismerte meg az olasz embereket? Sokat köszönhetnek a földrajzi adottságaiknak? (bernouli)
- Éppen földrajzi adottságaiknál fogva az egyes olasz városok és vidékek lakói igencsak különböznek egymástól. Talán a genovaiak a leggőgösebbek, a firenzeiek a legméltóságteljesebbek, a velenceiek a legszívélyesebbek, a milánóiak a legsietőbbek, a nápolyiak a legráérőbbek.

Milyen volt az élete Olaszországban? (snake67bp)
- Mozgalmas. Mondjuk reggel fél 5-kor felhív veronai tiszteletbeli konzulunk azzal, hogy egy félig összeégett magyar kislányt kell saját mentőhelikopterrel Magyarországra vinni, 11-kor felhív az országúti csendőrség, hogy 5 anyaszült meztelen magyar van Rigoriában, kérdezzem már meg tőlük, hogy mit akarnak, mert az arab nagykövetség nem értette őket. Meg is tudtam szegényektől, hogy csak nudiztak a tengerparton, de az alatt a ruhájukat a kocsiban hagyták, el is loptak mindent. Küldettem nekik gatyát. Déli 1-kor behívatnak az olasz külügyminisztériumba, és tanácskoznak velem a NATO-ba való belépés feltételeinek aktuális állásáról, délután 3 nemzeti fogadáson veszek részt egyszerre, 20-20 percig, mert annál előbb elmenni neveletlenség. Este pedig fogadást adok mondjuk egy magyar miniszter tiszteletére 200 olasz vendéggel és nyájasan társalgok éjszaka 2-ig, majd megeszem a számomra félrerakott pörköltet, mert addig nem jutottam hozzá. Ehhez még hozzá kell venni a körülbelül 2 tucatnyi egységre tehető napi iratforgalmat, és azt, hogy lefekvés előtt még olvastam egy kicsit. Mondjuk Móra Ferencet.

Egy nagykövet élete bizonyára nagyon zsúfolt. Fogadások, rendezvények, egész napos rohanás. Mennyire tudott alkalmazkodni ehhez az életvitelhez? Használ-e például mobiltelefont? (Zsugabubus)
- Reggel nagyjából 7-kor (néha korábban) keltem, fél 9-től kezdődött a hivatal, külső tárgyalások 11-től akármeddig, fogadások este 7-től sokszor éjszaka 2-ig. Négy év alatt 230 ezer km-t autóztam, hiszen az ország politikailag, gazdaságilag és kulturálisan is rendkívül decentralizált, tehát igen sok rendezvényre kaptam meghívót. Az akkori technikai körülményeknek megfelelően a kocsimban volt mobiltelefon, ezt még egybeépítették egy elég nagy dobozzal, és ha vártam hívást vagy sürgős kapcsolásra volt szükségem, akkor magammal cipeltem ezt akár az étterembe is. Otthon persze vonalas telefon volt, a követségen is. Éjjel-nappal szólt, volt úgy, hogy hazafelé menet egy éjszakába nyúló sajtóvacsoráról háromnegyed kettőkor hívott fel a külügyminiszter. Éppen ezért ma nincs mobiltelefonom.

Forrás: [origo]

Római nagykövetként tapasztalt-e különbséget az olasz és a magyar társas érintkezés között (mind a személyes, mind pedig a telekommunikációs érintkezés során)? (Tádé)
- Ami a személyes érintkezést illeti, nagy különbség nincsen, a hölgyeknek ott is lehet vagy illik kezet csókolni, hajlongani csak akkor kell kézfogás helyett, ha az ember távolkeleti diplomatákkal érintkezik. Telefonon röviden és célratörően szoktak tárgyalni, a televízió vagy rádióinterjú menete is nagyjából hasonlít a magyarországira.

Megtanult-e kint pizzát sütni? (Kutyabácsi)
- Csak pizzát bírálni. :) Olyan szerencsém volt, hogy a pizza feltalálásának 100 éves emlékünnepén is részt vehettem, ezért ismerem az összes igazi és ál pizzafajtát. Sütni csak előre fagyasztott pizzát sütöttem, illetve melegítettem, mert hiszen nem volt és nincs is igazi fenyőhasábbal fűtött kemencém, és ha volna, akkor sem tudnám boszorkányos sebességgel percenként háromszor megforgatni a tésztát. Ez művészet.

Mi a véleménye az olasz filmekről? (Krumpli)
- Rettenetesen szerettem őket, és ma is szeretem, csak egyre kevesebb időm jut a megnézésükre. Kisebbik lányom ennél sokkal többet tud, mert az olasz filmtörténetből írta a szakdolgozatát. Mindenesetre a legemlékezetesebb olasz film számomra egyszerre mindjárt kettő: a 8 és fél, és A nagy zabálás.

Elvállalná-e újra valamely ország nagyköveti posztját? Kapott leköszönése óta újabb felkérést? (trackerx)
- Kapni kaptam, de nem vállaltam. Az ember nem lát a jövőbe, de ameddig látok, addig én nem akarok még egyszer nagykövet lenni.

Nagyon köszönöm mindazoknak, akik megtiszteltek kérdéseikkel és remélem, hogy nem voltam túlságosan fecsegő válaszaimban. Viszontlátásra!