ef Zámbó nem foghatja feljebb a felfoghatót

Vágólapra másolva!
A Happy Dead Band és az egykori Bizottság tagja elmondta, régi együttese nem mostanában fog fellépni, de egy új lemezt kiadnának. A zenész, képzőművész ef Zámbó István beszélt még a szőrhöz való vonzódásáról, arról, milyen, ha megérzi a mindenhatót és a Fiatal Művészek Klubjának virágkorát is felidézte.
Vágólapra másolva!

Láttuk Zámbó kiállítását a Gödörben. Mi az a pöttyös labda, mint visszatérő motívum a képein? (Fuge212)
- A pöttyös labdának többféle jelentése is lehet, mint szimbólum én magam egy bolygónak tekintem, de valójában a gyermekkor tisztaságát és szabad kreativitását jelképezi. Egyébként nem szívesen magyarázom meg a szimbólumok jelentését és a képeim mondanivalóját, mert pont az a célom, hogy többféle értelmezési lehetőséget kínáljak a nézőnek, ezáltal olyan gondolatokat ébresztve benne, ami nekem se jut az eszembe.

Egyik nyáron jártam a művészúr lakásában, és azóta megpróbálom figyelemmel kísérni munkásságát. Voltam egy kiállításon is Pesten, most decemberben. Észrevettem, hogy minden képen ott van a szőr motívum. Ennek van valami fontos jelentése? (zsafar)
- A szőr nagyon sokféleképpen értelmezhető, nagy asszociációs energiákkal rendelkező tárgynak tekintem, és időnként, amikor bundadarabokat vagy állatprém darabokat vagy bőrdarabokat találok, mindig eszembe jut, hogy ezt jó lenne felhasználni. Általában eszembe is jut olyan téma, ahol ezt felhasználhatom, vagyis mondhatom, hogy sok képemet talált szőr-prémdarabok ihlették. Egy időben kísérleteztem kézi merítésű papírokba beleaprított saját szőrzettel is, (haj, szakállszőr) és azt gondolom, hogy ez az anyag személyes és telepatikusan telített. Ez persze nagyon elvont, és nem kell konkrétumnak venni, én mégis úgy érzem, hogy bizonyos nézőkre tudat alatt speciálisan hatnak.

Forrás: [origo]

Milyen festők, illetve konkrétan kik hatottak az ön festészetére? (bodics)
- A legjobban a dadaizmus hatott rám. Marcell Duchampe személyében a művészettörténet legnagyobb példaképét látom, de emellett nagy hatással volt rám a szentendrei szerb ikonfestészet, Vajda Lajos munkássága, a magyar kortársak közül Deim Pál és Barcsay Jenő munkássága, de gyermekkoromban nagy hatással volt rám a szürrealista Salvator Dali, Rene Magritte, Max Ernst, Chagal, Van Gogh, Kandinsky, Paul Klee, Csontváry és fe.Lugossy László.

Mester! Hogyan, milyen ihlet-technikával lazítja fel úgy alkotáskor ön a tudatában a kategóriákat, mint egy álomtörténet? (agyprotko)
- Az ihlet-technikám maga a munka, mert szerintem a munka szüli az ihletet. Munka közben az emberi agy különböző kalandokba bocsátkozik, több világegyetemet bejár, akár több végtelent is megismer átmenetileg, miközben a keze dolgozik, és valami születik. Az emberi agy működésének ezek a lenyomatai - amit képzőművészeti alkotásnak is szoktunk hívni -, ezért nagyon különleges terméke a fogyasztói társadalomnak. Van az ihletnek egy másik formája is, amikor az ember megérzi a mindenhatót. Nem tudja feljebb fogni a felfoghatót, és ezt az állapotot természeti jelenségként kezeli, én legalább is így vagyok vele.

Az önről írt portrékönyv hol szerezhető még be? Én a GaG-ben jutottam hozzá, ott mutattak egy nagyobb alakú bővebb albumot is, abból is kellene! (agyprotko)
- Rólam egy portrékönyv készült, dr. Hann Ferenc akadémikus művészettörténész tollából íródott és ezt nem tudom hol lehet kapni, valószínű könyvesboltokban. A nagyobb könyv, amire gondolhatsz, az a Vajda Lajos stúdió 30 éves jubileumi kiállítása alkalmából megjelent 2 kg 70 dekás album lehet, ami feldolgozza a stúdió történetét a kezdettől napjainkig. A könyvet Novotny Tihamér és Wechner Tibor művészettörténészek szerkesztették, és tudtommal a könyvesboltokban kapható, de ami biztos hogy a Műcsarnokban láttam a pulton, tehát ott is megvásárolható ez a kötet. Született még egy dokumentumkiadvány rólunk, amit a műcsarnokbeli, 2000. évben megrendezett nagy kiállítás alkalmával jelentettek meg, ez szintén a Műcsarnokban kapható.

Lehet-e közvetlenül öntől képet vásárolni és hogyan? (bodics)
- Igen, lehet, ez egyébként bevett szokás, hogy a művészek műterméből vásárolnak.