Mit lehet tenni, ha az ember nem ért egyet a tananyaggal? A másodikos lányommal rettentően rossz verseket tanultatnak, én szégyellem magam, amikor kikérdezem. Ha megmondom neki, hogy szerintem ez rossz vers, az nem jó, mert nem fog hinni a tanárainak. Ha nem mondom meg, az sem jó, mert azt fogja hinni, hogy nekem tetszik ez a borzalom. (fekpofa)
Aáry-Tamás Lajos: Ilyenkor már nehéz mit tenni, a szülők akkor járnak el jól, ha aktívan részt vesznek abban, hogy a tankönyveket az iskola kiválassza. Ez a jogszabályok szerint csak a szülők egyetértésével történhetne.
Tényleg van ilyen tankönyv-választási szabály? Sosem hallottam róla. Nem kellene ezt közhírré tenni? (Fekpofa)
Aáry-Tamás Lajos: Tenyleg van ilyen szabály! Nem tudom, hogy hogyan lehetne közhírré tenni, de a három éves tapasztalatom azt mutatja hogy a szülők és az iskola között alig van információáramlás. Ez okozza a tanárok és a szülők közötti konfliktusok 90%-át. Erről a kérdésről egy vizsgálatot folytattam, és az eredmények nyomán talán beindítható a változás folyamata.
De hogy álljon oda egy szülő a tanár elé, hogy ő jobban szeretné ezt a könyvet mint a másikat? (Tecza)
Aáry-Tamás Lajos: Egyenes derékkal. A lényeg a vita, és annak eredményeként egy megállapodás. Mindenkinek lehet véleménye, de a vita ad alkalmat arra, hogy egymást meggyőzzék.
Hogyan ismerkedhetünk meg a tankönyv-választékkal? Honnan tudjam, hogy melyiket javasoljam? (Fekpofa)
Aáry-Tamás Lajos: Minden iskolában van legalább egy tankönyvfelelős, akinél érdeklődni lehet a választékról. De ha küld nekem egy e-mailt, postán küldök egy rövid tájékoztatót, arról hogy a szülők milyen jogokkal rendelkeznek a tankönyvválasztás terén.
Én szívesen vitatkoznék a tankönyvekről, vagy az iskola egyéb ügyeiről bármelyik tanárral, de hogyan érhetném el, hogy ennek a lányom ne lássa kárát? (Fekpofa)
Aáry-Tamás Lajos: Először kérdéseket kell feltenni, és csak akkor vitázni, ha ezekre nem kap választ. A párbeszéd tapasztalataink szerint nem ad okot a retorzióra.