Teljesítménykényszer? Túlféltés?

A gyerekek már 6 évesen, az iskolakezdéskor óriási versenyhelyzetbe kerülnek - hallani sokszor. De tényleg óriásiak az elvárások? Nem túlféltésrol és rossz szüloi pedagógiáról van szó?

"Iszonyú volt látni, amikor a kislányom az egyik nap, amikor hazajött az iskolából, az ebédloasztalra borult sírva, és azt mondta: "Mami, képtelen vagyok ennyi feladatot megcsinálni!"" - panaszkodott egy amerikai édesanya, Tiffany a Newsweek (NW) címu amerikai napilapnak, amely nemrégiben összeállítást közölt arról, hogy vajon nincs-e túl nagy teher pakolva a hat éven aluli kisgyerekekre.

A cikk szerint korábban egy tetszoleges amerikai iskolában alig fordult az elo, hogy egy kisiskolás rossz jegyet vigyen haza: a kisdiákok csupa jó osztályzattal büszkélkedhettek, a tanárok ugyanis ezzel akarták ösztönözni oket a jobb teljesítményekre. Mára viszont - így a NW - az USA-ban ugrásszeruen megnott az évismétlok száma, foleg a nagyobb városokra jellemzo ez a trend.

A jelenséget a NW azzal magyarázza: a tehetosebb családoknak Amerikában fontos, hogy a gyerekük minél elobb és minél jobban érvényesüljön - ez is az egyre erosödo gazdasági verseny következménye. "A gyerekek viszont a felfokozott versenyhelyzettol frusztráltak és túlterheltek lesznek" - állítja a cikk.

Ki a hibás?

A NW szerzoje úgy véli, hogy a nemrégiben felbukkant trend - "a kisgyerekekre nehezedo teljesítménykényszer" - nem független a George W. Bush amerikai elnök által, 2002-ben elfogadott, "No Child Left Behind" ("Egy gyerek sem maradhat le") elnevezésu rendelettol, amely szerint egy gyereknek már harmadikos korára kötelezoen meg kell tanulnia olvasni. Lássuk be, ez -a NW újságírójának állítása ellenére - nem egy lehetetlen feladat.

Azt az amerikai iskolát, amelyik nem tudja ezt a teljesítményt garantálni, a rendelet szerint akár be is zárhatják. Mint a NW írja, "Korábban az USA-ban az iskolakezdés elotti idoszakban a gyerekeknek nem kellett olvasás- és írásgyakorlatokat végezniük, most viszont az iskolák egyre-másra döntenek úgy: kihasználják ezt az idot is arra, hogy a gyerekek késobb biztosan elérjék a törvényben eloírt olvasási szintet."

A rendszert a NW úgy kritizálja, hogy közben az Amerikai Egyesült Államokban az iskola és az óvoda között van egy úgynevezett elokészíto év ("pre-school") is, amikor a gyerekeket elkezdik az iskola légköréhez hozzászoktatni. Ebben az idoszakban a gyerekekkel olyan játékos gyakorlatokat csináltatnak, amelyek célzottan segítik az írás- és olvasástanulást.

A kisgyerekekre nehezedo teljesítménykényszer itthon ugyanolyan aktuális és sokszor felmerülo kérdés, mint Amerikában. Magyarországon nem létezik az úgynevezett elokészíto év az óvoda és az iskola között - mint ahogy a legtöbb európai országban sem - ezért a magyar szüloknél az írás- és olvástanulási probléma egy évvel még korábban is merül fel, mint az USA-ban.

Szeptember elején, amikor a nyári szünet után elkezdodik az iskola, még azoknak is nehéz visszaszokniuk az iskola diktálta tempóba, akik nem most kezdik az elso osztályt - ez az általános érvelés.

Csilla kislánya, Bori például most megy másodikba. Csilla azt mondja, az elso év nagyon nehéz volt, mert Bori nem tudott hosszabb ideig koncentrálni egy dologra. "Ebben a korban szerintem legfeljebb 20 percig tud figyelni egy kisgyerek. Bori soha semmilyen pluszfeladatot nem csinál meg, és nem is biztatom, mert örülök, ha a kötelezoket be tudja fejezni" - panaszkodik Csilla.

Nem kell félni a megmérettetéstol?

Szendi Gábor pszichológus szerint annak a kérdésnek a felvetése, miszerint nem túl sok-e az iskolakezdéssel járó teher a hat éven aluliakon, leginkább a szülok félelme-feltevése, és nem pedig "magából a rendszerbol" ered.

"Az egészséges lelkületu gyerek nem fél a megmérettetéstol: éppenhogy a nehéz, kihívásos szituációk segítenek neki abban, hogy megtanulja azokat a helyzeteket kezelni, amikor nem o az elso. Ez a gyerekeknél erosíti a realitásérzetet, hiszen megszokták, hogy a családban mindig ok vannak a központban, vagy legalábbis kivételezett pozícióban" - mondja a pszichológus.

"A gyerek a megmérettetéssel együtt megtanulja a helyét, de azt is, hogy egyetlen rangsor sem eleve elrendelt, hanem mindegyik csak egy részképesség, egy résztulajdonság vagy az "itt-és-most" szerint kialakult sorrend" - teszi hozzá Szendi Gábor.

A cikk elején leírt kislány, Tiffany esete a pszichológus szerint egy speciális szituáció. "A gyerek csak akkor nyavalyog játszmaszeruen, ha erre nevelték" állítja Szendi Gábor. - "Ilyen esetekben érdemes olyan technikákat, tanulási módszereket mutatni neki, amelyeket könnyen tud alkalmazni. A gyereknek a módszert kell átadni, és nem pedig verni a fejét, hogy oldja meg a leckét. Ha a gyerek nem tudja megoldani, akkor ugyanis valamilyen képesség vagy belátás hiányáról van szó, és ennek pótlásában kell neki segíteni."

A pszichológus hozzáteszi: "ha egy szülo rendszeresen azzal az ürüggyel rázza le a gyereket, hogy "tudod te azt", azaz ráhagyja a feladat megoldását, akkor azt a gyerek pontosan megérzi". "Mindenképpen le kell ülni mellé, és támogatóan biztatni, hogy átsegítsük az elakadásokon - és akkor a gyerek valóban szárnyakat kap: megoldja a feladtot... Vagy nem..., de az sem baj" - véli Szendi Gábor.

"Való igaz, hogy az iskolakezdés általában a szüloket is nehéz helyzet elé állítja, mert maguk is vereségként, leminosítésként élik meg, ha a gyerekük nem "gyoztes" valamiben" - mondja a pszichológus. - "Ebbol a félelembol, szorongásból jön aztán, hogy a szülo elkezdi a rendszert, az "embertelen próbatételeket" szidalmazni."

"Valójában, ha a szülo kíváncsi és nyitott a kihívásokra, illetve nem érzi megbélyegzonek, ha esetleg kiderül, hogy a gyerek bizonyos képességeivel nem feltétlenül van egybol a csúcson, akkor képes arra, hogy átadja a gyerekének a differenciált látásmód képességét" - állítja a pszichológus.

A magyar pszichológus véleménye ebben egybevág a NW cikkében nyilatkozó amerikai szakértokével. Egy, a Yale Egyetemen tanító professzor szerint "ma a szülok egyre inkább feszegetik azt, hogy milyen magasra rakható még a léc a kisiskolások számára". A kíváncsi gyerekeket szerinte nagy hiba az életük végéig magoló felnottekké kell nevelni. "A felesleges versenyhelyzetekbe sokszor maguk a szülok kényszerítik bele a gyerekeket" - így a professzor -, "ez pedig nagyon rosszat tesz a kicsik lelki fejlodésének."

Ha a szülonek megy, akkor a gyereknek is

Szendi Gábor - egy kissé másképp fogalmazva - úgy véli: "A gyerekek megmérettetése egyben a szülok megmérettetése is. A kérdés, hogy vajon maga a szülo tud-e egy bizonyos, kihívásos helyzetet az o életében kezelni? Mert ha igen, akkor tud a gyerekének is segíteni. Ha nem, akkor viszont önkéntelenül is azt adja át a gyerekének, hogy féljen a kihívásoktól, áskálódjon a sikeresekkel szemben, és tekintse aljas dolognak, ha meg kell mutatnia, mire is képes."

Jancsik Juli