Egy portugál varázsló Brazíliából

Az FC Barcelona kapcsán a legtöbb szurkoló a támadókat, vagyis Ronaldinhót, Lionel Messit és Samuel Eto'ót szokta elsőként említeni, akikhez a nyáron még Thierry Henry is csatlakozott - ám a katalán klub sikereiért a középpályás Deco is rengeteget tett. A brazilból portugállá vált futballista egyéni elismeréseit tekintve is ott van a világ legjobbjai között.

Deco még 2002 nyarán benyújtotta kérelmét a portugál állampolgárságért, amire azért volt lehetősége, mert már több mint öt éve az országban élt. Elsődleges célja ezzel nem az volt, hogy a portugál nemzeti csapatban szerepelhessen, hanem az, hogy ne foglalja a helyet a többi idegenlégiós elől az FC Porto keretében, de az újságírók rögtön megkérdezték tőle, hogy szeretne-e második hazája válogatottjában játszani. Deco akkor még azt mondta: legnagyobb álma, hogy a brazil válogatottban szerepeljen, ám mivel a selecaónál később sem vették figyelembe, a focista 2003 elején változtatott álláspontján, és kijelentette: amennyiben nem hívják meg a brazil nemzeti együttesbe, úgy szívesen játszana a portugál csapatban.

A portugálok brazil mestere, Luiz Felipe Scolari pedig csak erre várt, és meghívót küldött Decónak, aki éppen szülőhazája ellen debütálhatott a válogatottban, és bemutatkozása jobban nem is sikerülhetett volna, hiszen győztes gólt szerzett. Nem csoda, hogy innentől kezdve valósággal kihagyhatatlan volt a portugál nemzeti csapatból, amihez persze az is kellett, hogy a továbbiakban is pazar formában futballozzon.

A következő szezonban ugyan valamivel visszavontabb szerepkörben játszott, és így kevesebb gólt ért el, de így is vezéregyénisége volt a Portónak, amely az UEFA-kupa után a Bajnokok Ligájában is remekelt. Utóbbi sorozatban csapatának mindegyik mérkőzését végigjátszotta, és akkor már a gólszerzés is jobban ment neki: betalált az Olympique Lyon elleni hazai találkozón, a visszavágón két gólpasszt adott Maniche-nak, az RC Deportivo elleni elődöntőn pedig ő harcolta ki a párviadal egyetlen gólját eredményező tizenegyest. A fináléban is pazar gólt szerzett, és őt választották meg a Bajnokok Ligája legjobb játékosának.

Egy kis lábtenisz Cristiano Ronaldóval

Ezt követte a hazai rendezésű, 2004-es Európa-bajnokság, ahol a fentiek ellenére a nyitómérkőzésen csak csere volt, de már a szünetben behozták a pocsékul futballozó Manuel Ruí Costa helyére, és innentől kezdve végig ott volt a kezdő tizenegyben, és egyszer sem cserélték le. Az oroszok és a hollandok ellen is gólpasszt adott, és bár sokak szerint nem emelkedett ki a portugál együttesből, a statisztikák azt mutatják, hogy ő volt a legaktívabb a csapatban: ő próbálkozott a legtöbbször kapura lövéssel, és ellene követték el a legtöbb szabálytalanságot.