Vágólapra másolva!
Az egykori NDK labdarúgása sikerességben elmaradt a testvérországtól, az NSZK-tól, de az egységes Németország létrejöttét követően az ország keleti részéből sok tehetséges futballistából lett igazi sztár - akik keletnémetként aligha futhattak volna be ilyen karriert. A legismertebb klasszis közülük alighanem Michael Ballack, akinek profi pályafutása már a berlini fal leomlása után kezdődött, és két világbajnokságon is éremre vezérelte a Nationalelfet.

Akkor már köztudott volt, hogy Ballack a világbajnokság után már nem Leverkusenben, hanem Münchenben folytatja pályafutását.

Ugyan a középpályást külföldről is csábították (elsősorban a Real Madrid érdeklődése volt komoly), ő mégis inkább a Bayern ajánlatát választotta: a bajorok hatmillió euróért szerezték meg a Németországban az év játékosának is megválasztott focistát. Michael pedig az FC Hollywoodnak becézett egyesületben is hamar megtalálta a helyét, és az sem jelentett problémát a számára, hogy valamivel védekezőbb szerepkört kapott: első müncheni idényében tíz találatot ért el, a gárda pedig duplázni tudott, vagyis a bajnokságot és a kupát is elhódította - Ballack pedig megint az év játékosa lett hazájában.

A következő szezon ugyan nem sikerült olyan jól sem ő, sem klubja számára (a Bayern trófea nélkül maradt), a következő két pontvadászatban azonban a hazai porondon a müncheniek nem találtak legyőzőre, és ehhez Ballack is jelentősen hozzájárult teljesítményével. Felix Magath irányítása alatt a klub egymás után kétszer duplázott, Michael pedig védekező középpályásként is sok gólt ért el, hiszen előbb 13, majd pedig 14 találatig jutott a pontvadászatban - a gólok közül tucatnyit egyébként fejjel ért el.

A nők kedvence:


A fentiek ellenére az utolsó szezonban rengeteg kritikát kapott a müncheni szurkolóktól de még a vezetőségtől is. Elsőként azt vetették a szemére, hogy a nemzetközi porondon képtelen kiemelkedőt nyújtani, és tény, hogy a négy szezon alatt mindössze öt találatra volt képes a Bajnokok Ligájában. 2006 elején azonban kibújt a szög a zsákból, hogy a müncheni elnökség, élén Franz Beckenbauerrel, miért orrolt meg rá: Ballack ugyanis nem volt hajlandó meghosszabbítani a szezon végén lejáró szerződését, és így ingyen távozhatott az egyesülettől - megfosztva a klubot attól, hogy tetemes összeget kasszírozzon érte.