A Bp. Vörös Lobogó és a Bp. Vasas köszörült valamit a magyar labdarúgás hírnevén esett csorbán

 

Népsport:

A két magyar résztvevő továbbjutása a Közép-európai Kupába jelentős sikere labdarúgásunknak. Mindketten erős ellenfelet vertek ki, egyik csehszlovák, másik jugoszláv bajnokot. A Bp. Vasas és a Bp. Vörös Lobogó is azok közé tartozik, amelynek játékosai viszonylag jól felkészültek erre az évre, ha nem is úgy, ahogy ma már labdarúgásban is fel kell készülniük az élvonalbeli sportolóknak. Ez a felkészültségük lehetővé tette, hogy technikai és taktikai tudásuk mellett kellő erőt is adjanak a küzdelembe, hogy harcolni is tudjanak, ne csak játszani. Erre az erőre most nagy szükség is volt, a mérkőzések egyes időszakaiban, mind a Vörös Lobogónál, mind a Vasasnál nagy szerepet játszott. Jól megmutatkozott, hogy mire képesek labdakezelésében és taktikában általában magas színvonalon álló labdarúgóink, ha - megfelelő erőben vannak, ha szívvel-lélekkel küzdenek.

Két sportköri csapatunk a KK-ban elért eddigi eredményeivel - köszörült valamit a válogatott csapatunk s vele egész labdarúgásunk hírnevén esett csorbán.

A Crvena Zvezda együttese nagyon a szívére vette a Bp. Vörös Lobogótól elszenvedett vereséget. Az ünnepi vacsorán igen nyomott hangulatban, sokáig szótlanul üldögéltek a játékosok. Egyedül a magyarul jól beszélő Rudinszki hangját lehetett hallani. Odaült a magyar játékosok közé és úgy magyarázott:
- Nem tagadom, ha valaki azt mondta volna a múlt héten, hogy mi öt gólt kapunk majd Budapesten, kinevettem volna. A nyilvánosság előtt nem hangoztattuk, de titokban a továbbjutásban is reménykedtünk. Ki hitte volna...
S itt hirtelen megszakította a szót a belgrádi balszélső és Beara felé tekintett. A nagy hírű jugoszláv kapus szomorúan meredt maga elé és csak nagynehezen lehetett szóra bírni.
- Az igazság az - mondta keresűen -, hogy a főbűnös én vagyok. Idegenben ilyen rosszul még nem védtem soha. No, de azért nem csak rajtam múlott. A védők is csináltak néhány olyan hibát, amelyből gól keletkezett. Ez a kapus sorsa, ha hibázik, az végzetes lehet. Mennyivel könnyebb a csatároknak!

A Vörös Lobogó győzelmében nagy része volt Sándor nagyszerű játékának. A kiszámíthatatlan jobbszélső ellenállhatatlanul húzott kapura és beadásaival többször hozta gólhelyzetbe csatártársait.

Kosztics, a Zvezda legjobb csatára érdekes megállapítást tett a mérkőzésről:
- Annak ellenére, hogy most győzött a Vörös Lobogó, nekem Belgrádban jobban tetszett a játéka. Vonatkozik ez különösen a csapat hátsó alakzatára. Akkor szinte bevehetetlennek bizonyult Gellér kapuja. Itt Pesten könnyebb dolgom volt a két Kováccsal szemben. Ismét nagy élmény volt számomra Sándor játéka. Hej, ha nekünk egy ilyen jobbszélsőnk lenne!

A Vörös Lobogó játékosai is alaposan megvitatták a mérkőzést. Gellér tréfásan megjegyezte:
- Mit szóltatok volna hozzá, ha én is úgy védek, mint a sokkal hírnevesebb Beara?
Hidegkutitól kapta meg rá a választ:
- Akkor nálunk csak a tartalékcsapatban kapnál helyet!
Palotás a jugoszláv csapatot dicsérte:
- Igen jól képzett együttes a Zvezda. Kitűnő a labdakezelésük. Ha megszerezték a labdát, nagyon nehéz volt tőlük elvenni.
Ebben valamennyien megegyeztek. Kovács I egy merész kijelentést tett:
- Nekem már Belgrádban az volt a véleményem, hogy amelyik csapat tovább jut, az bekerül a döntőbe. Ezt az állításomat ma is fenntartom.
Zakariás a szurkolókat dicsérte:
- Mi tudjuk, hogy nekünk nincs olyan nagy szurkolótáborunk, mint amennyien vasárnap kint voltak a Népstadionban. Nagyon jólesett az, hogy az első félidőben, amikor bizony a Zvezda erősen szorongatott, a szurkolók nem gúnyolódtak, hanem lelkesen biztattak bennünket.

A magyar szurkolótábor viselkedésével nem csak a Vörös Lobogó játékosai voltak elégedettek, hanem a jugoszláv játékosok és vezetőik is elismeréssel beszéltek a sportszerű légkörben lefolyt mérkőzésről.

Ezt az őszinte baráti hangulatot tükrözték az üdvözlő beszédek is, Apró József, a Textil- és Ruházatipari Szakszervezet titkára kifejtette, hogy igazi barátokat ismertek meg a jugoszláv együttes tagjaiban, és a tervezett gyakoribb találkozókat a jövőben feltétlenül megvalósítják.
Az üdvözlésre Dragoje Djyrics, tárca nélküli miniszter, a Cvrena Zvezda elnöke válaszolt:
- Ezúttal alulmaradtunk, és nekünk ez egy kicsit fájó is. Az vigasztal bennünket, hogy egy jobban játszó együttestől kaptunk ki, mindvégig igen baráti, sportszerű keretek között. Éppen ezért kívánjuk, hogy a Vörös Lobogó további sikereket érjen el a KK-ban.
A miniszter szavait a jugoszláv játékosok lelkesen megtapsolták. Az egész este hangulata méltó volt a két együttes sportszerű küzdelméhez.

Megint csak két tízperces időszaka volt a Bp. Honvédnak, de ez is elég volt ahhoz, hogy fölényesen győzzön a Csepeli Vasas ellen. Igen jól kihasználta a gólhelyzeteket a bajnokcsapat. A csepeliek a mezőnyben általában egyenrangú ellenfeleknek látszottak, de a kapu előtt! ... Sem az ellenfél, sem a saját kapujuk előtt nem találták fel magukat...

A különböző mérkőzéseken igen gyakran megfigyelhettük a lyukraadásos támadásnak ezt a formáját, amikor az egyik csatár odaadja a tőle nem messze lévő társának a labdát és - villámgyorsan lyukra fut. Ez az eset több ízben előfordult vasárnap a Bp. Honvéd - Csepeli Vasas mérkőzésein is - különösen a Bp. Honvéd csatária részétől - és ezekből rendszerint veszélyes támadás alakult ki. Miért?

Az első félidőban igen sok veszélyes támadást vezetett a Crvena Zvezda a Bp. Vörös Lobogó ellen: Rudinszki félmagas beadását Gellér előrevetődve szerzi meg. A kapus mögött Lantos, Kosztics és Börzsei nagy figyelemmel szemlélik a helyzet alakulását.

Egyszerűen azért, mert a csepeli védők nem találták meg az ellenszerét. Több ízben láthattuk, hogy Budai két védő között oldalt perdítette a labdát Kocsisnak és utána nagy lendülettel lyukra futott. A két csepeli védő Kocsist támadta, egyikük sem törődött Budaival. A helyes megoldás az lett volna, ha csak az egyik védő támadja Kocsist, a másik pedig Budait fedezi. Érdekes, hogy az egyetlen esetben sem jutott a csepeli játékosok eszébe!...

13 szöglet, 4 lesgól, 2 kapufa, számtalan mellé- és fölé-lövés - s egyetlen szabályos gól sem - esett a Tatabányai Bányász - Bp. Dózsa NB 1-es labdarúgó-mérkőzésen. Tatabányán ezúttal "betegeskedtek" a csatárok. Pedig 90 percen át olyan küzdelem folyt a pályán, amely dicséretére vált a két csapat minden egyes tagjának, a két edzőnek (akik ilyen kitűnő erőben tartják játékosaikat), s a két közönségnek (a Bp. Dózsát is sokan elkísérték a közeli Tatabányára) egyaránt. Ritkán esik annyi rossz lövés NB 1-es mérkőzésen, mint ezen esett, s ez esetben érdekes ebben az, hogy a legtöbb esetben nem is a jól közbelépő védelmek voltak okai a rossz lövéseknek.

Gyakran elfeledkeznek a csapatok arról, hogy szélsőik is vannak, s hogy egy-egy gyors szélső a legjobb eszköze lehet a védelem megbontásának.

Kétségtelen, hogy középen van a legjobb szög a kapuralövésre, a kapuratörésre. De mit ér a jó szög, ha az ellenfél oda tömörül? A tömörülést gyors szárnyjátékkal lehet legjobban megbontani, ahogy ezt vasárnap a Bp. Honvéd bal- és a Bp. Vörös Lobogó jobbszárnya tette.
Szombathelyen erről többnyire elfeledkeztek a belső csatárok, a hazaiak éppúgy, mint a vendégek. Remélhetőleg a mostani tanulság jó emlékeztető lesz számukra...

Beszélő számok

A KK-RÓL
Tavaly két-két magyar és csehszlovák csapat került az elődöntőbe. A magyar csapatok most is tovább jutottak, a csehszlovák csapatok viszont kiestek.
Egy háromgólos: Kosztics és négy kétgólos játékos van eddig: Csordás, Lelenka, Hanappi, Körner I.

NB I-RŐL
A Bp. Honvéd 7:1-es győzelme a harmadik hatgólos győzelem 1956-ban, 1956-ban a Bp. Honvéd vasárnapig csak négygólos győzelmet ért el.
Czibor öt gólt rúgott - s ez idei csúcs. Egy mérkőzésen öt gólt elért csatár már régen nem akadt. 1956-ban például csak négy gólig jutottak.
Czibor az öt góljával felkerült a góllövőlista első helyére. 10 gólos: Czibor B., Vilezsál. 7: Kocsis, Molnár (Csepel). Szuzsa, 5: Csáki, Hidegkuti, Lahos, Láng, Machos, Palotás, Sándor, Opova, Tichy, Vasas. A "gólkirály" címet egyébként Czibor és Machos védi, 1955-ben 20-20 góllal ők végeztek az első helyen.