Egy sorban a férfiakkal

 

(Nők Lapja)

Beszélgettem azokkal a lányokkal, asszonyokkal, akik az egy éves Magyar Önkéntes Honvédelmi Szövetség szervezeteiben, klubjaiban töltik szabadidejüket. Kérdeztem és ők válaszoltak: "Aki a vitorlázó-repülőgéppel a magasba emelkedik, le se akar szállni a földre" - mondja a repülő. "Aki egyszer ejtőernyővel ugrott, nem tudja abbahagyni" - lelkendezik az ejtőernyős lány. "Ha valaki érezte már a puskapor szagát, nem felejti el sohasem" - így a lövész. "Amióta lovagolok és ugratok, sohasem az akadályt látom, hanem a célt" - magyarázza a lovaslány. A motoros a sebességet dicséri, a rádiózó a világűr meghódítását, a repülőgép-modellező a könnyedséget.

Nincs a MÖHOSZ-nak olyan területe, ahol ne szerepelnének lányok, asszonyok. A légoltalmi önvédelmi csoportokban, az elsősegély-nyújtási csoportokban, a motoros kiképzésben, harci túrán, járőrversenyen: mindenütt, egy sorban a férfiakkal. Mindennap vizsgáznak bátorságból, ügyességből és ha ma még gyengébben megy valami, holnap már az elsők között vannak. Tanulnak rádiótechnikát, aerodinamikát, ismerkednek a nép hősi múltjával, barátkoznak a modern haditechnika rejtelmeivel. Gyárakban, hivatalokban dolgoznak, vagy iskolákban tanulnak - és délután puskát fognak, ejtőernyőt csatolnak. Lóra szállnak vagy "megnyergelik" a levegőt.

Most még csak a térképen tanulmányozza a MÖHOSZ bátor pilótanője az útirányt, de néhány perc múlva már a kormányt fogja és magasba szökken Cinkéjével. Körülötte a nagy levegőtenger, alatta a látás határáig elterülő táj."A levegőben úgy érzem magam, mintha egyedül lennék a világon" - mondja - "csak a magam ügyességében, leleményességében bízhatom. Nem azért mondom, mintha veszélyes lenne a repülés, hanem azért, mert ha már fenn vagyok, minél tovább ott akarok maradni. Nagy a levegőtenger, mégis szűk: meg kell találnom azt a kis részét, ahol emel. Ez a legizgalmasabb, legszebb része a vitorlázásnak".

A bátrak között a legbátrabbak... Ernyőt csatolnak, gépbe szállnak és alig várják, hogy kiléphessenek a repülőgépből... Füle mellett sivít a levegő, aztán a hátán súlyosodó csomagból, mint bimbóból a virág, kitárul az ejtőernyő fehér selyme. Lebeg a lány a levegőben, magasan a föld felett és gyönyörködik a tájban, a közeledő földben. Sok, kitartó gyakorlásra volt szükség, amíg eljutott az első ugrásig! Tornateremben szertornagyakorlat, a szabályos földet érés gyakorlása, kötélugrás és ki tudja, mi minden még... de megéri a nagy fáradságot, kitartást, "mert, aki egyszer megpróbálja, nem tudja abbahagyni."

A fagyhullám vagy a hóesés, a tűző napfény vagy a szél sem tartja vissza a lányokat a lovaglástól. Gyönyörűség nézni őket, amint iskolaügetésben róják a köröket a lovardában. A lovak horkantanak, kirúgnak, csintalankodnak és a "huszárlányok" úgy ülik meg a nyerget, mintha napközben nem iskolába vagy gyárba járnának, hanem egyenesen a lóra termettek volna. Most megállnak, a lovak elfordulnak, a lányok mozdulata olyan rövid, erélyes, hogy alig lehet észrevenni. Aztán előredőlve, lobogó hajjal, szinte csak az hiányzik, hogy nagyokat kurjantsanak közben. Az akadály után az erős női kezek megpaskolják a hűséges állat nyakát és lassú, csendes ügetésben fordulnak be ismét a körbe.

Erős kéz, biztos szem, nyugodt idegek, önfegyelem: ezek a céllövő titkai. Nemcsak a lőtéren kell gyakorolni, a jó lövész otthon is edzési lehetőségeket keres - vasalás közben... Fegyver helyett megteszi a vasaló. A férj szívesen segít akkor is, ha tudja, hogy majdani ellenfelét tanítja. És a lányok, asszonyok, hogy túltegyenek jövendőbelijükön vagy férjükön, szorgalmasan hordják fel télen a pincéből a szenet, örömmel vasalnak, a munkahelyen mindenki helyett cipekednek... Jó lehet velük együtt dogozni vagy a férjüknek lenni!

Vincze István

Az MHSZ (MÖHOSZ) története: 1948. február 29-én alakult meg a MSZHSZ, a Magyar Szabadságharcos Szövetség, melynek üzemi, városi és községi szervezetei a Magyar Kommunista Párt irányításával "eredményes politikai felvilágosító munkát végeztek, mozgalmi életet éltek". Így rövid idő alatt jelentős tömegszervezetté vált. Az újjáépítés után céllövő, motoros, kerékpáros, sí, lovas szakosztályokat, kultúrcsoportokat működtetett. 1948. február 14.-én alakult meg az OMRE - az Országos Magyar Repülő Egyesület, melynek helyébe 1951. januárjában a Magyar Repülő Szövetség lépett. 1949. januárjától kezdte meg működését a szövetségen belül az első rádió adó-vevő. 1955.-ben a Magyar Dolgozók Pártja létrehozta a MÖHOSZ-t, a Magyar Önkéntes Honvédelmi Szövetséget. 1956. október 30-án a MÖHOSZ szétszakadt: A Magyar Nemzeti Repülő Szövetségre és a Szabadságharcos Szövetségre. 1956. novemberében kormánybiztosokat neveztek ki a két szövetséghez, akik kezdeményezték "az ellenforradalmár-gyanús" tagok kizárását. 1957. júniusában létrehozták a Magyar Honvédelmi Sport Szövetséget, az MHS-t. Az MSZMP PB. javaslatára a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány 1967. augusztus 8-án létrehozta a Magyar Honvédelmi Szövetséget, az MHSZ-t. "Irányító szerveit országos, budapesti, megyei, járási, városi, kerületi és üzemi szinten kell létrehozni. Az Országos Központban főtitkárt, a többi szinten titkárt kell kinevezni, akik személyileg felelősek a munkáért, a nagyértékű technikai eszközökért." (forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki)