Déli ellenőrzés az üzemi konyhákon

 

Népszava:

Az Egészségügyi Minisztérium két munkatársával arról érdeklődtünk néhány Váci úti gyárban, hogyan vélekednek a dolgozók az üzemi konyha főztjéről. Annak is utánanéztünk, hogy betartják-e a konyhákon az egészségügyi követelményeket.

A Láng Gépgyárban

Az üzemi főorvos véleményét hallottuk először:
- Konyhánk általában jó, csaknem mindennap ellenőrizzük. Nagyon ritkán fordult elő, hogy főzésnél valami hibát találtunk. De vannak gondjaink. A konyhát a II. számú Étkeztetési Vállalat kezeli, ugyanakkor a gyárnak is van beleszólása. S a két gazda legtöbb esetben egymásra hárítja az intézkedést. Amikor például elszakadt az ételfelvonó, majd egy évig húzódott, amíg megcsináltatták. A konyha alkalmazottai ez idő alatt kénytelenek voltak a nehéz fazekakat kézben cipelni az első emeletre.

A konyhában már nagyjából elkészült a mai ebéd. Körülnézünk. Két munkás azonmód olajos ruhában sürög-forog a fazekak körül.
- Mit csinálnak itt? - kérdezzük őket.
- A mai napra minket osztottak be, hogy a felvonóban az emeletre szállítsuk az ebédet. - A kötelező és olyannyira fontos orvosi vizsgálat s fehér öltözet nélkül hordják az ételeket telt, de letakaratlan fazekakat. Tovább sem kell menni, máris újabb szabálytalansággal találkozunk. Az egyik asszony piszkos, fekete kötényben meregeti a kifőtt tésztát. S hiába is figyelmeztetik. Még neki áll feljebb.

A mosdóban nincs szappan, törülköző. A főzőüstök és más csapok is vastagon csöpögnek, majdhogy bokáig ér a víz a konyhában. A kifogások pergőtüzében Pető főszakács mentegetőzik: sok a munkájuk, kevesen is vannak. Aztán elkeseredve kifakad: - Már több mint két hete, hogy nem működik a gőzelszívó-berendezés. Amikor főzünk, csaknem megfulladunk, olyan nagy a meleg, a gőz. Ki tudja, mikor csinálják meg! Az öltözőben rossz a zuhanyozó. Nekünk is több megbecsülés járna!

A Magyar Acélárugyárban

Javában ebédelnek, amikor odaérünk. Zöldbableves, káposztástészta és alma a mai étrend. Nincs rá panasz. Legalábbis Szabó József, a kovácsüzem egyik dolgozója így mondja. Horváth Teréz csak megerősíti ezt:

A Magyar Acélárugyár üzemi konyháján

Az ebédlőben és a konyhában rend és tisztaság van. A falak frissen meszeltek, a felszolgálók hófehér kötényben sürögnek-forognak. Itt nemcsak az ínycsiklandó ételillat, hanem a környezet is igen jó benyomást kelt. Betekintünk az előkészítőbe, a raktárba, átnézzük a konyhai dolgozók egészségügyi-ellenőrző könyvecskéjét. Minden rendben. Vajon mi lehet ennek a titka? Elsősorban a konyhai dolgozók lelkiismerete, szorgalma. Talán az is részes a dologban, hogy a szakszervezet munkásellátási bizottságának a tagjai felváltva, kivétel nélkül mindennap felkeresik az üzemi konyhát. S ha a konyhaiaknak valami kérésük van, azt nyomban továbbítják az üb-hez.

A Kontakta

üzemi étkezdéjében először a panaszkönyvet lapozzuk fel. Az év első hónapjaiban a dolgozók sok mindent kifogásoltak. Amint később megtudjuk, a főszakácsot le is váltották emiatt. Apróbb csipkelődések most is vannak a panaszkönyvben, de több az elismerés. "Amióta a Pista bácsi a főszakács, kifogástalan a koszt" - jegyezték be többen is.
A konyhában azonban panaszokat is hallunk.

- Az előkészítőben csaknem megfulladunk, olyan nagy a hőség, nincs levegő - mondja az egyik asszony. Egy ventilátor könnyen segítene a bajon.

Összefoglaló helyett:

tapasztalatainkat közöltük a II-es számú Közétkeztetési Vállalat termelési előadójával, aki megígérte: hamarosan kijavítják a hibákat. A dolgozókkal együtt várjuk, hogy a gyors ígéretet gyors tett is kövesse.

Szollár

A második világháború utáni évtizedekben folyamatosan terjedt a munkahelyi étkeztetés. Gyakorlatilag mindegyik nagyüzem létrehozta saját konyháját, és megszervezte az ott dolgozók ebédeltetését. Az Üzemétkeztetési Vállalat 1950 végén nyolc nagyüzemi konyhát üzemeltetett Budapesten, ami 54 000 fő napi ellátására volt alkalmas. Ugyanakkor az ötvenes években a kereskedelmi vendéglátás fejlesztése háttérbe szorult. A történelmi múltú New York kávéházban például átmenetileg sportszer-kereskedelmi lerakat működött. Egyedül a "dolgozók széles körű és olcsó ellátásának biztosítására" létrehozott népbüfék száma gyarapodott dinamikusan. Az ötvenes években továbbra is gyakori volt, hogy egy-egy étkezéshez csak egy-kétféle ételt fogyasztottak, ezekből viszont bőségesebb mennyiséget.